Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-31 / 5. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. mégis megbuknék, mert megdohosodna a portékánk. Van és volt egy csapat olyan részvényesünk, akik előbb akartak osztalékot, mint a részjegyük árát befizették. Hétezer felszólítással, két pénzbeszedővel és 79 pörrel tudtuk ősszehozzni a 12 600 koronányi részvénytőkét a pápai keresztény társadalomban. Ezért vettünk egy vaggon cukrot és 150 métermázsa búzát, a többi portékát, mondjuk ezer-félét, a Keresztény központ hitelezte. Nem baj, majd megfizetjük, csak vevő-közönzég legyen. Hiszen ezerszer mondtam és újra mondom, hogy boltunkat semmiféle ellenség meg nem ingathatja, csak a részvényesek tartsanak ki mellette. Ha ezek lesznek saját boltjuk ellenségévé, akkor elszáradnak azok a gyökerek, melyek a fának életnedvét szolgáltatják. Számtalanszor hallottam önöktől iparos, földmives és munkás testvéreim, hogy az urak már sokszor cserben hagyták Önöket. Engem ezek közé nem sorozhatnak. Itt állok, nem riadok viszsza a további fáradozástól, de álljanak önök is mellettem rendületlenül. Nem rajtam múlik, ha az évezredes kereskedelmi tapasztalatokkal biró zsidó kereskedőkkel a küzdelmet ki nem álljuk. Üres és hitvány beszéd az, mikor valaki a cukrot, petróleumot ós gyertyát gyalázza. Mikor ezeket a gyáros elraktározza, még nem tudja, hogy szövetkezetnek szállitja-e, vagy zsidó kereskedőnek. A lisztünk- sem jó, pedig mindig jó magyar búzát őrletünk, magyar molnárral. A sónk se jó, talán nekünk külön aknáznak. Talán mi babot vagy krumplit őrletünk a liszt közé ? Kérdezzék csak meg a molnárokat ós azok segédjeit. Sok a panasz, nagyon sok. Helyes, panaszkodjanak csak tovább is, legalább indokolva lesz, hogy miért mennek zsidó boltba. Azoknak Boszniában külön fik termik a szilvát, arany üstökben főzik a lekvárt ós külön szalon vasúti kocsik hozzák Bricskából. Ezt mind elhihetik, mert igy van, csak kérdezzék meg a zsidó boltosokat. Azoknak Sicht és Brázai külön gyártja a szappant, Dorner a csirizt ós az olasz a citromot. A lisztjük meg pláne olyan finom, hogy csak bele kell önteni a medencébe és kiugrik belőle a cukrász-sütemény. így van ez jó asszonyok, a zsidó kezében, akármihez nyúl, arannyá válik. a mi kezünkben meg az arany is agyaggá változik. Azért van aztán olyan kevés csizmadia, kőmives ós földmives a zsidók között, mert az már nehéz dolog. Okos emberek azok mind, vezetnek is bennünket vontató kötélen, minekünk igy esik jól, mert megszoktuk már. Lehet, hogy jön erősebb nemzedék, mely leoldozza magáról a vontató kötelet, de a mostani gyenge ehhez. De ne sóhajtozzunk, a ló is azért huz, mert ló lett ós nem gróf. Türjük mi is sorsunkat, talán csak a szánkba röpül az a bizonyos közmondásbeli sült galamb. Messinában is beröpült, csakhogy akik megették volna, már meghaltak. De ne kalandozzunk el a tárgytól. A szövetkezetről van szó. Ha kitartunk mellette becsületesen, akkor a pápai szövetkezet világító fáklyája lesz a szövetkezeti eszmének és népünk öntudatra ébredésének. Töröljük ki szemünkből az álmosságot ós ébredjünk fel. Mert ha soká szunyókálunk, akkor elálmosodom én is és melléje fekszem azoknak a jó tagjainknak, akiknek lelkesedése csak szalmaláng volt, mit a kósza hinyit imádkoztam, hogy a jó Isten fordítson téged vissza hozzám ! De mától fogva azért imádkozom, hogy többet ne lássalak. Mert becsületes, hű felesége akarok lenni annak a ( becsületes embernek. Nem őrizlek tovább. Elpusztítom emlékedet a szivemből, mint ahogy mindjárt elpusztítom a képedet is ! Finom tollkésre tűzte a képet és meggyújtotta egyik sarkát. A láng mohón kapott bele, és ő nézte, nézte, hogyan zsugorodik össze az az eszményi szép arc alaktalan, szürke hamurakássá. Két nagy könycsepp oltotta el az utolsó kis szikrát. Még ugyanazon a héten történt, hogy a városi adóhivatalhoz egy uj tisztviselő került. Bertakovics Géza. Mint afféle szenvedélyes vadászember, hamarosan megismerkedett a főerdésszel. Egy délután nagy sebbel-lobbal rontott be a kis magányos erdészlakba. — Te Iván! (akkor már tegeződtek). Képzeld, micsoda váratlan szerecse ért engem! — Szerencse? — De még mekkora ! Tegnap délután sétálok a Kossuth-utcában, hát egyszer csak ki jön velem szembe? — Az első ideálom ! A legelső leány, akinek komoly Ígéretet tettem valamikor régen. Azóta a kegyetlen sors mossze elszakasztott tőle és én a körülmények változtával kénytelen voltam még több másnak is tenni komoly Ígéretet. Hála Isten, eddig még csak igéret valamennyi. De most ez, az az »alle Liebe«, amiről azt mondják, hogy »rostet nicht«, ez, azt hiozem, komolyabb következményekkel fog járni. Végre is, most már van biztos állásom, ő sem idegenkedik tőlem, mért ne reszkíroznám meg ? Tegnap már tettem neki ilyes célzásokat. 0 hol elpirult, hol elsápadt nem igen tudott felelni, szóval látszott rajta, hogy szörnyű, szörnyű trémában van. Pedig az ilyen zavar már fél beleegyezés. Na igaz-e, vagy nem? — Befejezted! Nem örülök. Most még csak arról világosíts föl, kérlek — de ha lehet, kevesebb szóval, — hogy ki ez a főni emiitett boldog halandó? — Ő, biztosan ismered. Hogyne ismernéd azt a kis szemrevaló tanítónőt, Vidonyi Olgát ! Az a nagy, csupa erő-ember összerázkódott, mintha villám érte volna. De hamar erőt vett magán. Csak a hangja volt kissé rekedtes, — ügy? No gratulálok! — Köszönöm, köszönöm Iván. Kissé korai ugyan még, de nem tesz semmit. Ugye te is azt hiszed, derék, jóravaló leány az az Olga. Érdemes vele komolyan beszélni. A kínpadra vont ember minden erejét megfeszítette, hogy le ne üsse azt a másikat. Lehetőleg nyugodtan akart válaszolni, mikor hirtelen fölpattant az ajtó. Magas, karcsú nőalak lépett a homályos szobába. A két férfi egyszerre ugrott fel helyéről. — Olga? A leány halk sikoltással válaszolt vissza, mikor meglátta azt a másik férfit. A főerdész győzte meg legelőbb felindulását. — Épen jókor jön, Olga. Ez az ur azt, mondja, hogy joga van magához. Án is azt mondom magamról. Döntse el, kérem, melyikünknek van igaza. Izmos két karját összefonta mellén. Ha a telelet széttépi boldogságuk, legaláb a szive ne repedjen meg. A nő két lépést tett előre és leroskadt az erdész lábai előtt. — Irgalom, Iván irgalom ! Gonda Iván eleget tudott. Fölemelte azt a törékeny alakot és odavezette barátjához. fFolyt. köv.) 1 v

i ^^ ___ rr Legelismertebb c*g- A ClT O D E! Zl S érmekkel kitűntetve! első pápai férfi-divatterme AlM, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabása férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban merték uta rv