Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-28 / 48. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 nove

mber 2

8. *§y?zánL Szépirodalmi, közgazdaság-! és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2"50K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, V asz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket fUvesz HajnÓCZky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé ^e Ádventi gondolatok. Irta: P. Hédly Jeromos. „Atyámfiai! Tudjuk, hogy itt az óra az álomból fölkelnünk; mert most közelebb vagyon a mi üdvösségünk, mint mikor hivőkké lettünk". A nemzetek nagy apostolának életrekeltő szavaival vezeti be az egyház uj évét, advent első vasárnapját. Az ember szeret gondolkodni, de ritkán hasznos és komoly dolgokról. Az ember szeret filozofálni, de gyakran letér az álbölcselet útvesztőire. A nemzetek apostola egyszerűen üstökön ragad bennünket s mintegy fülünkbe dörgi: Ember! Gondolj egyszer ruár méltóságodhoz méltón. Gondold el lustaságodat, gondold el mulasztásaidat, mert vége az alvás idejének. Hatalmas szavával mintegy leszögezi gondolatainkat, hogy belássuk, miszerint nem tutyi-mutyi, totya emberek kellenek a gátra! Homo est ens sociale. Az ember társas láng s mint ilyen köteles a közös érdekeket is respektálni s nem egyszer sacrificiumot is hozni. A társadalmi mizériák; az erkölcsi maszlag terjedése, a tekintély erejének csökkenése, a gyöngék elnyomása és kiszipolyozása, más jogainak a nyirbálása és bitangolása, a személybiztonság hiánya, az egész embert és társadalmat nemesitő vallás és vallási intézmények lekicsinylése, a veszélyes széthúzás, a pártoskodó gyűlölség még a katholikusok között is mindazt bizonyítja, hogy az ember nem teszi kötelességét. Hogy a társas életre teremtett isteni műremek destructiv törekvésekkel áll abba bele. Alszunk atyámfiai, alszunk! Mit harsogtassak a fülükbe, hogy megszűnjünk káposztafejek lenni, melyeket minden oldalról kikezdenek, mert ellenfeleink nem alusznak ám! A szabad kőműves, a cucilista, az istentagadó léiekkufárok s mindazok, kiket vádit a csuha s gyomorbeteggé lesz a tömjénszag, egyre dolgoznak mindenféle módon ós eszközzel ellenünk. A sajtó, a szinház, „A szűz" és »Buridan szamara« cimü darabjaival, a kirakatok, a közterek, a pénz rendelkezésükre állanak. Terjesztik a prostitúciót, a vallástalanságot, a gyűlölséget, a munkaiszonyt, az urhatnámságot. És mi mit teszünk? Sopánkodunk, jajgatunk, hogy pusztulunk, veszünk, mint a bomlott kéve, szóthull nemzetünk; hogy szaporodnak a kivándorlók; hogy pénzügyeink ziláltak, mert a bevándorolt népség rajtunk az ur stb., de a kezünk szépen ölberakva. Adomák. Uta: Németh Gyula. A derékfájó juhász. Kevés embernek van olyan jó dolga, mint a juhásznak. Reggeltől-estig nem bántja senki; sőt minden, de minden csak gyönyörködtetni akarja. Mosolygó kék ég borul föléje, amily szép superlátja még a császár szobájának sincs és hogy el ne unja magát, mindenféle alakú felhők úszkálnak rajta és játszanak mulattatására folyton váltakozó kergetősdit. Egész nan neki fütyöl a rigó, fülemile, kakukmadár ingyen, neki virít a szarkaláb, pipitér, meg a pipacs; neki érik a szamóca, földiszeder, galagonya, meg a többi s ha lefekszik a gyöpre, lágyan fújdogáló szellő hajtják el róla a legyeket. Szóval, szent igaz a nóta, hogy: »A juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra Terelgeti nyájat, fújja furulyáját, Bu nélkül éli világát. A keresztény magyar családok lapja az ÉLET szépirodalmi, kritikai hetilap = A mi Miskánk is bu nélkül éite, míg egészséges volt; de egyszer nem vigyázott magára, lefeküdt a harmatos domboldalba s ugy áthtilt a dereka, hogy alig birt haza vánszorogni. Mintha ezer meg ezer apró, hegyes szöget raktak volna a dereka köré a bőr alá, éppen ugy érezte. Hát még mikor egy éjszakát az ágyban töltött; ha a Dárius kincsét neki Ígérték volna is, akkor sem tudott volna fölülni a maga emberségéből. Ugy feküdt ott, mint egy darab fa, amitől csak abban különbözött, hogy néha-néha amikor egyet mozdult, nagyokat, fájdalmasakat nyögött. Egy szó, mint száz, orvos kellett neki; ez megvizsgálta a derekát, látta, mi a baj és 12 piócát rendelt rá. A piócákat csakhemar előkerítették, hanem, hogy hogyan adják be, azt elfelejtették megkérdezni. No, majd megkérdik magától a betegtől, hogy hogyan veszi be legjobban a természete: sülve-e vagy főve? Syzegén Miska megcsóválta a fejét — Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedévre 5, egy hóra 2 korona. már ahogyan a fájdalmaktól tudta — azután kimondta, hogy főve oda ne vigyék neki,mert ő főve meg nem e-zi; sikos, utálja. — Hát hogyan, kérdezte tőle a tehenesné, meg a kanászné, meg a majorosgazdáné, ők a fáradságot nem sajnálják, ha kell, még ki is rántják, csak mondja meg, hogyan veszi be a gusztusa. — Kirántva — nyögte szegény Miska. Egy-kettőre kirántották mind a tizenkettőt. Még sustorgott a tányéron, mikor az ágyához vitték. Szegény Miska behunyta a szemét és ugy adogatták be neki egyenkint a falatokat, ő meg csak nyelte őket. Hanem a tizediknél kitört rajta a nehéz veríték. -- Több nem kell, vigyék innét, többet le nem birok nyelni. — Jaj! Szegény Miska! De ha muszáj! Meggyógyulsz tőle, itt van ne, csak vedd be! Oly szépen kérték, oly szivrehatóan, hogy a tizennegyediket is bevette. Hanem utána egyet csuklott és azt kiáltotta, hogy megöli, aki még egyet oda tart neki. Az ELET kiadóhivatala. Budapest, VIII. Szentkirályi utca 28,1). Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —