Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-01 / 31. szám

31. szára. Pápa és Vidéke B. oldal ugy látszom, mintha ellenünk aászlaját védeném. h) A centralizáció. A centralizáció természettösvény, mely szerint minél magasabb valamely szervezet, szervei annál nagyobb mértékben tömörülnek egy középpontba. Egy igen alsórendű állatcsoportban az idegrendszer szét van szórva az egész testben. A medúzáknál már gyűrűalakban, a gerinceseknél pedig az idegrendszer, illetve annak legfőbb része egy középpontba, az agy velőbe tömörül. Az emberiség a történet előtti korban csak családokban élt, ma százezrek képesek együtt élni. A természeti népek csak kisebb csapatokban .élnek, a müveitek nagy városokban. Igy van ez minden szervvel és szervezettel. A legalsóbb rendű állatok testük bármely részén kiüríthetik a bomlásterméküket, a felsőbb rendüeknél erre külön szerv szolgál, Szóval: a tömörülés és elkülönülés haladott állapotot jelent. A budapesti Galilei kör az a sok szociáldemokrata és szabadgondolkozó egyesület mind nem uj dolog. Tagjai minden korban voltak, csak gyűltek össze és igy nem kaptak közös nevet. A szabadon gondolkozók és szociáldemokraták tömörülése, centralizációja tehát haladott állapot Az erősek akik egyetértőleg összeállnak és egyet akarnak, bámulatba ejtenek munkájukkal. Az erősek együtt egymást erősitik. Tény és valóság. De feltétlenül igaz az is, hogy a gyengék együtt a leggyengébbek. Egymást gyengítik. Ha a házam száz helyen ég, jaj nekem; ha a tüzet egy helyre szorították, lokalizálták, hamar lefújnak. íme azért vagyok én pártján mindenféle szociáldemokrata és szíTbadongondolkodó gyülekezésnek. Ha azoknak egyetlen fegyverük a szabadjára eresztett gondolkodás és ennek méltó gyümölcse az Isten, haza, vallás korlátain kívüli „freilauf" élet, hát én erre csak a mondó vagyok, hogy mindenki azzal üt és verekszik, ami hamarjában épen a kezeügyébe esik. A gyenge, a rossz kivívhat ptllanatnyi sikert, de marathoni győzelmet soha. Nem féltem én a katolicizmust nem futóhomokra épült fellegvár az. Minden, magát szabadgondolkozásunak nevező egyesület olybá tűnik fel nekem, mint a régebbi Róma Cloaca maximája. Piszkos, de hasznos. A kultura csatornázza városait, hogy az erős érvényesüljön a gyenge felett. A szegény iskolás gyermekek felruházása. Régi és állandó a pan. sz, különösen városi helyeken, hogy a tanköteles gyermekek nagy része nem járhat rendesen iskolába szegénység — névszerint mha és lábbelihiány miatt. Mindaddig, mig e baj létezik, az általános tankötelezettséget elrendelő törvényt hatályossá tenni nem lehet. Nem segíthet e bajon sem büntetés, sem tanfelügyelői erély. mert lehetetlenségre senkit sem lehet kötelezni. Ha értelmes és becsületes népet akarunk nevelni, segíteni kell a bajon múlhatatlanul. Midőn jó iskolát és melléje derék tanítót állítunk, még csak fél munkát végeztünk. Gondoskodnunk kell arról is, hogy minden tanköteles gyermek — a legszegényebb árva is — rendesen járhasson iskolába. Legyen ruhája, lábbelije télviz idején, nehogy hiába várakozzék reája a jó iskola és a derék tanitó. Midőn erről is gondoskodtunk, csak akkor lesz a népnevelés érdekében végzett munkánk — egész munka. Ruházzuk fel tehát a nagy számban levő szegénysorsu tanköteles gyermekeinket. Ennél humánusabb, magasztosabb cselekedetei nem végezhetünk. Csak egy kis jó akarat és lelkesedés kell hozzá, a többi magától jön. Hogy miként oldották meg hazánk egyes városaiban e kérdést, arra nézve szolgáljon példával Kolozsvár város társadalma. Ugyanis Kolozsvárott ezelőtt 28 évvel néhai dr. Jeney Viktor egyetemi tanár kezdeményezése és buzgólkodása folytán alakult egy egyesület, melynek cime: »Kolozsvári szegénysorsu iskolás-gyermekeket segélyző egylet«, rövidített cime: »Kolozsvári RongyosEgylet.« Ezen egyesületnek célja a város területén levő összes népoktatási tanintézetek sze gény sorsú, tényleg oktatásban részesült va< csupán szegénységük miatt iskolába nem j' tanköteles gyermekeket iskolába járhat? Egy-egy találó, szellemes ötlettel porrá zúzta az ellenfél legerősebb ütőkártyáját is. Szónoki beszédei magvasak, tartalmasak voltak, tele szellemmel, meglepő fordulatokkal, mázsás argumentumokkal. Pedig igazában soha sem volt ideje a készületre. Mikor másfélévvel ezelőttszabadelőadást tartott Pápán a Kath. Körben, talán egy órával az előadás előtt ezzel a kérdéssel fordult hozzám: — Aztán, édes fiam, tulajdonképen miről is kell nekem beszélntm? . . . Más ember szájában üres hencegés volna az ilyen beszéd. De őt ismertem. Tudtam, hogy oly óriási nagy az elfoglaltsága (ennek is ő volt az oka, mert mindent magáia vállalt!), hogy nincs fizikai ideje a készületre. Néhány slágvortot hamarosan papirosra vetett. Kiment sétálni s készen volt a beszéd. Y

47-kor már ott állt az emelvényen s oly hatalmas, frappáns beszédet mondott, oly mélyen szántott a lelkek barázdáin, hogy elhallgattuk volna reggelig! Már tavai feltűnt, hogy egyre ridegebb, egyre dísztelenebb lesz a lakása. Pedig Pannonhalmán kedves, nőies bájjal volt berendezve a lakószobája. Valóságos kis paradicsomot varázsolt belőle. Annyi kedves apró csecse-becséje, oly sok szép képe, kézimunkája volt, hogy az ember nem tudta, melyiket is csodálja. Igy volt eleinte Cellben is. A »Dóri« szobáját nem is tudtuk volna máskép elképzelni. De tavaly egyszerre csak tünedezni kezdtek ezek az értékes, művészi becsű targyak. Nem hirtalen. Szép lassan, észrevétlenül. Az ősszel már nem állhattam tovább. Kérdést intéztem hozzá, hova tűntek el azok a kedves aprósagok, melyekről jól tudtam, hogy a szivéhez nőttek. Nem felelt semmit. Csak mosolygott. Szelíden, szeretettel. Attól nem féltem, hogy aposztatál. Az az ember, aki órákat tölt el buzgó imádságba merülve az Oltáriszentség előtt, képtelen arra, hogy — más vizekre vitorlázzon. De hát akkor mit akar? Talán más rendbe akar belépni? ... Egyszerre világosság gyúlt a leik — El mégy közülünk? — Kérdezt mikor újra találkoztunk. Kinn voltunk a Ság tetején. ' őszi délután volt. Szótlan györ csodáltuk az alattunk elterülő fen rámát: a Kemenesalja vadvirágo a távolban kéklő balatoni hegye messze, az ég alján, mintha a tös tengere is megcsillant voh Kérdésemre egy pillán? arca. Jóságos szemében m csillogott volna. De csakbar vonásai. Mosolyogva dudor »Elmegyek, elmegye Jul. 12-én voltam rettem volna kimenni ? kedves, egykori gyónta Itt akertam tőle elbu Mert megy. Mi már valószínűleg el vagy egy ernyővel Mert amije csa' volt!), mind elaj A legjobban szerkesztett f íI^^ÍIIÍIIa Szerkesz' keresztény ifjúsági lap a . fjöl\fiillll Ú Bpest, V Előfizetési ára egész évre 2 korona.