Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-10-17 / 42. szám

48. szánt. Pápa és Vidéke 3. oldal megbeszélés és tudomásvétel végett, amelyek közül megemlítjük azt, hogy a pápai esperesi kerület is magáévá teszi a kaposvári esperesi kerületnek az »Alkotmány« utján megismert határozatát, t. i. hogy hasonlókép felir az illetékes hatósághoz, a papoknak is megadandó kedvezményes vasúti jegy ügyében. Nem ajándékkép, hanem mintegy ellenértekül kéri mindazon szolgálatok lejében, amelyeket a papság a katonai-, illetőségi- és gyámügyekben az államnak teljesít, mikor ezen ügyekben kért anyakönyvi kivonatokat teljesen ingyen kiszolgáltatja. Majd Schermann József kerületi jegyző ismerteti az ez évi tavaszi korona óta megjelent püspöki körleveleket. Egyes pontok fölött élénk eszmecsere fejlődött ki. Végül Pethő János pápakovácsii plébános, ügyesen összeállított és tanulságos felolvasást tartott a ritus (egyházi szertartás) egységességéről és egyöntetűségéről, amit a kerület hálás köszönettel jutalmazott. Azután egy-két dolog tudomásul vételével a gyűlés véget ért. A gyűlés után a kerületi papság testületileg tisztelgett özv. Wallis Gyuláné grófnénál, Kriszt Jenő esperes vezetése alatt. Ezzel a tisztelgéssel — az üevözlő esperes szavai szerint tartozik is a kerület a méltóságos asszonynak, mint az Egyház hű leányának, ki az ő áldott jó szivének melegét nem egyszer éreztette a kerülettel, az Egyházzal és számos kath. irányú egyesülettel. Az özvegy grófné az asztalhoz leült papsággal sokáig barátságosan elbeszélgetett. amit máson elkövet. Pár száz forintról van szó, amely utóvégre nem dönti komámasszonyékat romlásba; ki tudja, ha ezt megtagadja akkor hogyan fizet majd magának vissza a jó Isten. Én csak azt mondom komámaszszonynak és gondolkodjék felőle. Ekkor lépett be a kis Margit körösztleány. Szekeresné ahogy végignézett a talajdon vérén, megdöbbent és elevenen szivébe vágott az az itéletszerü jósolás, melyet a komaasszony mondott. Az Isten vissza szokott fizetni! súgta a szive. Hát ha pár év múlva az ő leányát tenné valaki hasonló módon boldogtalanna, mint ahogy ő akarja most a mostoha fia menyasszonyát boldogtalanná makacsságával. * * * Másnap maga mondta a Szekeres Mártonné az urának: — Menjünk apjuk be a takarékba, vegyük föl birtokra a pénzt, hadd esküdjenek meg a gyerekek . . . Márton gazda arca sugárzott az örömtől. — Ugy-ugy anyjuk! majd kigazdálkodjuk, mire Margitkára kerül a sor. És bizonyára Margitkára is boldogságot hozott a jó Isten. A gyűlés alkalmából gyűjtést rendeztek a kath. Sajtó-egyesület és a Szent Lászlótársulat részére. A kath. Sajtó-egyesület részére adakoztak: Pethő János 10 koronát, Moóry Richard, Füzy István, Stenger Gyula, Schermann József, dr. Ujváry Endre és Blasutigh Sándor 2—2 koronát. A Szent László-Társulat részére pedig: Moóry Richárd, Füzy István, Pethő János, Schermann József, Stenger Gyula, dr. Ujváry Endre és Blasutigh Sándor 2—2 koronát ajándékoztak. Gróf Zichy Nándornak születése 80-ik évfordulója alkalmával a kerület a köv. sürgönyt küldte: »Fogadja Excellentiád a pápai esp. kerület koronájának is leghódolatosabb szerencsekivánatait és imáját a közelgő 80-ik születésnapja alkalmából. Az Ég áldása legyen Nagyméltóságoddal, Egyházunk és a magyar haza lángszellemü apostolával.« Déli harangszó után a kerületi papok Pethő János vendégszerető házigazda asztalához ültek ebédre, mely alatt barátságos beszélgetés folyt a détutáni órákig, mikor ki-ki otthonába visszatért. A kitessékelt nemzetköziek. A sáfárkodás eredménye. Az elégedetlenség szitásában mesteri kézzel működő szocialisták üzérkedése már tetőpontját érte el. Határt nem ismerő kapzsiságuk vakká tette őket. Nem láttak mást az egész szocializmus tulhajtásában, mint egyéni érdeküket, melynek legyezgetésére használták a tömeget, a népet. . Az anyagi érdek, a zsebelési vágy hajtott legtöbb agitátort a szociálisták megmételyezett táborába, akik a polcra jutásuk után összes erejükkel azon voltak és vannak ma is, hogy jól jövedelmező állásukat, amelyet a szegény munkásnép vállain értek el, minél tovább megtarthassák. Görcsösen ragaszkodnak mindenhez, ami biztosítja számukra a nép, a munkásság kegyét. Aki csak néhány évig is beleülhetett a szoáiális mozgalom pártszékébe, ami majdnem van olyan puha és kényelmes, mint a miniszteri bársonyszék, mert pénz, az jut bőven a tömeg zsebéből és a hivatal nem jár valami nagy felelősséggel, csak egy kis lelkiismereti bakugrás az egész, amelyet — ha fel is indul néha napján — könnyen elcsititanak ezek a nép zsebére éhes, züllött existenciák; hiába jön a fekete gróf vizsgálni a szakszervezeteket, a pártkasszákat, ha tapasztal is hiányokat, — amelyek a közelmúltban is elég gyakran előfordultak — a maga hasznára sáfárkodó vezér mar biztosította a megfelelő nyugdiját) ha a fekete gróf ki is segiti a szűrét. A színtiszta szociálizmus ezeknek a lelketlen izgatóknak a kezeben közönséges üzletté alacsonyuk, amelynél az árucikk maga a munkás, az ember. Az elégedetlenség szitása. felszínen tartása, a forradalmi hangulat folytonos élesztése azok, amik által ők a felszínen maradhatnak. Ezek elérésére pedig a legalkalmasabb eszköz a sztrájk. Főleg pedig a nem sikerült sztrájk az, mely az elkeseredett munkásságot hűbéres alattvalójukká és adófizetőjükké teszi. Többet ér ezeknek a szószátyár kiabálóknak egy nem sikerült sztrájk, mint 10 olyan, amelyben a munkásság jogos kívánságait a munkaadók teljesitik. Mert ez által helyre áll a munkaadó és munkás között a béke, amitől ezek az alakok jobban félnek, mint a szentelt viztől, mert a sorsával nyugodt, higgadt munkás-tömeg nem alkalmas az ő céljaik megvalósítására. Egy elbukott sztrájk, ... az már igen, sokat ér nekik, mert elkeseríti a munkásokat és alkalmas eszközeivé neveli forradalmi céljaikra. Nem is emlitve, hogy mily busás keresetet biztosit ez a vezér uraknak; mert a sztrájknál a munkaadókat is előveszik, illetve elővetetik velük az erszényt, amelynek fejében a pénzért mindenre kapható vezérek lefújják a sztrájkot. Igy a gyáros, a munkaadó is nyert, a szociálista főkolompos pedig duplán nyert. Ily lelketlen némberek kezében nem csoda azután, ha a nép keserves fillérei elpárolognak. Régen tudtuk már. hogy ezek a dicstelen multu léha skálázok, meglehetős tisztességtelen üzletet csinálnak a szocialismusból, amely szintiszta magyarázatát csak a kereszténység a kereszttel tudja megadni és érvényesíteni. Közismert dolog, hogy súlyos vádakat szórtak egymás szemébe a vezérek, midőn sikkasztásról, csalásról beszéltek. Valósággal piszokba mártották ilyenkor tollúkat. Undorral fordult el tőlük az ember és sajnálkodott a munkások ezrein, akiknek filléreit ily galádul elrabolták. Enyveskezüségük híre eljutott már a külföldi elvtársaikhoz is és tudomást szereztek a külföldön is a hamisíthatatlan magyarországi szociális zsebelésekről. A német szociáldemokraták ugyanis a magyarorszagiakkal minden összeköttetést megszakítottak, mert nem tartják méltónak arra, hogy velük érintkezzenek. Ez magyarul annyit tesz, hogy kidobták őket a szövetségből. Ezekután már tessék megitélni, hogy önérzetes és öntudatos munkás, akiben van még tisztességérzék, helyet foglalhat-e a demokraták között. Bizonyára nem. Amikor már a szociális eszmékkel való bűnös manipulációjuktól saját elvtársaik, — még pedig külföldiek, csömört kapnak, akkor igazán csak analfabéták ami munkásaink az annyiszor hirdetett öntudatosság terén, ha még most sem látják be, hogy hova vezeti őket a világot megváltó álszocializmus. Logsligmertehb c^g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitűntetve! első pápai férfi-divatterme t/ÄPA, F5-tér. 53. szám Nagymnnkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabás« férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után