Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-29 / 35. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 39. szám leutazik Kalocsára egy iparossági legény­egylet ünnepélyére és ezen az ünnepé­lyen a kalocsai érsekkel élén részt vesz egy messze vidék uri társadalma s az a beszéd, amelyet az ünnep alkalmá­val Szterényi államtitkár mondott, al­kalmas arra, hogy az iparosság becs­vágyát fokozza és a magyar középosz­tály közönyét ok nélküli kicsinylését az iparospálya iránt eloszlassa. Szinte sze­retnők elmondani, hogy a beszédből az ipari munka apoteozisát olvassuk. Örö­münkre van, hogy oly magas és vezető állásban szereplő férfiú, kinek geniáli­tását pártkülömbség nélkül elismeri az ország közvéleménye, ily nemes szem­pontokból nézi az ipari pályát és ennek jövőjére hivja föl azokat a szülőket, akik produktív pályára szánják gyerme­keiket. Hogy a kalocsai beszédben igen emelkedett rész foglaltatik a vallásos­ságnak mint vezető eszmének erejéről, hatalmáról, azt nemcsak megértjük, ha­nem dicsérjük. Minél inkább terjed a vallástalanság és vallásbeli közöny, an­nál szebb hivatás jut a közélet magas polcán állóknak arra, hogy a polgáro­sult nemzeteket ezredeken át fejlesztő, az emberiséget előbbre vivő vallási eszméket hirdessék. Nincs igaz és nagy ember, kiben az Isten iránt való mély és nagy érzés ne élne. Pasteur, a ve­szettség feltalálója midőn az azóta ez­rek és ezrek életét megváltó, korszakos találmányát a francia akadémiának be­jelentette, beszédének bevezetése ima volt a Gondviseléshez, melynek nevé­ben kezdte meg buvárlatát, melynek hatalmával és kegyességével jutott el tudományos sikeréhez. És ha a nagy francia tudóst ennyire áthatották az Istenhez való emelkedés érzései, meny­nyivel inkább kell ezt nekünk tennünk, a porszemeknek, akik a napi munka salakjában hányszor érezzük, hogy gond­viselet nélkül nem boldogulhatunk.Amit Szterényi Kalocsán mondott a vallásról, azt mindenki, imádja Istenét bármiként, vallhatja, hirdetheti és kell is vallania és kell is hirdetnie. Mint föntebb jeleztük, épen olyan értékes része azonban a beszédnek az, mely az iparosság becsvágyának felköi­tésére alkalmas. Csak azokat becsüljük meg, akik magukat is megbecsülik. És ha az iparosság fontosnak tartja, hogy végzett munkája, társadalmi rangja el­ismertessék, neki is el kell követnie mindent az iparosság fajsulyának eme­lése érdekében. A mai iparos képzésnek és műhely nevelésnek gondosabbnak kell lennie, mert ahogyan ezidőszerint sok helyen a jövő iparosságot nevelik, — az egyike azoknak a főokoknak, a melyek miatt a jobb elemet nélkülöz­alkottak körülöttük s lövésre készültek. A medve ekkor két lábra állott s integetett az embereknek, mintha kegyelmet kérne tőlük. Ez oly hatást tett a jelenvoltakra, hogy egy közülök azt a véleményét kockáztatta meg, hogy enek az állatnak valamikor emberi lény­nek kellett lenni. Rögtön leintették az ebeket s intézked­tek, hogy ne nyugtalaníthassák s meg ne ha­raphassák a medvéket, melyek egész szelíden viselkedtek a vadászokkal szemben, akik ha­zavitték őket magukkal a tanyájukra. A nőstény medve ott aztán megértette a történetét, melyből általános meggyőződésre kitűnt, hogy ő nem más, mint Hűhónak az évek előtt titokzatosan eltűnt felesége. Előkerült a törzs kuruzslója és bűvös varázslója is, hogy sebtében hatalmas öröm­tűz rakását rendelje el. Csakhamar lánggal égett a máglya. Ez elébe áilitotta a medvét és meghagyta a népnek, hogy hozzon aján­dékokat Rain Istenének és imádja őt. Az istenség meghallgatta őket és felelt nekik sürü sziporkát szórva a tüz előtt álló medvére, melynek a szőre lassanként lehám­lott, sima, puha bőrt hagyva hátra, minő a nőké. A nő erre emberi alakot kezdett ölteni Egy idő múlva beszélni kezdett s csodás dol­gokat beszélt el vándorlásairól és élményeiről mialatt medve lett. Ünnepélyt rendeztek, melyen az egész törzs részt vett s lelkéből mulatott. Hűhó magánkivül volt örömében, hogy régóta sira­tott neje csakugyan visszakerült hozzá. A nagy lakmározás és tánc közepette a két bocsról teljesen megfeledkeztek. Ezek pedig előbújtak rejtekhelyükről és a napon játszadoztak. Az ebek megszimatolták őket s mielőtt segitség érkezhetett volna, darabokra tépték mind a kettőt. Amint a nő holt magzatait meglátta, anyai szive meghasadt s meghalt bánatában. A vigaszságot gyász váltotta fel s Hűhó vi­lággá bujdosott halálos fájdalommal a szi­vében. niök kell. Ámde Thék Endre iparos­tanonc otthonai, Gelléri Mórnak az ipa­rosság becsvágyát felköltő irodalmi tö­rekvései, vezérletükkel az Országos Iparegylet munkássága egy uj korszakot inaugurál. Az iparosság most lefolyt tár­sadalmi mozgalmaiból és most rende­zett gyűléseiből örvendezve látjuk,hogy az iparosság fajsulyának megjavítása érdekében felette nagy sikerű lépések történtek, sőt az ujabb évtizednek már gyakorlati eredményei is vannak, az iparos pályán talentumok bontják ki szárnyukat és minden jelenségből azt kell következtetnünk, hogy a régi céh már átlépett a haladás széles zónájára s a modern ismeretekkel fölfegyverkezve törekszik célja felé. Minél balsikeresebb gazdasági esz­tendő szakad reánk, annál inkább meg­tudjuk, hogy az őstermelő ország exis­tenciája igen bizonytalan. A rossz ter­més következtében beálló nagy drágaság súlyosan mutat arra, hogy az időjárás kedvezéseiben alapított egyoldalú föld­mivelés, válságba sodorja nemzetünket. Ipart kell teremtenünk minden erővel és akarattal. E végből az szükséges, hogy az ipari pályára tehetségek és olyanok lépjenek, kik majdan tőkével és tudással versenyképes ipart űzzenek. A jobb elemek ipari pályára kecsegte­tése történhet az iparos pályára nevelés megjavitásávaL Társadalmi nagy felada­tok várnak e téren magára az iparos­ságra, melylyel paralell oly kormányzati intézkedéseknek is kell lenni, amelyek a tudás, töke és szorgalomnak, az ipar­űzés e három feltételének gyümölcsét is megérlelik. Mindenesetre örvendetes, hogy az iparosság rendelkezik a hala­dás feltételével. Tanúskodnak erről azok az ipari ünnepek, amelyek most rendez­tettek, melyen annyi szép eszmét gyűj­töttek egybe. A kereskedők zárideje. Talán senki sem rabja annyira foglal­kozásának, mint a kereskedő, aki közvetlenül a fogyasztókkal van érintkezésben. Nemcsak 1 hogy finomnak, udvariasnak, bizonyos tekin­tetben műveltnek, szolgálatra késznek kell lennie, de megköveteli tőle a társadalom is, hogy a kereskedő ott legyen minden humánus kulturális mozgalomban, még pedig nemcsak natimümmii ÍY íl lifii T' nKli 'i'rtiíilfciniffn A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a Szerkesztőség és kiadőhiv. Bpest, VIII. Damjanich u. Előfizetési ára egész évre 2 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents