Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-06-13 / 24. szám
31. szára. Pápa és Vidéke B. oldal református főgimnázium, kath. gimnázium ref. fheologiai akadémia stb. Ilyen culturális intézményekkel ellátott' gazdaságilag fellendült, mindenütt aszfaltjárdákkal, vízvezetékkel, részben csatornázással, villanyvilágítással és vasúti gócponttal bíró város méltó arra, hogy három járásnak, mint a pápai, devecseri és celldömölki járásoknak törvényszéki székhelyéül szolgáljon.« A veszprémi és szombathelyi törvényszékek ma agyon vannak terhelve munkával s a három emiitett járás elszakadása után is elég nagy lesz még az ügyforgalmuk. »Ezen kivül pedig a Pápa, Devecser és Celldömölk, illetve a pápai, devecseri és celldömölki járások között fennálló gazdasági és kereskedelmi összeköttetés is azt involválja, hogy Pápán legyen ezen három járásnak törvényszéke, mert ezen három járás kereskedelmileg és gazdaságilag Pápára gravitál és Pápa mindhárom járásból könnyen és olcsón elérhető.« A memorandum végre utal Polónyi Géza volt igazságügyminiszter azon határozott Ígéretére, hogy a pápai törvényszéket vissza fogja állítani. Őszinte gyönyörűséggel olvastuk ezt az okosan megszerkesztett, lelkes hangon megirt memorandumot, melyet — mint halljuk — a legközelebbi közgyűlés napirendjére is kitűznek s csak azt óhajtjuk, hogy legyen meg a kellő sikere. Ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha városunk hivatott vezetői résen lesznek és nem mulasztják el a kedvező alkalmat. ., Videant consules! Záróünnepség. Hangverseny a zárdában. Sürü erdő sötét mélyéj, hova csak lopva pillant be a ragyogó napsugár, gyógyító füvet keres egy árva kis leány. Parányi kacsóját megszúrja a tövis, kis lábacskáját megvérzi a galy — de azért tovább kutat — j hisz édesanyja betegen fekszik otthon szegé- i nyes nyoszolyáján; ha meg nem találja az iratos, gyógyító füvet — tán lecsukódik a szeme örökre! Ahogy keresgél az erdei füvek közt, egyszerre csak megjelenik ' előtte az Ibolyatündér egy szegény öregasszony képében. Roskatag a járása, száz ránc az arcán, nagy teher a vállán. A kis Ilikének megesik rajta a szive — átveszi a nehéz terhet s viszi az erdei ösvényen az öreg nénike gunyhója felé. Hosszú az ut — megéhezik a kis leány — s hogy éhségét lecsillapítsa, szívesen elköltené száraz kenyerét; de az erdei madárkák csipogva, csicseregve röpdösnek körülötte mindha csak azt mondanák: nekünk is adj néhány morzsát, mert mi is éhesek vagyunk, kis leány! Megosztja, megfelezi a kis Ilike a száraz kenyérhéj at. Jó szivének ilyetén megnyilatkozására az öregasszony megtöri a varázslatot.' Átváltozik Ibolyatündérré, az erdők édes, szépséges királynőaszszonyáva s a dalos madárkákkal együtt segit Ilikének az iratos füvek keresésében. Rá is akadnak csakhamar s egy csapásra boldogság költözik a szegényes gunyhóba. Ilike édesanyja meggyógyul-s még ma is él, ha eddig meg nem halt. — Ezt a bájos, érzelmes tündérregét adták elő hétfőn a zárda kedves növendékei, kis dalos madarai egész operaszerü előadásban. A sikerült együttes énekszámokat kedves szólók és gyönyörű füzértáncok tették változatossá. Ilikét a kis Szentgyörgyi Elza játszotta meg kedvesen, meghatóan. Hangja még gyenge, de rendkívül behizelgő. Az Ibolyatündér nehéz szerepében a zárda kedves „parádés leánya", Mikula Vilma aratott maradandó sikert. Ez volt a legszebb alakítása. Mélyen átérzett előadásával, hangjának kellemes csengésével, mozdulatainak keresetlen bájával valósaggal lebilincselte a közönséget. Szentgyörgyi Sándor ismét azon a téren remekelt, mely az ő kizárólagos, speciális terrenuma: zenés felolvasást tartott. Ebben a tekintetben kárbaveszett fáradság volna vele versenyezni, annyira biztos, anynyira otthonos a maga dolgában. A záróhangverseny keretébe igen ügyesen illesztette bele azokat a tortúrákat, melyeken egy zongorázni tanuló, szegény kezdő növendéknek át kell esnie. Kedves humorával nem egyszer fakasztott zajos derültséget. Ez a két szám volt azt est gerince. A közbeeső programmpontoka.t Nagy Valéria, Nyikora Juci és Vellay Lujza, Bárdió Mariska, Széptóth Mariska, Kárpáti Tercsi, lakács Irén és Gyömörey Rózsika töltötték ki. Nagy Valéria kedvesen szavalt, a többiek pedig finoman megválasztott, értékes zongoraszámokkal gyönyörködtették a hallgatóságot. Nem dicsérjük meg külön egyiküket sem — mindnyájan kiváló zenei intelligenciáról, igazi rátermettségjől, nagy szorgalomról, mélységes átérzésről és fejlett technikai készségről tettek tanúbizonyságot, Horváth Mici, Mudra Olga és Szentgyörgyi Sándor az intézet kitűnő zenetanárai büszkék lehetnék tehetséges tanítványaikra. De az est fényes sikerében méltán osztozik velük Annunciáta nővér, aki a bájos, ritmikus táncot betanította. Finom ízlésre és erős művészi érzékre vall a programmpontok ügyes összeállítása. De a rendező nővér nevét el kell hallgatnunk, mert különben — megharagszik. A közönség mindvégig lelkes érdeklődéssel és lankadatlan figyelemmel kisérte a minden izében sikerült, művészi színvonalon álló előadást. Örömmel jegyezzük fel, hogy ily szépszámú és előkelő közönséget még ritkán láttunk együtt. r Rablóhistória. A mult század elején élt Hunkár Mihály j vitéz huszár óbester. Sok csatában vett részt, J sok ütközetben segített az ellenséget megl szalasztani és aztán, mint aki legjobban vé gezte a dolgát, megházasodott és elment gazdálkodni nemesi kúriájára: a dunántuli Szolgagyőrre. Ott az ódon ősi kastélyban ugy élt, mint egy kifogástalan régi magyar nemes emberhez illik. Nem csalt meg senkit sem, jobbágyaihoz igazságos volt, háza nyitva állott szegénynek-gazdagnak és teritett asztala mellett jóllakott a szegény kisnemes is, meg a vármegye lőispánja is. Egyszer megint nagyobb társaság élénkítette a bolthajtásos termeket .... A füstöslevegőjü dohányzóban a férfiak nagyon pertraktálták azt a kevéssé örvendetes dolgot, hogy már mióta garázdálkodnak a szegénylegények a megyében. — Bizony szégen, gyalázat, hogy egy pár haramia ilyen szemtelen módon grasszál annyi sok büszke ur megyéjében! — morgolódott az egyik vendég, Jaross István. Bizony szégyen! Pedig ha összefogna csak egy pár nemes ur, együtt ugy kiverhetnék e céda hadat, hogy csak ugy repülnének! — indulatoskodott egy másik vendég, Szabadhegyi Móric. — Eh, de mikor fogott össze a magyarság? Többnyire, ha már későn volt! Olyan bután türelmesek vagyunk, hogy még az ilyen haramia-csapatot s megtürjük, pedig- ugyancsa; csúfolnak bennünket: — veté ellen Jaross. — Múltkor is Baranyayéknál megverték a háziakat ugy, hogy három hétig feküdték bel e- , „ — Az mind semmi! de ha valaki-'Védekezni próbál, azt irgalmatlanul vagy agyonszúrják. ' 9 — Mint a jó Mészáros Vángsf ^\cpn. Bizony ütött a végső óra!?— qéíénfefte^Éi Jaross István erélyesen.^ péoi|e^ihk 9 kW, különben ... r .dojsjnm siöíihöys — En meg ^a mo^o va|™^ LTio£f nem nekünk kell segjténiJ szólt a tarsalgásba, ,9 flsylein ^inyn nnjn soeiöqisá Jísisgib sqéJois JenMl fyniiiiis a házi ur. Nem? l8Jl§98 mon esni ygoíi fboJßJ — .teJniJeJ 9 ßfbnom * Az Alkotmány 3-iki számából a. megyei vonatkozású, históriát. , "..T ° tloxs vgl .aßLodfiile fnelunm -mm -iojim _ ! a .' J-liÍÍJ5.MWe. M' lijí fl M WITTMANN IQNÁCZ QÖZTEQLA 2 98 •gam §ißiö lel y§9 giboq Js^M — I rffi'Sf Központi ir £ q l Készit legjobb minőségű tetőcserepeket és különféle idonnteg ^ bárhová dijmente^sen kük$t$
