Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-06-13 / 24. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 junius 13. 24. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Vtasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket Elvesz HajnÓCZky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Törvényszéket Pápának! Memorandum az igazságügyi miniszterhez. A »Pápa éa Vidéke« ápril. 25-iki számában »Oda a törvényszék« cimen keserű hangon megirt vezércikket olvastunk olvan uri ember tollából, aki évek óta őszinte, meleg szeretettel és érdeklődéssel kiséri városunk fejlődését. Az igazságügyi miniszter abban az időben terjesztett elő egy javaslatot három uj törvényszék felállítására vonatkozólag Városunk nevét hiába kerestük — nem találtuk Miért? Mert »az is baj, ha sok a bába; de még nagyobb baj, ha egyáltalában nincs bába — még biztosabban elpusztul a csecsemő!« Az volt a legfőbb baj, hogy a pápai törvényszéknek nem volt igazi lelkes szószólója. Jóformán abban merült ki az egész akció, hogy deputációt menesztünk Pestre. Ott persze szívesen fogadták a deputációt (van-e város, amelynek küldöttségét ne látnák szivesen ?) S mi boldogok voltunk, hogy a minisztériumtól — Ígéretet kaptunk. Annyira biztunk ebben az Ígéretben, hogy megvalósítását nem is kérelmeztük többé, Mások élelmesebbek voltak. Nem elégedtek meg az Ígérettel hanem addig jártak a miniszter nyakára, mig ki nem erőszakolták az igéret teljesítését. Most ők örvendeznek, mi pedig hoppon maradtunk . . . Körülbelül két hónappal ezelőtt mintha tudatára ébredtünk volna a veszedelemnek ! Fühöz-fához kapkodtak — újra »nagyarányú akció« indult káin. Irta; D Luis Coloma. Spanyol eredetiből fordította: Jándi Bernardin. (Folytatás.) A méltatlankodó ur újra felelni akart, de Roque közeledése bennerekesztotte a szót. Egyik kezében egy kosár babot hozotts nyomában egy fél tucat pulyka járt, a melyek mohón kapkodnak a bab után. — Roque, édes fiam! — kiabált az úrforma, feléje szaladva. — Itt az ideje, hogy fölkiáltsunk: — Éljen a köztársaság! — Hudru, udru, udru! — dörögték a pulykák, megijedve e lármától. — Komám, még a pulykák is azt kiáltják: éljen! — válaszolá Roque, csodálkozva e társak megnyilatkozásán, melyek nem tekintve tollazatúkat, olyanok voltak, mint ő: kétlábuak. Hüledezve látta Joaquina, hogy az elvtárs és Roque titkolózva beszélgetve távoznak a torony mögé s lopva ment utánuk; előbb egy szalmakazal, utóbb egy tört kereke miatt használatlan szekér mögött rejtőzve. Az úrforma első szavaira Roque fejéhez kapott kezével, mintegy rémültében. Keze kapkodásából kilátszott, hogy olyas valamire igyekezett rávenni a legényt, a mitől ez vonakodott; a szél érthetően vitte Joaquina fülébe e szavakat: »A nép érdeke! A haza! A gazdagok zsarnoksága! Földosztás!" — Hátha meglőnek? — kérdé Roque a bizonyítással szemben. A szegény anya szive megrázkódott, mintha golyó érte volna már a fia mellét. Roque végre mintha engedett volna az úrforma okainak; ez ugyanis lelkesen rázta mind a két kezét s igy szólt: — Elhozd aztán a te puskádat is, meg az apádét is! . . . — Jó — felelt Roque s lehorgasztott fővel, komoly ábrázattal, mintha valami fontos tervvel foglalkoznék, fordult az ültetvénybe vezető útra, a hol egy kunyhóban volt elhelyezve az ágya, Joaquina nem merte visszatartani. Újra bement a toronyba s ösztönszerűen azon ! hely felé tartott, melyen Miguel tartani szokta puskáját. A puska nem volt ott, kimentében pedig Miguel nem vitte magával: Roquenál volt tehát. Valami nyugtalan kíváncsiság vonszolta a szegény édesanyát ide-^da, biztos irány nélkül. Leült végre egy ajtóküszöbre s kezébe temetett fejjel, földre szegzett merev tekintettel ült mozdulatlanul. Képzelete rohant a bizonytalanság korbácsütései alatt s maga után hurcolta ezt a szegény anyai szivet, a mely reszketet: az őt gyötrő végzetes képzeletek láttára. Lassan-lassan eltűnt a nap, utána távozott a világosság s aztán egyik a másik után gyulladtak ki az égen a csillagok s amint nőtt az árnyék, ugy nőtt Joaquina szivében is az aggodalom. Megjött munkájából Miguel is és miután megvacsorázott, lefeküdt komolyan és szótlanul szokása szerint. Joaquina ezután kiment az ültetvénybe s miután végigment a veteményben, gyorsan, lopva tartott Roque kunyhója felé. Egy gyertya világított benne. Tüske ott szundikált trágyadombján, közel az össze-visszahány A keresztény magyar családok lapja az ÉLET : szépirodalmi kritikai hetilap. Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár, Szemere György. Előfizetési ára : Egész évre 20, fél évre 10, = ]/i évr

e ő> egy hóra 2 korona. = Az ÉLET kiadóhivatala: Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28 b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —