Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-10-31 / 44. szám
48. szánt. Pápa és Vidéke 3. oldal meghívók szövegéből is, melyek a főváros utcáin kifüggesztettek s a mult vasárnapi gyűlésre loborozták a hallgatóságot. A gyűlési meghívó igy szól: »Francisco Ferrert, aki a nép tanításának és felvilágosításának szentelte életét, a klerikalizmus szolgálatában álló spanyol reakció a r-zabadgondolkodás és a haladás vértanujává avatta stb. Pedig a klerikalizmust jó lenne békében hagyni. Nem a klerikalizmus végezte ki Ferrert, hanem azon piszkos elvek, melyeknek szolgálatában állott. Minden államnak érdekében van, a közjó hatalmasan sürgeti, hogy ily elemek pusztuljanak. Hogy ki volt Ferrer, megismerhetjük elveiből. »A papok veszedelmesebbek a vadállatoknál, mert az embereket erkölcsileg már gyermekkorukban megmérgezik, hogy éltük fogytáig uralkodhassanak rajta. Az uralkodók akik hadsereget tartanak, hóhérai az emberiségnek . . . A zászló nem más, mint egy szines rongy, a nyomorúság, gyilkosság és a mesteri ügyességgel tudta csoportosítani, hogy valósággal lefegyverezte az ellenkező nézet hiveit. Sokoldalú képzettsége mindenkit bámulatba ejtett. Otthonos volt a tudományok és ismeretek minden ágában. Szikrázó szellemessége, bámulatos analizáló tehetsége különösen akkor tünt ki, ha elnökölnie kellett valamely értekezleten. Figyelme, érdeklődése egy pillanatra sem lankadt; higgadtan meghallgatott minden véleményt s mikor már mindenki kifejtette a maga álláspontját, csodálatos éleslátással vetett fel oly kérdéseket, melyek mélyen belenyúltak a tárgy lényegébe anélkül, hogy a szónokok rágondoltak volna. Pápán fájdalmas részvétet keltett az illusztris főpap halála. A Kath. Kör, melynek lelkes támogatója volt, halála hirére meleghangú sürgönyben adott részvétének kifejezést s temetésén is képviseltette magát. ... Az ősi főmonostor ormán busán lengeti az őszi szél a fekete lobogót. Nagy halottja van a Rendnek. Szent Benedek fiai a Rend fejét, az Egyház és a haza hűséges, acéljellemü, vasakaratu fiukat gyászolják az elköltözöttben. Az örökké küzdő, félelmes erejű harcosra ráborult a sir csendes nyu alma. Jó harcot harcolt. Szép volt az élete. Gyönyörű az elmúlása. Nyugodjék békében! véres zsarnokság szimbóluma. Minden igazságtalanságot arra a hülye és brutális frakcióra alapítanak, melyet hazának neveznek. Ilyen tanokkal boldogította Ferrer a spanyol népet és szította a forradalmat. S hogy mindez nem koholmány, elismerik maguk a szabadkőmivesek is, kik ezért ünneplik Ferrert s másrészről a bíróság megállapította Ferrer részességét. amelyre a halálbüntetés van szabva. Tehát hiába deklamált dr. Székely Aladár Ferrer ártatlansága mellett,hiába szidta a klerikalizmust Polacsek—Pető Sándor. A klerikalizmus nem kivánt halált. Az egyház még az ellenségével szemben is kimutatta a felebaráti szeretetet. Nem a pápán múlott, hogy Madridból őt leintették. A Ferrer esetből kifolyólag nem a klerikalizmuson kell megütközni, hanem a szabadkőműves elvetemültségen. A szabadkőmivesek azonosítják magukat Ferrer elveivel. Tehát forradalmat szitok, rendbontók, minden nemes és szent fogalom ellenségei. Az egyháznak nem kell bujkálnia, az egyháznak nem érdeke, hogy alattomos, titkos utakon járjon. Az egyház mindenkor tiszta, nemes, szent és szükséges munkát teljesített ós fog is teljesíteni mindenkor. Hogy már a gyermekek szivébe beoltja az egy igaz Isten tiszteletét, azon csak szabadkőműves elmék botránkoznak meg, mert eljárásukkal az állatok közé sorolják magukat. Gratulálunk hozzá! Az egyház munkásságának köszönhetik ezen jó urak, hogy koponyájuk még ép! Mert az egyház oktatja a keresztény erényekre a népet, minők: a felebaráti szeretet, a szelídség, a türelem stb. A társadalmi béke az egyház tanítása nélkül fenn nem állhat. Spanyolország jóléte és boldogsága kívánta Ferrer kivégzését Jobb egy gonosztevő halála, mint ezer és ezer lélek megmételyezése istenkáromló tanok által. A szabadkőművesek irányzatával tehát nagyon ia tisztába lehetünk.Csak rajta! Az egyház nehezebb viharokat állott már ki! Ha vesztüket érzik, csak rajta! Az egyház nem fél, mert az egyház nem veszhet el. Ha el is nyomják itt vagy amott, annál diadalmasabb másutt. Az egyháznak mindig az volt a sorsa, hogy üldözzék. És ez természetes! Elvetemült, Istentől elrugaszkodott hitvány tömeg mindig volt, melynek szemében szálka volt az egyház. Ha a szabadkőművesek azonosítják magukat ezekkel, ám tegyék! De derék, becsületes, igazi hazafi nem állhat melléjük, nem küzdhet zászlójuk alatt,mert e zászlón az istentelenség és hazaárulás mocsokja van A Ferrer-ügy tanítson meg bennünket kitartásra, összetartásra a szent ügy érdekében. A szabadkőművesek legyenek boldogok uj vezérükkel, nekünk változatlanul az Ur Jézus a vezérünk, ki azt igérte hívének: »Veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.« Halottak estéjén. Ősz van. Sárguló falevelek hullanak a a sírokra, harmat csillog a haldokló virágokon, — nehéz őszi harmat, mely mintegy gyöngyszem tündöklik az őszi rózsa ezüstszinü szirmain. Bíborszínű alkony kezd elterülni a néma sirok felett, melyek között nem egy van, amelyre patakként hullottak egykor, vagy talán nem is oly régen a keserű könnyek. Régi elmúlt emlékek ujulnak fel lelkemben, melyekre visszaemlékezni ugyan fájdalmas — de egyúttal oly édes is. Lelkem édes szülőföldem csendes kis temetőjébe zarándokol, hogy felkeresse szeretteinek csendes nyughelyét. Óh! boldog idők, édes emlékek ! megelevenedik előttem minden. Mintha csak itt járnának körütöttem azok, akiknek pirja fölött már oly régóta nyilik a virág, s zümmögnek a méhek. Felujulnak a már eltemetettnek hitt fájdalmak és kezemre hajtva fejem, — érzem, hogy könny csordul ki szememből. De kinek is ne volna most fájdalma, ki ne sirna ott a csendes sirok fölött? Az elmúlt viharok képei felujulnak lelkünk előtt, melyek oly kérlelhetetlenül szakították le a szivünk melegével, szeretetével ápolt legszebb virágokat. Igen, sirhatunk és szomorkodhatunk itt e nyugalom helyén mindannyian, nem csodálkozva rajta, mert hisz mindnyájunknak volt egy csillaga, mely lehullott az égről, mindnyájunknak volt — ha nem több — legalább egy virágszála, melyet oly gondosan, oly szeretettel ápolgattunk, de jött a zord vihar, a zord halál, mely letörte, elragadta kebelünkről ezen kedves virágot s a rideg sirba zárta. £cgsIteBnCTtgBb C^g. VÁGÓ DEZSŐ T tW rtlniw il első pápai férfi-divatterme f^AFA, WS-tér. S3. Mbn __ Hagymnnkás szabó segéd* (átvétetnek. KHwfástalan férfi ruhák, papirnUk uradalmi erdésztisKfaak, nek, postásoknak, raaataseknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testfttetaek egyenrakák ke*g*webbeo mét* wdí •
