Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-06-06 / 23. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke •már csirájában megfertőzi a születendő gyer­meket. Az iszákos szülők gyermekei között a legtöbb hülye, nyavalyatörős, testileg és szellemileg visszamaradott és pontos meg­figyelések igazolják, hogy az iszákosok csa­ládjai a 2—3. generációban teljesen kipusz­tulnak. Hogy ez igy van, elég utalnunk azon vad, tehát primitiv embertörzsekre, kik az úgynevezett „civilizált" népek áldozataiként az alkoholtól pusztultak ki. Az alkoholista szülőktől származó gyermek születésekor már magában hordja későbbi pusztulásának csiráit s igy nem rendelkezik azon testi és szellemi tulajdonságokkal, melyeket mint a tanitás-nevelés sikerének feltételei az átlagos emberanyagtól elvárhatunk. Magában véve e körülmény már elég arra, hogy az oktatás­nevelésnek foganatja ne legyen ily gyerme­keknél, amit még fokoz azon másik körül­mény is, hogy az alkoholista szülő a gyer­mekét is rászoktatja a szesz élvezetére s igy fejlődő fizikumát és lelki tehetségeit is kor­látozza. A szesz lankasztja a gyermek akarat­erejét, megtámadja amúgy sem normális el­méjét, eltompitja és érzéktelenné teszi kedé­lyét a szép, jó és nemes iránt, visszariasztja mindentől, ami munkát, kitartást kiván. Ily gyermekből a legszerencsétlenebb teremtés lesz. Nemcsak önmagának nyűgje az ilyen, hanem azon körnek, társadalomnak is, mely között él. Az ily ember nem képes teljesíteni azon kötelességeket, melyekkel önmaga és embertársai iránt tartozik. De az ember ren­deltetése, tehát az erkölcsi oldal is, kihívóan utasítja a társadalmat, hogy ily szerencsétlen embertársain segitsen és ne engedje, hogy sok ember az állatnál is alacsonyabb hely­zetben éljen. Az alkoholista a maga életcélját abban 11. szám. véli kimeri tettnek, hogy hódol ivást szenve­délyének. Normálisan: gondolkodó ember első életszabálya azon meggyőződés, hogy az ember nem azért él, hogy egyék, igyék,.hanem azért eszik, iszik, hogy emberhez méltó-életet éljen. A szesz megfosztja az - emberti Ítélőké­pességétől és vagyonától is. A\ magyar: társa­dalom is sokat költ az aikchólra és-ha: ala­posan megfigyeljük a szocializmus által fel­csigázott igényeket;, vájjon nem • v< sszükr-e- ott is észre a szesznek-., erkölgsrontó és • gazda­sági hátrányait! Igenis.'Mert józa:^ s mu nj c a_ kedvelő ember n em elégedetlen. Rt^^t. ez a felfogás, részint pedig: az a végtelen.-pusztíts^, melyet a szesz Magyarországban eddig vég­zett, késztette a magyar társadalmat arra. hogy felvegye a küzdelmet, az alkoholizmus ellen. Eddig azonban a kezdet kezdetén va­gyunk. Bár igaz, hogy gyűléseztek már néhányszor nálunk is, amikor, tanácskoztak az alkoholizmus elleni küzdelemről: s ennek eredménye egy ház, melyben, alkoholistákat gyógyítanak, a „Közjótékonysági Egyesület" ­röpiratot is- adott ki, az „Urania" vetített ké­pekkel illusztrált előadásokat tartott az alko­holizmus ellen: mindez azonban kevés annak kiszorítására. Annyival inkább, mert az alko­hol fogyasztása az: államra, nézve lényeges jövedelmi forrást jelent s mig. az állam nem korlátozza, a szez termelését és az italméré­seket, addig úgyszólván csődöt mond társa­dalmi munka, mely az alkoholizmusellen irányul. Nem igy az iskola. A népnevelés egyik sarkalatos feladatát képezi elsősorban az iskolában minden lehetőt megtenni az alkohol élvezete ellen, másodsorban pedig a tágabb, értelemben vett népnevelési, vagyis társa­dalmi munka révén a népet meggyőzni azon, veszedelemről, melybe a szesz, ugy anyagilag,, mint erkölcsileg sodorja. Az ujabb idők szellője é rinti a népisko­lát isy mely mint a nemzet' i közművelődés alapvető tényezője és a nem: jeli közerkölcsük tükre-: küzd ma minden olya a irányzat ellen, mely .népünk testi- és lelki j ólétét veszélyez­teti. Es bár igaz, hogy a n- épiskolától, mint ilyentől, nem várhatjuk, hog y teljes mérték­ben ellensúlyozza társadalmi . életünk számos fattyuhajtását, mégis igaz a z is, hogy az orvoslásnak- innen kell kiind í ui nf a. Az alkoho­lizmus elleni: küzdelem szer apontjából fontos a népiskola alapozó munká ja,, melyre a jövő társadalmi épülete felépül é: j mf ei y ilyenformán uemcsa.c valláserkölcsi- é; } értelmi, hanem felfogásnÍ,.afe^ii f tÜltabb erkölcsi megítélésének és idejének okszeifl?^' helyes lásának melegágya az isko% sikeres Azonban eilensulyozh»tja-e ; az alkoholizmus szempontjából az iskola a* társadalom, mun­káját? Erre határozottan, nemmel kell felelni. Az alkohol az emberi szenvedély, egyik leg-.„ hatalmasabbjára, a szórakozásra támas.z;kodi s mint ilyent évezredes^ hagyományok, m' jg­szokás, előítélet és elfogultság támogat j^jj melyeken hajótörést szenved a, józan ész kritikája is. Az alkohol 1 el lenség,;, .mely 1 járat­ként jelentkezik és lassan tönkretes jp az ember fizikumát és» erkölcseit., Ezt ír már tudják törvényhozóink is, ázitdé a fentiek után — természetes — ho$y ma gának. a magyar társadalomnak keh megr mozdulnia, ; rámutatván azon igazságra^ hogy v. a, szeszes ital révén elveszett jövedelem ezerszeresen megtérül a nép egyetemének; te. cáU és lelki tulajdonságai jóbbulásánajt képéi jen, melyek­nek nyomán- nagyobb aaunkabfrás,. jólét és boldogság fakad. Mennyi esik e,, munkából az iskolára, arról legközelebb. (La.) s egy vesszővel kezében, megindult összete­relni a sereg szárnyas jószágot, mely ide-oda szertekalandozott, hogy az éjtszakára biztos helyre eltegye. A szövetséges azalatt föl és alá sétált .a torony előtt mindenfelé forgatva arcát, minden pillanatban készen figyelni a messze­ségbe és aggódva kitekintgetve azon irány­ban, honnan jönnie kellett Roquenak. Nyug­talan tekintete véletlenül beleütközött egy fehér márványtáblába, mely a torony kapu­jának ormán ékeskedett, a hol ez volt olvas­ható: „a családi dicsőség szeretete birta rá az élő del Castillo marquést, hogy megujitsa ezt a történelmi emliket." — Oh gazdagok hiúsága, de megvet­lek! . . . Nem hagynék követ kövön belőled! — kiáltott föl a szövetséges, parodizálva azt a gyűlöletet és szertelen hányavetiséget, a melylyel Seneca bosszút lihegő Medeája mondja: Medea él! Ámde indolatoskodásának gátat vetett Joaquina, a ki azzal a gonoszkodással s s mé.ységes belatással, a mely jellemzi a tréfálkozó andalúziai népet, moadá: — Az éles tekintet sokat észrevesz! — Ugyan ne bosszantson megint ostoba tréfáival! — böstörködött a bosszús szövet­séges, elértve a mondás célzatát. — Hej, jól tudom én, miben sántikál a bank; itt van la az irás: „Miért nem eszik a munkás kenyeret? Mert nem kap." — Oh, mert nem akarja. Hisz előre­tolva házam reteszét, cimerpajzsom van —­válaszolt a hatalmasság. De hát többet érnek mind e címereknél ezek az előkelő rongyok, melyek betakarnak — tette hozzá, ide-oda forgatva zsiros kabátját. — S mindenestől, cafrangostól? —- kér­dezé a gunyolodó Joaquina, rámutatva a vessző hegyével a papiros-körlapra, melyet mint érdemkeresztet viselt a szövetséges mellén. Ez a körlap, a mely képletes érem volt, kék papirosból készült: Előlapján ez állott: „September 18", hátulján pedig: „Éljen a föl­séges!" Vékony madzagon lógott s jelezve a szeretné,k-et meg a tehetetl/snségetj. a zsíros kabátom ugy tünt íöl, mint valamely veterán melléqi a dicsőség; kereszL. — Igen, senora, qaírang©síól, minde­nesípl! — kiáltott föl a hevesketjö. hatalmas­ság.;. És az érem emlékjel, a, mély mindig rá fog emlékeztetni a fonjadalo-m diadalára s a nép hősiességére. — Eb,Jó — vágott vissza Joaquina. j! Hanem jó lesz mindig esernyőt hordania magával, mert az első zápor, a mely érni fogja ezt az emiéket, el is áztatja majd. — Sebaj, ha eláztatja is; hisz itt va­gyok ón, hogy el ne hagyjam veszni: tanul-, ságait. — Akkor hát menjen prédikálni vala­mely néptelen majorba, ott meghallgatják. — Senora, a mikor én szónokolok, azt teszem a néppel, a mit akarok. —• S miért nem csináltat magának zubbonyt s azt, ami rajta v (aq, mi,ért nem küldi valamely kórházba, hogy beletegyék a fazékba s kifőzzék belőle a- zsipt ? » , . (Folyt, kő*»), A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a Szerkesztőség és kiadóhiv. Bpest, Vili Damjanich n. 50, Előfizetési ára egész évre 2 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents