Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-06-13 / 24. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. kor csak igy mondták, különösen a katonák.) Minek van neki annyi töméntelen sok kato­nája, ha a belső ellenségtől sem tud meg­őrizni? — Tessék jönni vacsorázni! — szóllott be az ajtón az inas. — Megyünk mindjárt! Ugy biz az, nem az az igazi ellenség, aki a távoli országok­ban fegyvert ragad ellenünk, hanem az, ki megrabolja hazánkat és vagyonunkat idebenn az országban. Azért ha egész regementeket tud küldeni a császár a taliánok és burkusok ellen, még inkább küldhetne ide e gonosz rablókat megfékezni! A vacsora pompás volt, a hangulat azonban nem akart fölmelegedni. Mintha va­lami gonosz sejtelem nehezedett volna az asztal körül ülőkre. Szinte halkabban beszél­gettek mint máskor, még a cselédség is lehe­tőleg nesztelenül szolgált föl. Egyszerre meglobbantak a lámpák láng­jai, hideg széláram futott végig a szobán és mindenki megdöbbenve nézett az ajtóra. Ott állt pedig a hires Sobri Jóska ha­ramia vezér, kezében fölvont pisztolylyal és villámló tekintettel mérte végig a társaságot. — Halál fia, aki mozdul! Mordult rájuk zordonan. Hunkár felugrott helyéről. Szerencsét­lenségére sem nála, sem vendégeinél nem volt fegyver. — Röktön lelövöm a tekintetes asz­szonyt, ha moccan az óbester ur! — kiáltotta a haramia bőszen! Hunkár mérges pillantást lövellt a rab­lóra, azután újra helyére ült. Sobri Jóska pedig parancsokat osztoga­tO|U ? [ mint egy hadvezér . . . , g Ti négyen itt maradtok, szólt négy ha­ramiához és szemmel tartjátok ezeket. Aki mozdul, lőjjétek le irgalom nélkül. Mi pedig ezalatt mindent összehordunk. Rövid félóra múlva a ház összes drága­sága egy rü,tt yplt egy halomban, most a ven­dégekre kpR^ß^pr. Föl a kezekkel ... aki nem akarja, hogy, kikuttassuk, . adja át minden pénzét és Mindenki sző nélkül engedelmeskedett. Z|9be^k|e.t,, kiforgatták éséit^kjárgyaikat át­szolgáltatták ... Sobri sasszemmel őrködött e müvelet fölött. A ház úrnője is levette fülönfüggőit, nvakékszerét. átadta pénztárcáját, de Sobri­nak ez nem volt elég. lOjlü'iQ .— .CL9897ÍÖ10 flßVJal agölfib és az urnő jegy­- Hohö, hát ez? inoiti , ß noííi na„— ekkor pedig Hnnkárné r • ;•> • i , , l mon karperece utan nyúlt, melyen egyetlen korán elhunyt fiának arcképe díszlett.^ / . x Az urnő odaadott mindent, ae könves -aß) - . , ,, , . r t ' ffl9/j j szeme ég fele tekintett. Uram segits! — mondta e tekintet. — Látod, hogy más nem áfeWfiet ? f. íh, v tödéméxs hü-8 yííéraioiíA sA * Aztán eltávoztak a haramiák. A cselédség, melyet egy kamrába csuk­tak össze, hangosan kezdett jajveszékelni. De az urak közül egyik sem kelt föl, hogy segit­sen rajtuk . . . — Magam szembeszálltam hét taliánnal is — szólt az óbester — de ahol nők is van­nak, ott rettegek azok .életéért. Mindazonáltal nagyon röstelte a dolgot. Ej, ő, ki szembeszállt taljánnal, frankkal, bur­kussal, most e Sobri előtt meghunyászkodni volt kénytelen. Rágódott rajta e gondolat, mint gyümöicön a féreg. Nem is engedett neki nyugtot, mig csak egy szép napon be nem fogatott uri kocsijába és fel nem hajta­tott egyenesen Bécsbe. Ott kihallgatást kért Ferdinánd királytól. — Nos mi a baj, vitéz óbesterem ? kérdezte őt az öreg király. — Hát csak az a baj fölséges királyom, hogy én megvédelmeztem föUégedet a talján­tól, némettől, franciától, de fölséged nem vé­delmez meg engemet egy haszontalan rabló­tól. Ezzel röviden elmondta az esetet, aztán köszönt illedelmesen, sarkon fordult és hazajött. Néhány nap múlva pedig egy egész svalizser ezred rukkolt be Veszprém megyébe, mely aztán véget vetett örökre a rablók ga­rázdálkódásának. Igy bántak el valaha jó Magyarorszá­gon a haramiákkal! Antal Margit. Népgyűlés. A helybeli szociáldemokrata párt va­sárnap d. u. 4 órakor a Szinház-téren nép­gyűlést tartott. A vörös plakátok budapesti szónokot hirdettek, aki meg is érkezett Haas Kálmán személyében és akinek — a plakátok szerint — a választói jogrol és az önálló bankról kellett volna beszélnie. Hogy ez al­kalommal hosszasabban foglalkozunk a meg­tartott népgyüléssel, tesszük ezt azért, hogy az ott elhangzott kvalifikálhatatlan kifejezése­ket leszögezzük, részben a jelen voltrendŐr­biztos ur kedvéért, részben pedig azért, hogy azok a szegény munkástestvéreink, akik azo­kat végig hallgatták, lássák, mily badarságok­kal tömik tele a fejüket. Haas elvtárs ilyen bölcsességeket tálalt elő: »Az évszázados r' byutális uralkodó osztály uralmától menekülni törekszik a munkásság«; de ezt az öntudatos elvtársak csak, az általános választói joggal lógjak elérni, amely ha meglesz ugy, ahogy ők (már t. i. p. szociáldemokraták) akarják, .i>'i;h«7fm7ii(i.f% fóüüj ' * akkqr "el foglak söpörni a most uralmon levő 1 sp au 48-^s partot: »amely 48-as .part nem, alkal­-i:nJn V "f];u ß. iJí; novori >1jjvei raas másra, mint a „szabadsag ' -.(,)'!9 -y. taj&Jsi lííoni j .ßjJoJltuns sarba tiprasara.« A 48r /óin* umffiß'igotq ß ipinsd ijiiu.- yjJJi ! i zászlójának. , j.nrj 'rua as part csak ígér, de "ujik'Uiiuiijjjgu'jij k nßv,, 9THÖ.V19 iS<-.£)'/urn ígéretét .. nem , tudja hevaltam, mint azt a fen ifivonp: dqst e oti, .ßaßfillßöxsgao köze I ^ft ... .. ., . .. meg nem tartja, arra 1 a magyar ember azt .... - - .JÜnolaifl .UBßXOjnfinOY. I9729ni .ß .^iSrQßTßd cnu Mikor mar minden t elraboltak, igy c szólt szok ta mondani: gazember.« Igacán nag y •b álátlanoá g-Haa s el v tá rs tól,­a 48-as párt ilyetén gyalázása. Erre csak Gr. Károlyiról, Zichyről és gr. Apponyi. ról Haas ur kisütötte, hogy hazaárulással szerezté'c a vagyonukat és még ki mernek állni a porondra! Csak az volt a baj, hogy eme szenzációs felfedezésnek még az elvtár­sak sem tapsoltak, akiknek pedig sok sza­márságot be tudnak adni Haas ur és társai. Látva, hogy ezzel hatást nem ért el, «lövette a már régen agyoncsépelt témát, hogy a győri püspöki templom renoválására a kor­mány 670 ezer koronát adott, pedig-- Haas elvtárs szerint — abban a templomban már nem az igazi, színtiszta krisztusi igéket hir­detik. Erre már vinnyogott néhány lágyfejü atyafi, sőt Grósz Józsefné őnagysága is fel­buzdulva, a »papszamarak« diszes jelzőjével tisztelte meg azokat, akik nem osztoztak a szónok kificamodott észjárásában. Erre csak annyit, hogy ajánljuk Grósz Józsefné őnagy­ságáék cipészüzletét a keresztény »papszama­rak« b. figyelmébe. Található a Kossuth Lajos-utcában, a Nobel-féle házban. Szóval annyi piszok van a képviselő­házban, mint Augias istállójában és közel van már az az idő, amikor a szociáldemokrácia bevonul oda és Augias istállóját megtisztítja a felhalmozódott piszoktól. Ennyi sületlenség eldarálása után végre a szónok az emelvényről sokaknak örömére undorral távozott. Utana Midi ur sápogott egyet-mást, a többi között egy elismerésre méltó nagy igazságot is mondott, amiből látszik, hogy Muli urban még fel-felcsillámlik a józan gon­dolkodás egy-egy szikrája. A többi között igy sóhajt: »A munkásság szemén hályog van«... Tökéletesen igaza van! Annak a néhány mun­kásnak a szemén, aki ott tapsolt, olyan ve­szélyes hályog van, amelyet csak gondos operációval lehet róla eltávolítani. Ennek az operálását vette kezébe a ker. szociálizmus, amely egyedül szolgálja hiven és kitartással a munkásság érdekeit. Fájlalja, hogy az al­ispán a »Népszava« utcai darusítását május hó 15-étől csak három hónapi időre enge­délyezte. Most már ide szegénység — oda sze­génység, muszáj lesz a városi rendőrséget legalábo arra a három hónapra szaporítani. Képünkhöz. Lapunk mai számának élén az ősi ko­ronázó város: nagynevű püspökének Prohászka Ottokárnak arcképét közöljük. A »Diadalmas Világnézet«, Az „Ég és Föld'- ragyogó tollú irójá% a kath. nagygyűlések legkedveltebb, csoüáíatös, talentumu szónokát, az apostoli JD.'U^fíi ,jIx9n$jíiT ci/t r. .rißiißV r> leiféff vVti lelkű fopasztort. a mélyseges ismeretekkel a LsífisfJ x9n£)p s. iyósym°— evisg ß.ßJrßi rendelkező tudóst és izzo lelkű poétát fölös­I -vnug,9jfin9n gqiő xi> navnavep Ulm sß isaiv leges bemutatni a katholikus közönség előtt., i-fi ,ß Xis'uííig9íitIn nk uxasoIT .'ffat áron Mindnyáján. | ismerek,, mindnyáján tiszteljük. és, szeretjük,' Prohászka Öttokár neve bro­i9bi9 sg, öb ;jai!.yg9/i xmpxa mi'-jn Äiirnt»*- gramm. Félelmes ludasát még legnagyobb e l­le nfelei is cli s meri kHíi tü n óe n e iko rül t ar ckor pét legkedvesebb keresztény ifjúsági lapunk-í zqljük. \ legjobban Szerkesztett lí iJn 61 ioqs imobi v. óiúm ss JsMsqsissooisT ügssonim Előfizetési >£ra ^ész^é frré^ frórima. giiadéhiv. Damjanich u, 50 ado|gsT jisss/í 1 J

Next

/
Thumbnails
Contents