Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-10-10 / 41. szám

IV. évfolyam. Pápa, 18G9 október 3. 41 szam. ; W fcár«ia«Ii&Ií§»i hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csótbi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja, ELŐFIZETÉSI ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2\50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. K Ö R Felelős szerkesztő: Z S I II A V Y SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. zszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Vasz-utea 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky árpád es Vajdits Károly könyvkereskedése i fr (o). Közönségünknek, különösen annak, mely szeret az u. n. intelligencia mázával dicsekedni, nagyon sokszor kell egyes dolgokat a szeme elé állítani, mivel egy-két alkalomból, önként kínálkozó tanúságból nem akar, nem szeret s felületessége miatt nem tud okulni. Nem először, nem is másodszor hangzik a vallására és a vallásával összefüggésben levő dolgokra még valamicskét adó középosztálynak a fülébe az a szózat, hogy a szabadkőművesség nem .ártatlan bárány, hanem báránybőrbe bujt farkas. Az ingyen tej, az ingyen szén, a teljesen el sem sorolható ilyen-amolyan nevü jótékonysági egyesületek, melyek az ő zászlójuk alatt, mások pénzén jöttek létre, — csak buta gimpli fogására alkalmas, még pedig a látszat s a valóság szerint nagyon is alkalmas lépvesszők. Mikor az afrikai busman néger sti'ucot akar lőni, előbb egy elcsipett struc megmerevített nyakát, fejét és mellét köti felső testére és az ostoba struc megáll előtte, nem fél tőle, nem ad rá semmit, — mivel hogy magához hasonlónak, — semmivel sem törődő, semmi különöset észre nem vevő, óvakodás nélküli jámbor strucnak nézi a közeledőt. Mi is szakasztott igy vagyunk a szabadkőművesekkel. Egy szabadkőmive; testvér javaslatot terjesztett a maga csoportja, u. n. — páholya elé és ennek utján a többi magyarországi csoport elé, hogy kezdjenek erősebb, hevesebb és célravezetőbb küzdelmet a *klerikalizmus< ellen. Álljunk meg egy-két szóra, hogy mi is ez a klerikalizmus?! A zsidóság, a szabadkőmivesek és olyan »jó katholikusok« szerint, akiknek minden katholikus érzésük abban áll, hogy véletlenül a kedves szüleik katholikusok voltak s igy kath. anyakönyvbe vannak irva, de egyébként éppen olyan lelkiismerettel, lelkinyugalommal lennének akár mohamedánok is, — mondom — ezek szerint a klerikalizmus a papság, vagyis a klérus túlságos és mindenbe belenyúló hatalma, vagy legalább is ilyen, minden felett való hatalomra törekvése. Pedig a klerikalizmus nem más mini egy frázis, mint zsákba*! a macska! Azért használják csak, hogy az együgyübb és gondolkodni rest, urhatnámságra, hatalmaskodásra szerfölött vágyakozó népet, ennek mindenrendű és rangú tagját ráuszíthassák papjára, annak társadalmi törekvéseire, hogy gyanússá tegyenek előtte minden olyan katholikus, sőt általában keresztény mozgalmat, mely a magába zárkózott imádkozáson és az apróbb-naA jó Ter a néni. Tot nor B. Árkád. Fehérhajú asszony, Barázdás az arca, A sok hú, szenvedés Nyomot hagyott rajta Végigküzdötte már-már A nagy életharcot, Megviselte a vész, Mely körülte zajlott; És a vidámságát Mégis öröm nézni. Ifjú lélekkel jár A jó Tera néni. Szegény öregasszony! Tövis volt az utja, Tenyerét feltörte Az örökös munka ; Ruhája egyszerű, Nincsen disze, éke, Nem is telne néki Semmi ékességre ; De a lelke most is A tavaszát éli, — Virágokkal ékes A jó Tera néni. Elhagyatott asszony, Mint a lombtalan fa, Melynek a sivár ősz Díszét leszaggatja ; Egymagában áll csak, Kidőlt már a társa, Ki-kijár zokogni Kicsiny sirhalmára ; De emlékét, képét Most is őrzi, félti, — Dehogy él magában A jó Tera néni : Tisztalelkü asszony, Áhítattal telve, Mintha csak szeretet Volna csupán benne, Mi vagyunk szegénynek Minden büszkesége, Elete alkonyán Legszebb reménysége ; Vonzódunk is hozzá, Segítünk is néki, — Mintha anyánk volna A jó Tera néni. Legboldogabb alkony Mégis nevenapján, Mikor köszöntő cseng Annyi kicsiny ajkán ; Amikor betölti Házát az imádság, S alig győzi végig Lelkünknek fohászát ; Amikor nem szününk Az ég Urát kérni, Hogy éljen még soká A jó Tera néni . . .