Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-10-17 / 42. szám
6. oldal. Pápa és Vidéke 49. szám igazság, hogy az ellenséges sajtónak nincsenek milliói, ha mi katholikusok nem adunk neki! Nincsenek rabszolgái, ha mi nem szolgálunk neki! Egyszerű és intelligens ember,munkás és ur, ifjú és öreg, férfi és nő egyaránt talál a maga ízlésének és igényeinek megfelelő kath. újságot, tehát támogassa ezeket előfizetéssel. Az előfizetés azonban magába véve még nem elég. Álljon be minden kath. ember a jó újságok apostolai közzé. Ajánlja és terjessze mindenki a katholikus újságokat ... és követelje meg azok járatását a nyilvános helyek (kávéház, vendéglő, borbólymühely,vasúti állomás, kovács, bognár stb v) tulajdonosaitól. S ha ezek megtagadnák kérésük teljesítését, hagyják el azt a he- j lyet s keressenek uj tanyát, ahol meg- j hallgatják kérésüket. Értsük meg Remigiusnak, a szent püspöknek szavait, aki midőn Klodvigot, a pogány frank királyt megkeresztelte, igy szólt hozzá: „Égesd el, amit eddig imádtál és imádd, amit eddig elégettél.« A liberális újságoktól megmételyezett magyar kath közönséghez hasonlóképpen szólunk mi is: Vessétek el.amit eddig megfizettetek, olvastatok, pártoltatok és ezáltal hatalmas úrrá tettetek magatok felett — és olvassátok, támogassátok azt, amit eddig i megvetettetek és aminek elsatnyulása, szegénysége a ti hibátok, a ti vétketek . Hajítsátok ki házaitokból a konkolyt hintő sajtót ós nyissátok meg kapuitokat a katholikus újságok számára. A pápai esperesi kerület őszi gyűlése. A pápai esperesi kerület ez évi őszi koronáját (gyűlését) f. hó 11-én tartotta a szomszédos Pápakovácsii községben, Pethő János plébános vendégszerető házánál. A kellemetlen, hűvös őszi esős idő dacára is ott volt az egész kerület papsága, egynek — a külsővathi plébánosnak: Csázma Józsefnek kivételével, kit a nagy távolság akadályozott a gyűlésben való megjelenésben. Ott voltak ugyanis: Kriszt Jenő esperes, Moóry Richárd ciszterci r. nagyteveli, Schermann József nagygannai, Füzy István nyárádi, Stenger Gyula marcaltői és mint vendég: Csaplár Antal salamoni plébánosok. Dr. Újvári Endre kath. tanitónőképezdei igazgató, dr. Rereck Gyula hitoktató és Rlasutigh Sándor káplán Pápáról. A gyűlést megelőzőleg ünnepélyes szentmise volt, amelyet »Veni Sancte«-val Pethő János pápakovácsii plébános végzett. A szentmise alatt az iskolás gyermekekből összeállított énekkar szebbnél-szebb énekekkel dicsőitette az Urat. Mise alatt előforduló latin feleleteket is a gyermekek mondták szépen, precízen. Valóban dicséret és elismerés illeti meg a község érdemes kántor-tanitóját: László Gézát. A szentmise után megkezdődött a gyűlés, melyet Kriszt Jenő e^peres-plebanos lelkes beszéd kíséretében nyitott meg. Hangoztatta, hogy a jelen kor is a maga gőzével, villanyával, repülőgépével csak ugy lesz boldog, ha a ker. szellem uralkodik mindenütt — de különösen a szivekben. Öntudatos, lelkes férfiakra van szüksége a magyar katholicizmusoak is, ha nem akarja, hogy nálunk is idővel franciaországi állapotok legyenek. Majd követendő példát hoz fel gróf Zichy Nándor személyében arra, hogy milyennek kell lenni egy igazi lelkes katholikés férfiúnak. Röviden összegezi az aranygyapjas vitéz grófnak a magyar katholicizmus körül szerzett érdemeit s egyben indítványozza, hogy a pápai esperesi kerület papsága is taviratdag üdvözölje az ősz vezért, születésének 80-ik évfordulója alkalmából, amit a kerületi papság lelkesedéssel helyesel. Az üdvözlés szórói-szóra alant olv^ható A gyűlést vezető esperes tudomására hozza hivatalosan is a kerületnek, hogy a zirci apát Saád Henrik nagyteveli plébánost a szentgotthárdi rendi javak jószágkormányzójává kinevezte. Igy tehát a kerülettől megvált. A kerület amilyen sajnálattal veszi tudomásul Saád Henrik távozását, akiben egy igazi finom, művelt és jó papbarátot vesztett el, ép oly örömmel látja körében utódját: Moóry Richárdot, kit a kerület nevében az esperes üdvözöl. Az üdvözletre Moóry Richard felelete az volt, hogy ő testestül-lelkestül a kerületé akar lenni. Kéri tehát paptársait, hogy fogadják szeretettel körükbe. Csaplár Antal salamoni plébános, mint vendég üdvözlése után az elnöklő esperes felkérésére Schermann József nagygannai plébános, kerületi jegyző felolvassa a tavaszi. Nagytevelen tartott gyűlésről felvett jegyzőkönyvet, mit változatlanul hitelesítenek. A jegyzőkönyv hitelesítése után az esperes több egyházi természetű ügyet ad elő Kis idő múlva megint összejött a két gazda, megint csak ugy véletlenül és most már a leánynak apja határozottan szólott. — Látom — mondta — hogy a leányom igen utána vetette a fejét a fiadnak ; nem bánom részemről, legyenek egymásé, de hát mutasd meg Márton, hogy csakugyan fiad a fiad és testálj neki hatszáz forint érőt,vagy telekültess ugyanannyit a birtokodra. Látod, a mostoha csak mostoha, nem tudni, holtig hogyan lesz a gyerek sorsa; ennyit csak megérdemel az én lányom is, meg a te fiad is. Ha pedig nem, hát akkor legyen, ami lesz, majd kiveri a fejéből a fiadat. Fiatal ész,meg a fiatal szívnek a sebe is hamar begyógyul. Márton gazda megint Dunák eresztette a fejét, ment haza; tárgyalt, vagy mi! A fiával is igen szótlan, szomorú volt folyton. Egyszerre aztán előhozakodott az asszonynak is; hogyan-hogyan se váltották a szót, nem tudni, de a mostoha kikötött és olyan formát mondott, hogy nem enged és a vagyont meg nem terhelteti a gyerek kedvéért idő nap előtt. Nem azért dolgozott, takarékoskodott ö, hogy ideje korán szélnek eressze a gazdaságot. Meg az Örzsike leány is fölülkerekedhetik, vérszemet kaphat és ő is követelődzni kezdhet a bátyja után és akkor mi lesz! Utóbb a tulajdon vére, leánya nézheti az üres semmit. Ezek szerint annak a kis lánynak szülői elkezdtek a leánynak beszélgetni és törték, puhították a szivét-lelkét, hogy csak mondjon le Mártonról, lám, mennyivel jobb szerencsét kap a másik legény révén, aki szintén házasuló szándékkal van. A kis lány búnak esett, se evett, se ivott és éjszakáit álmatlanul töltötte. Szólni, kikötni nem mert a szülőivel, csak belül epesztette magát. Igy mult nap-nap után. Már annyira volt a dolog, hogy szegény Márton legényt elidegenítették a háztól s majdnem világgá ment. Szomorú napok voltak ezek a Szekeres Márton gazda lelkére, aki fiát is sajnálta, meg a feleségét sem akarta magára haragítani, aki keményen kikötött és tágítani nem akart. — Hát a pénzed köll annak a lánynak és nem magad? Hagyd ott, ha csak a pénzedért akarja rád kötni magát ! • aw— • !, W HIP "i ' Mintha bizony a szegény lány lett volna az eaész dolognak az oka. Szegény! Pedig hervadott, sorvadott és a hervadás, sorvadás mintha meg sem indította volna a makacs szülőket. Történt, hogy egyik vasárnap délután a Szekeres Mártonné komaasszonya meglátogatta a komáját. Nyugodt, széplelkü gazdaasszony volt, hét-nyolc gyermeket nevelt és példás házaséletet éltek. Szokott komolyságával állított be a Szekeresnéhöz és mindennapi dologgal kezdte a beszédjét. Csak kicsinyenkint tért a dologra, melyért tulajdonképen a komáját meglátogatta ez alkalommal; kérdezte a Márton legény ügy ét-sorát házassági esetét. Es mikor a komaasszony már jól benne volt a beszédben, akkor olyan szelidforma kézhajitással közbe vágott és azt mondta: — Vigyázzon kcmaasszony, vigyázzon ! Ha gyereke nem volna, akkor talán azt mondanám, hogy álljon a két szívnek boldogsága közé és törje össze azt. De van leánya, kedves komaasszony és a jó Isten visszafizetheti •M^WWWWIIP^ww^P^ii iwiippw w ^ I u mi mi i .—«— A Seu^libaü szerkeszti T- - - ^ „ , A * *(f" r • á-.'JúiéZy iljjliSclQl a Bpest, VIII. Damjanich a. 50. Előfizetési £?a euéss hre 2 korom.
