Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-12-26 / 52. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 december 25. 52. szám. Szépirodalmi, kosg

,azda§ág

,i és társadalmi Iietilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóíhi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, V asz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZky Árpád es Vajdits Károly könyvkereskedé se Karácsony. Elérkezett a miszticizmussal teljes varázsos karácsony. A nap leszáll az égről s amig a földet borító homályon áttör a csillagragyogásnak áradata: itt lent csodás, meg nem fejthető dolgokról beszél a földnek világa. Megzsong az erdő, a jégvirággal ékesített ágak összehajlanak s amint a szellő átsuhan közöttük, az árnyban, a fényben, mint hogyha valami hangja kelne a csodás titoknak. A vad lehajtja fejét, madár nem libben s amint Keletnek ormán föltűn a csillag, az Őt hirdető: a kis jégcsapok összecsendülnek, mintha imádságra hivbák a természetet. Minthogyha ég és föld közt a szellemárnyak, szeráfok dala hangzanék le a lagyos rögökre, szivekre ható, mennyei dallam, angyali ének: Megszületett! Alleluja! A kis Betlehem istállójában volt jászolbölcsője. Szelid állatok lehelték rája a melegséget, angyalok tárták fölébe az égi koronát, amely helyett — halála előtt — tövis koronát tettek fejére. A szüzanyának ajka érinté dicsfénybe borult kisded homlokát, amelyről később, fönt a Golgotha-hegyen véres veríték hullott alá. Oh, szép karácsony, te legszebb ünnep, te a szeretet megszentelt napja, midőn a menny, föld, angyal és ember örömmámorban egybeolvadva, glóriát zeng az Isten fiiának, ki ma lett ember s aztán a szent szabadság keresztfán meghalt apostola! Amerre ember lakik a földön, eljutott arra dicső szava. Ezen az estén, amint megkondul harangok érce, átzúg kongása egész világon s imára borul sok millió. És amint egykor lehullott jászolbölcsője előtt három királya napkeletnek, oda járul .most egész világ. Nincs rideg kebel, nincsen fásult sziv, mely meg ne indulna emlékünnepén a szeretetnek, melyen született a világ Megváltója. Itt lenn a földön, a kis falukban, a tanyaházakban, a nagyvárosok palotában a fenyőágak zöld gallyai közt kigyúlt világa a karácsonyestnek s millió gyermek kicsiny szivének öröme olvad édes kacajba Linnepe van ma mindenkinek. Éjfél ha eljő s csendül harangja a templomoknak, a titkos csenden átzeng az ének: Dicsőség, dicsőség Mennyben az Istennek ! Békesség, békesség Földön az embernek ! Ott szendergett a betlehemi bölcsőben az isteni kisded, a szeretet IsBflnösök menedéke. Irta Tüske. S Asszonyom! Esedezem! Bocsásson el! Ma este indul a hajó hazánk felé. Holmimat már összepakoltam. Még idejében odaérek a kikötőbe. Nincs ezóta se éjjelem, se nappalom, mióta annak a szegény öregasszonynak, édesanyámnak a levelét megkaptam. Mintha mindig az ő szomorú, siró szemeit látnám magam előtt, amellyel keres valakit. És az a valaki csak nem megy, csak nem jön ... A szivem megszakad, ha még életében meg nem láthatom. Ha még csak egyszen is meg nem csókolhatom jóságos kezeit. Asszonyom, esedezem, ha van még szivében nemes érzés, ugy kérem, könyörgöm . , . — Elég! Nem akarom ömlengéseidet tovább hallgatni. Nagyon untat már ez az örökös rimánkodás, amely egy férfihez egyáltalában nem illik. Addig el ne merd hagyni a szolgálatot, mig az uj inas meg nem érkezik. A keresztény magyar családok lapja az — De asszonyom ... — Egy szót sem! Elmehetsz! Szegény Johánn, könnyes szemekkel hagyta el a boduárt, amelyben minden oly hideg, még a szivek is. Forgott körülötte minden. Zokogva rogyott egyszerű inas-szobájának asztala mellé. Kezébe vette annak a jóságos arcú öregasszonynak arcképét. Könynyes szemmel beszélt hozzá : »Anyám ! Szegény jó anyám! Várj . . . csak várj . . .« Aztán csókolgatta hosszan, forrón. Mikor Johann elhagyta kegyetlen úrnője lakosztályát, ő sem tudta tovább türtőztetni magát. Sirt, zokogott keservesen. Az egyszerű szolga rajongó szeretete fölébresztette az ő szivében is annak a szegény öreg asszonynak a képét, aki ott éldegélt az eldugott kis falucska szélső házában. És öt év óta epedve várja őt, az édest, a falu egykori legszebb lányát. Vagy talán már azóta annak az egyszerű kis temetőnek csendes lakója? . . . E gpndolatnál megremegett egész testében. Nem! Az nem lehet! . . . Oh, Istenem, szabadis j meg innét! . . . Csak mégegyszer hadd lát- ; hassam őt! Csak még egyszer csókolhassam ruhája szegélyét! Felkorbácsolt lelkében elementáris erővel ujultak fel a hazai emlékek, a szülő-falu egyszerű szalmatetős házai, benne az az utolsó kis házikó, ahol oly boldog volt és ahova most szégyenpirral az arcán kellene visszatérnie; a szerető édesanya, az egykori leánypajtások . . . mind-mind egy régen ismert tündérlátványnak tünt fel előtte. Most utálta a fényt, a pompát, amely körülveszi, de amelynek minden egyes darabja az ő hófehér mirtuszkoszorujából, — amelyet az az öregasszony őriz ott a kis falu utolsó házikójában, tulipántos ládában — tépett ki egyegy virágszálat. Izgatott, feldn.'t lelkiállapotban kereste elő egyszerű vászontáblás imakönyvét, melyből otthon, kis templomukban annyit imádkozott a Szűz Anya képe előtt, de amelyet már öt éve nem vett kezébe. Felnyitotta. Első tekintete a Szűz Anya képére esett, kinek feje körül glóriás fényben ragyogtak a Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedóvre 6, egy hóra 2 korona» Az ÉLET kiadóhivatala. Budapest, Vili. Szentkirályi utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri c

ce!ád som. hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —