Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-07-25 / 30. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. jobbik is T. i. ha mégis kap útlevelet Amerikába. Az ily szerencsés (?) kivándorló pedig vegye egyszersmindenkorra tudomásul, hogy a hajón ingyen ellátás, ingyen orvos, ingyen patika és mivel a tengeren a hajószerencsétlenség nincs kizárva — ingyen temetés is jár. Szóval, aki hajóra szállt, az nyugodt lehet arra nézve, hogy elhalálozása esetén hozzátartozóinak nem kell megfizetni azt a sokak előtt oly gyűlöletes — stólát. Ez az éremnek csak egyik oldala, de van még egy másik oldala is, mert hát — minden éremnek két oidala van. Sokan azt hiszik és gondolják — persze tévesen, hogy oly szigorú intézkedésekkel a kivándorlás teljesen meg lesz szüntetve, a baj, mely a kivándorlást szülte, orvosolva lesz. Korántsem. Hisz ha a kivándorlást meg akarjuk szüntetni és az a célunk, hogy a nemzeti erő ne idegen, hanem édes hazánknak kamatozzék, ugy nem az a teendőnk, hogy ennek az országos betegségnek csak a külső jelén tüntessük el, hanem a bajt alapjában kell orvosolnunk, a kivándorlást szülő okot kell elsősorban megszüntetnünk. Ezt pedig csak ugy fogjuk elérni, ha munkát, munkaalkalmat. tisztességes díjazást adunk a dolgozó nép millióinak. Mert csendőrrel, határrendőrrel, szigorú kivándorlási tilalommal az általános szegénységet, nyomort, amelynek szükségképeni következménye a kivándorlás, enyhíteni vagy azt megszüntetni nem lehet, legfelebb csak arra jók, hogy a tömegnyomort és ennek édes testvéröcscsét az —elégedetlenséget csak fokozzák, ami pedig a nyomort, elégedetlenséget kihasználni jól tudó szociáldemokrácia ijesztő megerősödésével járna. Vájjon melyik nemzeti állam érdeke lenne ez? yi Csalás a humanizmus nevében." Ezen cim alatt rántotta le a leplet az »Alkotmány« c. fővárosi politikai napilap a Gyermekvédő Liga által kibocsátott sorsjegymanipulációról. Szenzációs leleplezéseket hozott, melyek, ha igazak, teljesen alkalmasak arra, hogy újra egy keserű kiábrándulással gazdagabb legyen a társadalom ama része, amely a jótékonyság gyakorlásában egyedül csak szivére hallgat és felkarol válogatás nélkül minden akciót, amely nagy hangú, tetszetős cimek alatt a humanizmus ügyét akarja szolgálni. A humanizmus jegyében született meg a Gyermekvédő Liga is. Feladatául tűzte ki a szegény elhagyatott gyermekek felkarolását, nevelését, hogy idővel azok is derék, becsületes és szorgalmas polgárai legyenek a hazának. Hogy célját elérje, évenkint országos gyűjtéseket, gyermeknapokat szokott rendezni, hogy a társadalom anyagi támogatása folytán áldásos működését annál szélesebb körre kiterjessze. Ezért rendezett a liga nyereménytombola játékot is, melynek húzásait csak a napokban fejezték be. Csak most sült ki a nagy turpisság, melylyel az egész tombolajátékot rendezték. Szántó J. Béla és Zsengeri Hugó azok az emberek, kiknek nevéhez a Gyermekvédő Liga neve alatt űzött turpisság, vérlázitó szélhámosság, csalás fűződik. Erre a két jeles úrra bizta a Liga a tombolajáték rendezését. Ok a bizalommal nem is éltek vissza, annyira nem, hogy szinte lehetetlen ravaszsággal dolgoztak. A Ligának pedig nem hasznot, hanem ellenke. őleg 180.000 kor. kárt tettek. Eladtak ugyanis 334 ezer drb sorsjegyet 501.000 kor értékben. A nagyobb és kisebb nyereménytárgyak értéke, jobban mondva beszerzési ára az »Alkotmány« 170. számában közölt kimutatás szerint a 111.456 koronát nem haladja tul. Ennyi volna tehát a Liga kiadása a nyereménytárgyakra, de a valóságban ennyi sem volt, mert a jótékony célra való tekintettel a nagyobb nyeremények egy részét ajándékba kapták és a vásárolt nyeremények sem kerültek annyiba, mint a mennyit a játékterv tüntet fel. A Ligának tehát a reklámcélokra kiadott költségek levonásával, ha arra 89 ezer koronát is fordítottak volna, 300,000 koronát kellett volna tisztán kapnia. Már pedig a Liga mindössze csak 120,000 koronát kapott a Hermes-féle banktól, mely Szántó segítségével és közbenjárására megvette az egész tárgysorsjátékot. Ezek az emberek tehát minimum 180,000 korona kárt okoztak a Gyermekvédő Ligának és ezzel egy egész sereg gyermeket taszítottak vissza a romlásba. Hogy az a 180,000 korona kinek a zsebébe juthatott, azt nem nehéz eltalálni. Egy bizonyos, hogy nem a Hermes-féle bank vaspénzszekrényébe. Ugy tudom, hogy itt Pápán is sokan vettek liga-féle tombolajegyeket abban a biztos jóleső tudatban, hogy itt okvetlen kell valamit nyernem, mert ahány tombolajegy, annyi nyereménytárgy. Pénzemet tehát nem dobom ki az utca serába. Ma azonban már ők is másképpen gondolkoznak, mikor azt hallja az ember az illető elárusítótól, hogy csak a vörös foltos jegyek nyertek. Mily szép meglepetés ez — tárgy nélkül. Nem végzünk tehát felesleges munkát, ha az »Alkotmány« nyomán lapunkban is szóvátesszük és rámutatunk arra a szédelgésre, szélhámosságra és csalásra, amellyel ezt a tombolajátékot rendezték. A liga ugyanis elhatározta, hogy tombolajátékot rendez. Kiirta tehát, hogy minden sorsjegy nyer. Ahány sorsjegy, annyi nyeremény. Több sem kellett. E csábos varázsszóra sok embernek megnyílt pénztárcája a liga sorsjegyének megvevésére. De hogy is ne szereztek volna be sorsjegyeket a jólelkű emberek, mikor még azt is kijelentették, hogy a legkisebb nyeremény is arany vagy legalább is ezüst tárgy. Tagadhatatlan, hogy bámulatos ügyességgel rendezték az egész tombolajátékot, a minek fényes bizonyítéka, hogy a 400,000 sorsjegyből 334 ezeret el is adtak. Magában Budapesten rengeteg sok sorsjegyet vásároltak, különösen akkor, midőn a kis bódékban megjelentek a nyereménytárgyak: arany tálcák, órák, karperecek, zongorák, evőeszközök, nagyobb arany- és ezüstgarniturák. Mind csupa pompázó, finom tárgy. Lelkendezve várta-leste minden sorsjegybirtokos a búzás napját. A várvavárt nap végre elérkezett. Ezrek és ezrek tolongtak a huzási helyiségek előtt. Valósággal megostromolták azokat. Mindenki csak szerencséjét leste. Ekkor sült csak ki a turpisság és jött utána a keserű — kiábrándulás. Arany és ezüst tárgyak helyett a nyerők értéktelen szemetet kaptak, A nagy nyeremények nem is kerültek húzásra. Ezeket a sorsjáték rendezősége tetszése szerint osztja szét, természetesen olyanoknak, akik hozzájuk tartoznak. Minderre csak egy találó jelző lehet — zsebmetszés. A nyerők közül egyik-másik dühösen vágja földhöz a kapott tárgyat. Csupa értéketlen szemét. Gyüszü, melyet a vásárokon bárom krajcárért vesztegetnek, biztositó tűk, ólomkatonák, ceruza, fésű és hasonló csekélységek. Egy ember, ki 30 koronáját vitte a vásárra, 5 biztositó tűt, két ceruzát, egy olyan gyürüt, melyet a két krajcáros cukorra húznak a vásárosok, néhány kis fésűt, nyolc gyüszüt és hasonló tárgyakat kapott. Egy szegény munkásasszony hatot vásárlott össze és kapott két gyüszüt, egy ceruzát és három biztositó tűt. És ezeket a szegény embereket mind a humanizmus nevében fosztották ki. Ezek azonban még csak szerencsések voltak, mert legalább kaptak valamit. Emlékük tehát mégis van a Gyermekvédő Liga tombolajátékából. De hányan vannak, mint pl. e sorok irója is, kik semmit sem nyertek. Egy szerencsém azonban még is volt. Az, hogy csak — egyet vettem. Bemegyek sorsjegyemmel oda, ahol vettem. Kérdezősködöm, hogy mit nyertem, mert nyernem kell. Máskép nem is vettem volna, mert ellensége vagyok minden sorsjáA legjobban szerkesztett keresztény ifjnsági lap a Zászlónk SzerkesztSség és kiadóhiv. Bpest, VIII. Damjanich n. 50. Előfizetési ára egész évre 2 korona.