Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-31 / 5. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 január 31. 5. saám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedő ss A szövetkezeti részvényesekhez. Irta : Varga Rezső. Március 7-én leaz lesz a III-ik rendes évi közgyűlésünk a kath. gimnázium tornatermében. A mérleget már a héten kifüggesztjük üzlethelyiségünkben, mindenki megtekintheti, akár részvényes, akár nem. A részvényesek 5 százalók osztah kot kapnak, vagyis minden egyes részjegy után 50 fillért. Az ezen felüli nyereséget a tartalék-alaphoz csatoljuk, hogy üzletünk tartaléktőkéje gyarapit',assék. A leltározást a Keresztény Központ eszközölte, három felügyelő-bizottsági tag folytonos jelenlétében és megfigyelése mellett. Néhány megjegyzést óhajtok tenni három évi tapasztalatomról. Szívleljék meg ezeket az üzletrészesek, ha azt akarják, hogy szövetkezeti boltunk alapja szilárd, hitele rendithetetlen és hire messze terjedő Jegyen. Az a felbuzdulás, mely a keresztény szövetkezetet létrehozta, lelohadófélben van. A minden oldalról felhangzó kósza hirek állandó remegésben tartják a részvényeseket. Mondok erre példát: bejött hozzám az egyik tagunk, akinek egy darab 10 koronás részjegye volt, de körülbelül 35 koronányi árutartozása is. Bejöttem, — úgymond — hogy megtudjam, nem bukik-e meg a szövetkezet, mert azt beszélik, hogy becsukják a boltot. Azt feleltem neki, barátom, maga 35 koronával tartozik a szövetkezetnek. Tudom, hogy ez jó pénz, mert ismerem önt, milyen becsületes ember. Mi nem is féltjük ezt a pénzt, de nem értem, miért félti ön a 10 koronáját, mikor ezt ugyanannak az üzletnek alaptőkéjéhez felktette, mely magának 35 koronát hitelezett. Az én jó emberem észretért és megelégedetten ment haza. így ülnek fel a tagjaink a kósza híreknek, melyeknek állandó gyártása igen sok ellenségünknek fontos érdeke. Vannak asszonyok ós emberek, kik még soha egy fillér árát sem vásároltak üzletünkben, de azért, ahol csak lehet, gyalázzák árucikkeinket. És tagjaink ezeket a pálinkával megvesztegetett ellenségeinket áhítattal hallgatják. Sokan vannak, akik részvényeseink, de boltunkba sohasem jönnek, mert ott nem folytathatnak erkölcstelen beszélgetéseket és nincsen, aki ó'ket öszsze-vissza tapogassa. Az ilyen asszonyoknak hiányzik a mézes-mázos beszéd is, amihez a zsidó asszonyok olyan jól értenek, leveszik ezek a lábukról még az olyan keresztény asszonyokat • is, akik mindennap a Krisztus szobor lábát csókolgatják. Ezek meghallgatják a Katholikus-Körben Béri Zsigmond urnák szép beszédeit, otthon gondolkodnak is fßlette, tetszik nekik, de a pénzüket azért oda hordják, ahol ugy is sok van. — Ezek egyszerűen mondva becsaptak engem, mert megválasztottak szövetkezeti igazgatónak, hogy őrizzem pénzüket, de arra nem gondolnak, hogy ha minden részvényes igy tenna, akkor száz Argus szemmel is őrizhetném a boltot, Gonda Iván. Irta: Röder Ákos. A leány finom, hosszúkás tenyerébe hajtotta szép fejét és ugy nézett, a nagy, erős férfi szemébe, aki olv szép dolgokat beszélt neki. — Ne higyje, Olga, hogy ezzel ámítani akarom. Hogy csak azért mondom el, mert meg akarom szivét nyerni magamnak. az Isten szabad természete senkit sem tanit ámitásra.j Én pedig ott nevelkedtem. — Most magán a sor. Mondja, megteszi-e, amire kertem? Csak egy egyszerű igennel, vagy nemmel feleljen. — Most mindjárt ? — Most mindjárt. Vidoityi Olga, a tanitókisasszony, hoszszasan nezett a szemben ülő férfi arcába. Az kiállta a fürkésző tekintetei. Azután gondolkozva simította végig fehér homlokát. — Jó. Most mindjárt felelek ... Ne gondolja, hogy váratlanul jött, amit mondott. Három év óta ismerjük egymást és ez a három év meggyőzött engem erról, hogy mi nem vagyunk teljesen közömbösek egymás iránt. Van köztünk valami kölcsönös vonzalom, valami ragaszkodás, — mért ne mondanám : szeretet! — ami nekem igen jól esik. Igen. Iván, én sokat gondolkoztam ezen és ugy érzem, nagyon szépen végig tudnék magával élni egy életet. Bánatot, örömet megosztva, hű, engedelmes felesége lennék. Ha ezzel megelégszik, akkor Iván, itt a kezem! Az utolsó szavakat erélylyel, szinte férfiasan mondta. Gonda Iván egyszerű, becsületes arcán leplezetlen örömfény villant meg. Erős keze remegett, mikor megfogta a feléje nyújtott kicsiny kezet és tiszteletteljesen megcsókolta. A hangja is olyan elfogódott, fátyolozott volt, mint mikor valakinek erőnek-erejével ki akarnak törni a könnyei, de visszafojtja. — Olga, én nem szoktam hozzá a cifra beszédhez. Azért csak aonyit mondok: áldja meg az Isten a jóságaért. Mindjárt el is távozott, mert igen szégyelte azt a két kis könnycseppet, amelyik olyan szerényen húzódott meg a szeme sarkáüan. A leány odaállt az ablakhoz és nézte^ amint végig ment az utcán. Zömök, izmos termetén pompásan állt az egyszerű sötétszürke, zöldhajtókás erdészruha és oly jól illett hozzá fején a könnyű, kerek posztókalap néhány apró, formás tollal a szalagja mellett» a boldog emberek ruganyos, könnyed lépteivel ment és a leány nézte, mig csak be nem fordult a sarkon. Akkor ő is elfordult az ablaktól és lassú léptekkel odament az Íróasztalához. Az egyik kicsiny fiókból egy fényképét vett elő. Hosszan, sokáig nézte azt a képet. Azután beszélni kezdett hozzá. — Megőriztelek. Pedig nem érdemelted meg, te rossz ember! aidom, hogy hűtlen, lettél hozzám. Tudom, hogy egy más kedvéért hagytál el engem és nem azért, hogy állást szerezz. — Pedig mennyire szerettelek ! — Az a másik nem" tud téged ugy szeretni. Meny-