Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-07-25 / 30. szám

31. szára. Pápa és Vidéke B. oldal téknak. Mily nagy volt meglepetésem, mikor azt kapom feleletül, hogy ez a sorsjegy, már mint az enyém, nem nyert, mert a névaláírás! helyen nincs piros folt. Megköszöntem a szives felvilágosítást és egy becsapott ember felismerhető arckifejezésével hagytam ott az üzletet. Hányan lehetnek mégoly szerencsétlenek. Ily leleplezésekre a vizsgálatnak nem szabad elmaradni, mert máskép csak a jó ügy szenved. Tisztán kell látnunk/ Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Felhívás Magyarország néptanítóihoz! Itt hozzuk a veszprémi rk. tanitók válaszát a »Nemzeti Iskola« azon cikkére, melyben a cikkíró felhívta az ország tanítóságát, hogy gondolkozzék, miként tudná Apponyi Albert gróf miniszter és Tóth János államtitkár urak iránt érzett háláját leróni? A válasz, mely egyúttal felhívás is a néptanítókhoz, szószerint igy hangzik: Felhívjuk Magyarország összes néptanítóit, tanügybarátait, az állami felekezeti és községi iskolák hatóságait, hogy grófüpponyi Albert miniszter és Tóth János államtitkár urak nevére egy-egy alapítványt tegyünk. A miniszter ur nevére teendő alapítvány kamata évenkint olyan tanitók között osztandó fel, akik társadalmi téren a nép javára sikeresen működtek és akik nemzetiségi helyen a magyar nyelv terjesztése körül érdemeket szereztek. Az alapítvány célja teljesen megfelel a miniszter ur azon intenciójának, amely az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-cikkekben nyer kifejezést. Aki ezen törvénycikkek által a tanítóságot a köztisztviselői minősítés alapján magas erkölcsi tekintélyre emelte, — aki lelket öntött a kultura csüggedt harcosaiba, — aki valláserkölcsös és nemzeti irányt szabott a nép közművelődési fejlődésének, — aki ingyenessé tette a népoktatást és aki a tanítóságot megszabadította a kétségbeejtő anyagi gondoktól, — az megérdemli, hogy emlékezetét a tanítóság megörökítse. Hirdesse ez az alapítvány az alkotó mester dicsőségét és a mi örök hálánkat és legyen ez az alapítvány a munkások verejtékes munkájának édes jutalma. Az államtitkár ur nevére teendő alapítvány kamata évenkint felosztandó 1.) olyan gyermekes özvegyek között, kik korán elhalt tanitó férjük után nyugdijat nem élveznek, 2.) olyan családos tanitó között, kiket hoszszas betegség, vagy valami elemi csapás sújtott, vagy pedig, akik súlyos betegségük gyógykezeltetésére önerejükből képtelenek es 3.)azon tanitók között, kiknek legalább két gyermekük magasabb iskolába jár. Az alapítvány célja teljesen megfelel az államtitkár ur nemes emberbaráti érzületének, amellyel eredmenydűs működése alatt a tanitósziveket meghódította. Akinek munkája után csak áldás fakadó — akinek a segitő keze elért az ország minden tanítójához, — aKi a tanítóságot a szeretet meleg szavával kormányozta, annak az emlékét az emberbaráti szeretet nevében örökítsük meg. Hirdesse ez az alapítvány annak a nagyságát, akinek kezében a hatalom nem a zsarnokság átka, hanem az igazság, a béke és a szeretet áldása volt; legyen ez az alapítvány | a hulló könnyek felszáritója, a szeretet balzsama és a gyámoltalanok segítsége. Tanitók! Ezen alapítványok megteremtésére hivunk fel benneteket. Nincs csalogató szavunk; nem hangos kiabálással, nem cifra Ígéretekkel kérjük filléreiteket. Szivetek, lelketek, eszetek szavára hallgassatok. Erezzetek, gondolkodjatok és hiszük, hogy cselekedni is fogtok. Magyarország tanítóságát ezen felhívásunkkal most az ország szine elé állítjuk. A tanítóság most ország-világ előtt intelligenciájáról és értékéről fog tanúságot tenni. Érezzük cselekvésünk teljes súlyát, de mert erős a bizodalmunk a tanitóság tiszta hálaérzetében, nem félünk, hogy a hálátlanság rút vádja, a nemzet kicsinylése és a művelt külföld lenézése illesse majd a 30.000-nyi néptanító sereget. Adjon, ki mennyit tud. Hiszen ha csak mindegyik tanitó a legcsekélyebbet, csak 1—1 koronát is ad, már is 30.000 korona képezi a kettős alapítványt. Ha pedig ilyen alapitványnyal örökítjük meg a tanitóság és a népoktatás két legnagyobb vezérének emlékét, akkor a tanitóság fényesen kiállotta nemcsak a hála tüzpróbáját, hanem tanúságot tesz arrról is, hogy áldozatra kész azon ügyért, amelyet szolgál, de megbecsüli a munka jutalmát és érzi a segítség üdvös szükségét is. A most vázolt kettős alapítvány céljára a gyűjtést ezennel megindítjuk. Az adományok pontos névvel, a jelleg, község és megye kiírásával, Nagy Lajos igazgató tanitó cimére Veszprémbe küldendők. A gyűjtést szeptember 15-ével lezárjuk. A gyűjtés eredményét hetenkint a »Néptanítók Lapja«- és a »Nemzeti Iskolá«-ban nyugtázzuk. Az alapítvány fentvázolt céljától el nem térünk. Az ügykezelési szabályzatot egy veszprémmegyei, felekezeti különbség nélküli tanitóbizottság fogja kidolgozni. Erre és az elhelyezésre vonatkozó javaslatokat szívesen fogadunk. Az alapitó levelek album alakjában adatnak át a kegyelmes uraknak és benne vármegyénkint név, jelleg, lakhely és az adomány összege szerint felsoroltatnak az alapítók. Tanitók! Minden ember tegye meg kötelességét! Ne szégyeljétek alkalmas módon a tanügybarátok és hatóságok figyelmét is felkölteni. Veszprém, 1909. julius hó 12-én. A gyüjtőbizottság nevében: Göndör Ferenc elnök, kir. s. tanfelügyelő. Nagy Lajos pénztáros, igazgató-tanitó. Gibicza Lajos titkár, a veszprém-egyházmegyei rk. tanítóegyesület elnöke. Szanyi István jegyző, tanitó. Sörédy József ellenőr, tanitó. Gaál Sándor, Czeczey Nándor, Polónyi György, Köcsky József, Huber János, Frankó Antal tanitók, felügyelő bizottsági tagok. Az Uj Lapot olvasó közönség figyelmébe. Az »Uj Lap«, ez az egyetlen keresztény szellemű képes néplap, egyrészről igen szépen föllendült ugyan, de másrészről, nevezetesen anyagilag, igen nehéz helyzetbe jutott. Ugyanis mult év december elsejétől egy féléven át köznapokon állandóan 6 oldalon, vasárnap pedig 12 oldalon sok képpel jelent meg. Bizonyos dolog és mindenki elismeri, hogy azóta az »Uj Lap« a legjobb, a legérdekesebb és emellett a legtisztességesebb krajcáros újság és bizonyos az is, hogy nem jóravaló keresztény ember az, aki még most is inkább vesz és olvas olyan krajcáros lapot, mellyel megmergezik a derék keresztény magyar népet. Azonban a sok papir, a sok kép, és főleg a sok postaköltség nagyon sokba kerül. Sokkal többe, mint amennyit az az egy krajcár elbir, amennyiért a lapot árusítják. Azután, ha még legalább egy krajcárért lehetne kapni minden számért, akkor még csak boldogulna valahogyan. De mindenki tudja, hogy 100 lap eladásáért P30 koronát adnak az elárusítóknak és igy a kiadóhivatal egy lapért nem igen kap többet egy fillérnél. Az »Uj Lap«-ot igen nagyon megszerették és szépen elterjedt az országban. De minél jobban elterjedt, annál többet kellett ráfizetni, ügy, hogy utóbb már májdnem 300 koronát kellett naponta ráfizetni. Ez a ráfizetés pedig különösen abból származott, hogy a legtöbb községbe csak 5, 10, 15, 20 vagy 30 példány megy, már pedig ilyen kevés példányra sok a postaköltség. Igy például 28 hatoldalas példánynak papírja és nyomása a kiadóhivatalnak belekerül 28 fillérbe, a postaköltség 28 példánynál 30 fillér, ha tehát elküldtek valahová 28 példányt, az a kiadóhivatalnak magának 58 fillérbe kerül. Mivel pedig a kiadóhivatal csak 36 fillért kap érte, a 28 példányra rá kell fizetni 22 fillért. Minthogy pedig egy esztendőben összesen szétküldtek vagy 9—10 millió példányt, ez a ráfizetés kb. 70.000 koronát tenne ki, ami roppant nagy összeg. Persze, ha minden községben legalább 60 példány fogyna el, akkor nem állana ily rosszul a dolog. Ebből az egy példából látnivaló, hogy legsiigiacytéob c^fr VÁGÓ DEZSŐ Énnokkol kittbitfltvoZ első pápai férfi-divatterme f /ÄPA, Fo-tér. S3» szám Nagymnnkás ssabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabás« gro férfiruhák, papiruhák PP? uradalmi erdésztisztek, üj nek, postásoknak, vasum tascknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek. egyenruhák legelegánsabban merték utá r>