Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-22 / 34. szám

39. szám. Pápa és Vidéke 3. oldal őszinte szavainál fölfrissüljön az ember lelke s megelégedésünkben tudjunk nagyra törő munkába indulni: ne kös­sön le a szürke hétköznapi élet: régi udvarházak boldogságával hirdessük a testvéri egyetértést és szeretetet. Álhirlapirók. (V. L.) Mégis csak nagyhatalom vagyunk mi, mikor olvassuk, hogy Clemenceau egy bottal ott hagyta miniszterelnöki székét s el­megy vissza újságírónak — ez jól esik mind­azoknak, akik hírlapírói tollal keresik kenye­rüket — de mikor Zivatar Jakab kiadja ma­gát Abbáziában chefredakteurnak, journalist­nek, mitarbeiternek — ez olyan féle érzés, mint mikor valaki a tyúkszemünkre, a fájósra tapos. Pedig Abbáziában ez idő szerint 23 ilyen sötét Chefredakteur nyaral. Huszonhárom ur vallotta a bejelentő lapján, hogy ő a köz­vélemény munkása és kenyere hirlapirás. Miért? Elsősorban is a zene, a gyógydij elen­gedése, ingyen fürdő és hasonló apró kedvez­mények miatt; másodsorban bizonnyal a la­kás és élelmezés olcsóbbá tétele érdekében történtek bizalmas tárgyalások. De ki az ördög törődik ezekkel az apró panamákkal, ha csak ez járna a nyomukban? Hanem a nyomuk­ban jár más is. Ezek a pseudót lilászok, ezek a Zivatar Jakabok és Homály Andorok e mellett még rettenetes mód zajosak és han­Tudtam azonban Téruskának a rossz természetét, hogy amit igérni szokott, azt hamarosan valóra is váltja. — jónak láttam tehát engedni. — Igen irok majd magáról tárcát. — Sej de aranyos fiu maga: — kiál­tott fel örömében. Kis bijja, hogy meg nem csókolt. (Talán meg is tette, nem emlékszem már rá egészen határozottan.) — De különben — mondom — hiszen én már régen irtam magáról tárcát és elő­húztam a zsebemből az illető lapot. ő mohón neki esett. Szinte falta a be­tűket. Fel sem nézett, mig csak a végére nem ért. Mikor elolvasta felugrott. — Jaj de szép tárca ez Matyi — mondta — és ezt értem tette? Villámként a fejemnek esett. Két keze közé fogta és még mielőtt felelhettem volna — homlokon csó­kolt. Aztán megzavart őzike módjára irgal­matlanul elrohant, mielőtt még viszonozhat­tam volna az első csókot. Néztem utána sokáig. Nem tudtam azonban már irni aznap semmit. Gondolkodva mendegéltem. Mindenfelé barangoltam az esti szürkületben. Ábrándoztam ő róla, ábrándké­pem ő volt és ő marad időtlen időkig. Örökké. gosak. A Stand velük és tapintatlanságaikkal van tele. És mindezeket elkövetik nem tiszta polgári foglalkozási águk, a kereskedelmi utazók rovására, hanem a hírlapírókéra, akik közül az ál- és revolverhirlapirók amugyis felette kevésbitették a tekintelyf. És itt kezdődik a komoly feladat, hogy a sajtó e visszásságot el ne hallgassa. Vala­melyik hírlapi testület elé kell vinni e lehe­tetlen dolgot. A nagyobb fürdőhelyek látogató­lapjaiból meg lehet állapítani, hogy mindenütt megtermett, sőt dudvaszerüen tenyész az — álhirlapiró és meg lehet állapítani azt is, hogy a hivatásos hírlapíró ha betegsége fürdőre kényszeríti,kénytelen elhallgatni a foglalkozását — az álhirlapirók miatt; akik itt-ott vagy egy emberöltőre kompromitálták a hirlapirói tollat. Nem egészen kari érdek, hogy a hir­lapirás lerázza ezeket a kullancsokat. Micsoda erő, erkölcsi erő az, melynek munkáskontin­genseit ugy ismerik, hogy kisebb-nagyobb szé­delgők? Lehetetlen, hogy a hirlapirói toll er­kölcsi téren nemes kötelességeit segítse, ha minden ember előtt egy-két figura már előre kompromitált minden sajtóvéleményt. Garai Manók mellett a manócskákat is észre kell vennünk, akik gombamód elszaporodtak. Fiú­méban két évig rettegte tollát az ottani tár­sasélet egy olasz banditának, akit két éve köröztek, és azon a napon, amikor elfogták J a hanyatló erkölcsökről irt. Az illető Velencé- I ben többszörös sikkasztó volt. Mig Fiúméban { garázdálkodott, volt ott nemzeti kérdés, köz­életi izgalom. És az erkölcsiség ostorát az a hírhedt férfiú suhogtatta. Aki ok nélkül, ami nem is értékes titu­lusunkat bitorolja, az már gyanús. Miért te­szi? AZ álhirlapiró jól tudja értékesíteni a cimet. Neki nincs tolla, melyet szentnek tar­tana, neki csak jogcíme van, mely apró, még nagyobb manóskodásra vezet. Kétségkí­vül a közönség is hibás abban, hogy azonnal rendőrért nem szalad, midő Manó a korbá­csával pénzt zsarolni akar, de mi is újság­írók hibásak vagyunk abban, hogy testületileg nem szervezkedünk s a veszedelmes zsaroló­kat és apró kellemetlen kullancsokat le nem rázzuk. A nyári ebefredakteurok, mitarbeiterek és journalistek t sak apró kullancsok. De na­gyon a testünkbe kapaszkodnak és nagyon kellemetlenek. Ha sokat okoskodnak, kihuzzuk őket és megfürösztjük őket a dicsőség vizé­ben. Vagy képlet nélkül; összeállitjuk a nyári szédelgők névsorát. Ez is alkalmas önvédelem volna a kullancsok ellen. Nyári táncvigalmak naptára. aug. 20-án. A tüzoltóegyesület táncvigalma. » 22-én. A ker. munkásegyesület famnnkás szakcsoportjának műkedvelő elő­adása és táncmulatsága. HÍREK. i mtimén Lapunk jelen száma Szent István napi ünnep miatt pénteken jelenik meg. Te Deum. Királyunk őielsége születés­napján, szerdán d. e. 9 órakor a plébánia tomplomban ünnepélyes nagymise volt. amelyet dr. Bereck Gyula híttanár mondott fényes segédlettel. A szt. misén a helyben levő ösz­szes hivatalok képviselve voltak. Tábori mise. A helybeli honvéd-huszár laktanyában őfelsége születésnapján, tábori mise volt, amelyen a tisztikar és a legénység teljes számban résztvett. Az ünnepélyes tábori szentmisét Kcíuzli Gyula káplán végezte. Esterházy György gróf ujmiséje. Mult számunk megjelenése után tudtuk meg azt, ami minket legjobban érdekel az ujmisés grófról: tudniillik annál is inkább büszkék lehetünk erre a mai világban oly ritka jel­lemre, minthogy nemcsak megyénkbeli főúr, hanem egyházmegyénknek is áldozópapja Esterházy György gróf. Évzáró vizsgák. A pápai m. kir. föld­mivesiskola évzáró vizsgáját f. évi augusztus hó 22-én fogja megtartani, melyen az igaz­gatóság az érdeklődő gazdaközönséget szíve­sen látja. A vizsga reggel 8 órakor kezdődik. Érdekes halász-kirándulás. Kajdacsy Endre, a Gazdasági Egyesület titkára, ki most Cirkvenicán nyaral, halász-kirándulásra indult kedden Szüry József miniszteri tanácsos, Ru­binek Gyula, az 0. M. G. E. igazgatója és még több fürdővendég társaságában. Circkve­nicától körülbelül ugy hat kilométerre kezdte a halásztár^aság horogra akasztott kis ha­lakkal a halászatot. Szép zsákmányuk volt már a sokféle tengeri halacskából, midőn Rubinek Gyuláné horgát erősen rángatni kezdte valami nagyobb hal. Kajdacsy titkár segélyével csónakkal húzták a zsákmányt s csodálkozva látta a társaság a ritka prédát: egy 80 cm. hosszú kis emberevő cápát. A horogra tévedt rabló csemetét a fiumei főre­áliskola természetrajzi muzeumába küldték preparálás végett. Azon a helyen, hol ezt az ártatlan kis cápát fogta Rubinek Gyuláné, 2 évvel ezelőtt egy tanítónőnek fürdés közben egyik lábát harapta el egy hatalmas cápa. Veszprém város csatornázása. Veszp­rém csatornázásának kérdése a kivitelre ké­szen áll; ami a tervezésből még hiányzott: a kiömlő terve a költségvetéssel együtt elké­szült. A csatorna-hálózat terve már régen ké­szen áíl s tán végre is hajtották volna, ha a Séd vize elegendő hő volna a csatornalé diluviálására. Ámde a Séd vize, a kultúrmér­nökök szerint nem elegedő arra, hogy a jel­zett célt szolgálja, azért kell a vezetékből ki­jutó vizeket tisztító eljárás alá vetni, mielőtt azok a Sédbe jutnának. Országos szaktekin­télyek a különféle eljárási módozatok közül (egyik mód lenne a Jutás pusztán tervezet ii mm\ A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a Zászlónk Szerkesztőség és kiadéhw. Bpest, VIII. Damjanich u. 50. Előfizetési ára egész évre 2 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents