Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-23 / 21. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. világon leköt. A katholikusok mindenütt háttérben vannak ebben a tekintetben. De ez a bünvallomás egyúttal erős fogadás is akar lenni, amelynek az a célja, hogy a jövőben még jobban és erőteljesebben akarunk érvényesülni. S mikor a Katholikus Sajtóegyesület egy év munkájára visszatekint, paradoxonnak láthat, de kalapot emelhet maga előtt. A második tett, a katholikus tömegrestség ellen való harcunk. Vagyunk, milliók vagyunk, de csak a schematizmusban. Vagyunk számok lélek nélkül. Látok egy nagy tömeget és kevés lelket és kevés közszellemet. Olyan erős sajtóra van szükség, amely ebbe a tömegbe lelket verjen, hogy számához mérten essen a latba. Maga a Katholikus Sajtóegylet nem lesz a tömeg mozgatója. Nem is lehet azzá sohasem, az csak egy sokak által olvasott harcraképes katholikus újság lehet. A tömegrestség leküzdése legyen ami legfőbb törekvé- . sünk. Még a saját táborunkban, sőt magában az egyletben is helyet talál a kishitűség és a bizalmatlanság. A blazirtságot ugy kell kezelni, mint a beteget, nem ütéssel, hanem szeretettel és gondossággal. A Sajtóegylet pénzénél többet áldozott a katholikus társadalom a sajtóra, mert ennek a pénznek sok | Káin. Irta: D Luis Coloma. Spanyol eredetiből forditotta: Jáudi Bernardin. (Folytatas.) Roque ellenben tele volt azzal az önzéssel, mely az érett korban mint bűn tetszik vissza, az ifjúkorban pedig mint eltévelyedés borzalmat kelt. Az irigység, mely mindenkor romlott szivet s korlátoltságot tételez föl, mert csak fennkölt lelkek ismerik el a versenygést, jellemének bizonyos kesernyés, maró színezetet adott, mint a hogy bizonyos betegek arcát is az epe zöldesre festi meg. Nagyravágyott az eszmék korlátolt körében, a melyben mozgott; mert a modern forradalmárok azonközben, hogy eszközül használják fel a népet, ráadásul még meg is fosztják attól az áldott megnyugvástól, melyet a vallás s a gaz'dagok szeretete táplált benne, s a mely a szegénységben erőt, fájdalmai közben reményt adott neiti. Szegény nép te! Kiöntöd olykor a balzsamot, mely behegeszA keresztény magyar családok lapja az ÉLET szépirodalmi kritikai hetilap. levezető csatornája van Azért nem szabad panaszkodnunk, hanem biznunk kell a jövőben ós kitartással küzdeni, mig végre is hatalom leszünk. Hála Isten elmondhatjuk, hogy a katholikus sajtó fellendülése is észlelhető. Napilapunk: az Alkotmány nem is annyira a Sajtóegyesület támogatása révén való kibővülése (mert ez még mindig kevés), mint a magasabb szintája által emelkedett, ami a szerkesztés érdeme. Az Uj Lap egy évi növekvésével meghazudtolta kislelküségiinket és 60 ezer példányban való megjelenése minden várakozást felülmúl. Álmodozónak hittük, aki ilyen reményeket táplált bennünk és Gerely József valóra váltotta igéretét, amiért itt külön is köszönetet mondok neki. De továbbá legyen ez a közgyűlés is tett. Élessze fel bizalmunkat! Töltsön el hivatásunk öntudatával. A kereszténységnek nagy kulturmisslója van. Ha beleszakadunk, akkor sem szabad elhagyni ezt a zászlót. Toborozzunk uj híveket mindenfelé. A mi szerény sajtóegyesületünk is egy Herkules, aki már a bölcsőjében is kígyókat fojtogat. Hisszük, hogy nemsokára egy erős, tagbaszakadt, kifejlett Herkules lesz, akinek lesz ereje a magyar közélet Aégias istállóját ugy kitakarítani, hogy tette sebeidet! Szegény gazdagok ti! nem tudtok varázslattal véget vetni a gyötrelemnek, melynek első dörgései már morognak, s melynek első villámai megkezdték már a pörkölést és rombolást! Mint minden nagyravágyónak, legyen rajta zubbony vagy kabát, Ropuenak se volt furfangos terveiben más bizalmasa, csak a saját önzése; a bizalmatlanság ugyanis mindig előtte jár nyitott szemmel és füllel, akárcsak a kémek a hadseregben, anyjának, a nagyravágyásnak. Mignel élete csöndesen telt tétlen szegénységében, megosztva szeretetét felesége meg fiai között. Ám a mikor Perico husz éves lett, ezt az édes egyhangúságot megtörte a lidérc, a mely annyi édesanyának rabolja el álmát, az a fekete felhő, a mely annyi esztendeig egyformán sötétlik gazdag és szegény háza fölött, csakhogy annak pénze eltávolítja, ennek szegénysége pedig megszenvedi: a sorozás! Periconak is, a kihez annyi remény fűződött, a gyermeki szeretet e tökéletes mintaSzerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár, Szemere György. Előfizetési ára : Egész évre 20, fél évre 10, 1f

l évre 5, egy hóra 2 korona. zzz még a levegője is megtisztuljon. Kispap, tanító, főpap és intelligens világi tegye meg mind a maga kötelésségét. Legyen minden főpap igazi apostola a keresztény sajtónak. És necsak Windhorst jelszava: inserieren, korrespondieren und abonnieren legyen a vezetőnk, hanem a Montecuculi elve is: a pénz, a pénz, a pénz, amely nélkül megfelelő sajtót nem tudunk teremteni. Dolgozzunk mindnyájan arra, hogy az a katholikus sajtó, amely ha ma még eszközeiben inferior is, de hivatásában ós szellemében excelsior, a katholikus Egyházat győzelemre segitse. Az uj földadó. (V. L.) Nagy búcsújárás van a pénzügyminisztériumban. Néhány állásra hirdetett pályázatot a pénzügyminiszter, még pedig az elkövetkezendő kataszteri munkálatok végzésére hivatott tisztviselők kinevezése van soron, ezért ven ez a nagy búcsújárás. Tessék elképzelni, hogy hány hivatalra vadászó ember van a mi szép hazánkban! Ezek most jobb ügyhöz méltó buzgalommal szaladnak a zsiros falat után és azt mondják, hogy csupán a kérvénye re ragasztott bélyegek felette szép összeget jövedelmeznek az államnak. Kitelik belőle egy-két hivatalnok évi fizetése. Érdemes volna ezt a szomorú jelenséget, társadalmunknak ezt a nagy betegségét, a hivatalra vadászást, az élhetetlenség e kiáltó jelenségét hosszasabban szóvá tenni. De még ennél is komolyabb dologról van most szó. képének is sorsot kellett húznia és a sors reáesett. Hasztalan próbált a szegény fiu vidámságot színlelni szülei vigasztalására. Rosszul tud az vigasztalni, a ki maga is vigasztalásra szorul. A fájdalom, mely e három egymást annyira szerető szívből kitört, egyetlenegy könnyáradatba olvadt, hogy uj sebbel gyarapodjék, midőn megtört Roque hideg közömbösségén, a kit sohasem bántott mások szenvedése. Nagy bánata még rajongóbbá és gyöngédebbé tette szegény Pericot. Öccsének pedig a szegény regruta búcsúzó ölelésére nem volt még csak egy vigasztaló, gyöngéd szava sem, csak mikor szülei társaságában eltűnni látta, vállát vonogatva nyersen igy szólt: — Vigyen el a manó, Pericó! . . . A vasúti állomáson ez órában azon jelenetek egyike volt látható, melyek, nem lévén orvosságuk, könnyekre fakasztják a részvevő lelket, könnyekre, melyek a szeretetnek végső fegyvere, mikor sem segíteni * i Az ÉLET kiadóhivatala: Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —