Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-29 / 35. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 augusztus 29. 35. szám. Szépirodalmi, közg-azdaság-i és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2*50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. iiisszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket f lvesz HajllÓCZky Árpád es Vajdits Károly könyvkereskedé se Tánc ÓS lutri. A kath. Kör szeptember hó 5-én a kerthelyiségében lutrival, szerpentincsatával és konfettivel, meg még tudja a csuda mivel nem fűszerezett táncmulatságot rendez. Szóval le?z itt minden, ami a résztvevők mulattatására és szórakozására szolgálhat. Ha jól tudjuk, valami tűzijátékról is volt szó, hogy lesz. Viz Ferenc remekelne vele. Tehát még a kerítésen tul álló hallgató és nézőközönség is részesülne látványosságban. Hogy sokan lesznek, az bizonyos. De hogy nyereménytárgy jóval több lesz, az még biznyosabb. Tehát bármennyien jönnek a mulatságra, ott mindenki nyer, — legalább a társelnök azzal biztat mindenkit, hogy ott feltétlenül nyerni kell mindazoknak, akik a belépti jegyet megváltják, ha pedig némi felülfizetést is juttatnak a Kör nemes céljaira, akkor már lutri szám nélkül is biztos néhány főnyeremény, ambó, ternó, kvaternó, kvintternó, és tudja a kánya! (Ádám) miféle ternó áll rendelkezésére, de azért hallkan, suttogva, mint a lágy esti szellő, utánna teszi a társelnök ur: »ha egy kis szerencséje van!« Azért mégis ajánlatos lesz a biztosítás kedvéért, mindenkinek már jó eleve néhány lutriszámot lefoglalni. A jegyet pedig feltétlenül, ha mindjárt utólagos fizetéssel is, de megváltani. Az iparosság ünnepei. A korszellem régi nagy tévedését igyekszik kijavítani. Egyre több és örömet keltő kedves jelenség mutatkozik arra, hogy a magyar közélet sodró áradatában, az iparos osztály mint önálló és megbecsülésre méltó faktor már számba jön. Nem igy volt még nem is oly régen. A prókátornemzet lebecsülte a nemzet vagyonosságát munkáló iparososztályt és ebben az iparban szegény országban az iparosság társadalmi helyzete valóban nem volt rózsás. A társadalomnak vele szemben való elfogultsága természetesen kihatással volt arra, hogy az uj ipari generáció rendszerint a középiskolákban lemaradt tehetségtelen emberekből került. Hivatalnok ritkán nevelte iparosnak gyermekét és ha nevelte, ezt leginkább kényszerűségből cselekedte, ha t. i. csemetéje, ismételt kísérletekre, szekundába pónáltatott. Nincs mit tagadni, hogy a kényszerűségből ipari pályára jutott család sarját mint elzüllött ivadékot, több rendbeli szégyenérzet közepette kezelte a család és a helyzet már csak azért#s, hogy előállhatott, — nem valami nagy becsületére vállhatott az iparosságnak. De most, mintha uj korszellem fuvalmát éreznők. A kereskedelemügyi minisztérium nagytehetségű államtitkára Indián legenda. A primitiv népfajok hagyományai mind azt árulják el, hogy már náluk mély gyökeret vert a lélek halhatatlanságának a hite. Az alábbi érdekes indián legenda, ugy előadva, amint egy törzsének tanaiban teljesen járatos északamerikai rézbőrű ember elmondta, pillanatnyi érdeklődésnél mindenesetre többre érdemes. Az indiánok általában nagy büszkeséggel szeretik elbeszélni őseiknek a csodás tetteit és ezek a történetek olyan mélyen gyökereznek törzsüknek a hagyományaiban, hogy a fizikai erőkbe vetett hitről, sőt azoknak pozitív ismeretéről tesznek tanúságot. — Az irott szók hiányossága sokat lerombol az elbeszélés varázsából, mely elbeszélés az indián képzelő tehetség szegénysége mellett, szükségképen rövid szokott lenni. Rövid idővel ezelőtt ék az északi partokon, közel a mostani Skidegate községhez egy Hűhó nevü lelkes indián halász. Egyik halászati kirándulásán magával vitte a feleségét is, ki a monda szerint nagyon szép fiatal asszony volt. Az asszonynak több fitestvére és más névszerinti rokona volt, kik mindnyájan nagyon szerették őt. Hugó, a mi fogalmaink ellenére, melyeket a rézbőrű férjekről magunknak alkotunk, nemcsak szerette a nejét, de határozottan bálványozta őt. Egy hosszú augusztusi napon a tengerparton ütötték fel sátrukat. Hűhó kénytelenkelletlen magára hagyta a nejét s messzebb ment, hogy hálóit kivesse. Mig távol volt, a fiatal asszony elkészítette egyszerű ebédjét s mert fáradt volt, lefeküdt a nagy bőrsajkába pihenni. Mély álomba merült és mikor Hűhó visszatért, nyomát sem lelte sehol. Beállt az éj és ő kimerülve a sikertelen keresésben, szintén elaludt. Másnap reggel hatalmas medve nyomokat vett észre a sajka körül. Mindjárt tudta, hogy imádott nejét nem látja többé. Kétségbeesésében felkereste az indián tanyát és elmondta, hogy mi történt. Tanácsot tartottak s ezen kimondták, hogy a fiatal nő meghalt. A törzs minden szokásos szertartásával meggyászolta őt. Évszakok jöttek, évszakok multak, de Hűhó abban az erős hitben, hogy kedves neje még vissza fog jönni, visszautasított minden vigasztalást. Nem akart más feleségről hallani sem. Felhagyott a halászattal, tétlenségnek adta magát s került mindenkit ugy, hogy sokan azt hitték, hogy eszét vesztette. A feleségének a testvérei aggódtak miatta és medve vadászatot rendeztek azon a vidéken, hol a szegény asszony eltűnt, hogy meggyőzzék Hűhót róla, hogy neje tényleg meghalt. Mindenféle fegyverekkel felfegyverkezve s egész falka ebet magukhoz véve,keltek útra a vadászok. A vadászat hetekig tartott. Egy este egy nőstény medvére bukkantak két kis bocs társaságában. Pompás hajszát vártak. Az ebek űzőbe vették a vadakat s nagy izgatottság fogta el az egész társaságot. A medve és bocsai végre be voltak keritve. A vadászok kör A keresztény magyar családok lapja az ÉLET j acágtrodaimi, kritikai katüap - — Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egjcegyedévre 5, egy kára 1 korong. Az ELET kiadohivaiaia. Budapest, VIII. Szentkirályi utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. | — Seesék matatváüfszémot kérni. —