Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-05-23 / 21. szám
18. szám. Pápa és Vidéke 11. oldal. Ismeretes dolog, hogy a közadakozásról szóló uj törvény szerint a kontingentált földadó jövedelem uj alapokon, a kiigazított kataszteri jövedelem alapján fog kivettetni. Megjegyezzük, hogy a kontingentált földadó a múlthoz képest nem változik. Az államnak a földre eddig kirovott 74- millió koronája ezután is terhelni fogja a birtokos osztályt. Tudjuk, hogy a parlamenti tárgyalásokon a pénzügyminiszter kijelentette; hogy a katasztert revízió alá véteti s azt hiszi, hogy mivel a revízió a művelési ágakban beállott differencia következtében más és fejlődöttebb állapotokat talál; a földadó leszállított kulcsa következtében beálló mintegy 11 millió korona adóhiány a revízió következtében meg fog térülni. Ebből a gazdák a következő konklúzióra juthatnak: igaz ugyan, hogy a földadó kisebb lesz, vagyis 25 százalékról 20 százalékra apasztották az uj adótörvényben a tiszta kataszteri jövedelem után kiróható földadót. De ebben nem sok köszönet lesz. Mert, ha megmarad az eddigi kontingentált földadó: vagyis a 72 millió korona, — akkor ezt a kontingenst mégis a gazdák fogják végeredményben fizetni. Csak az a kérdés, hogy kik ? És erre majd csak a megejtendő kataszteri revízió adja meg a választ. Ebben a helyzetben azt hisszük, nem tehetünk nagyobb szolgálatot a gazdáknak, mintha felhívjuk a figyelmüket, hogy résen legyenek. A pénzügyminiszter rendeletet bocsájtott ki, melyben fölhívja a községi képviselőtestületeket, valamint az összes birtokos közönséget, tehát természetesen a kisgazdákat is, hogy a földadó kataszter kiigazítására vonatkozó javaslataikat az 1909. évi V. törvénycikk életbeléptetésétől számitott 3 hónap alatt vagyis legkésőbb Julius 1-éig ajánlott levél- i ben küldjék be a minisztériumba. Néma gyermeknek az anyja se érti a j szavát. Közérdeket képez, polgártársainknak. | valamennyinek érdeke, hogy a most meginduló i kataszteri munkálatnál ne a mi határunk földje legyen kénytelen elviselni annak a 11 millió adóLulcsbeli deficitnek hányadát, melyet majd a reviziónak kell az állami kasszának biztosítani. A földadó igazságos kivetése kérdésében nagybirtokos, középbirtokos, kisbirtokos érdekének egységesnek kell lennie. A világért sem szabad nagy és kisbirtokosoknak ebben a kérdésben szembe helyezkedniök. Wekerle miniszterelnök, mint pénzügyminiszter egy évtizedes panaszt végképpen meg akar szüntetni. Azt a panaszt, mely — most nem kutatjuk, jogosan-e vagy jogtalanul, — a régi kataszteri munkálatok igazságtalansága és aránytalansága miatt annyiszor hangzott. Emberi munka sohasem tökéletes. Errare humánum est. Csakhogy minden ember tévedésnek egy kitűnő orvossága van: a nyilvánosság. Mindenesetre szükség van azonban arra, hogy együttesen, egységesen induljunk cselekvésre és résen legyünk abban, hogy egyrészről a kataszteri becslés igazságos legyen, másrészről résen legyünk, hogy maga a pénzügyminiszter által is bevallott földadócsökkenés következtében ne éppen a mi gazdáinkra rakjanak több terhet. Mert valóban csakugyan kacagtató dolog volna, ha az igazságos, a progresszív adótörvény nagy szociális áldásnak kürtöltetvén, amely a földadót enyhíti — ugyanekkor a kataszteri revízió egyenesen tönb terhet rakna a gazdák amúgy is súlyosan megterhelt vállaira. A pápai önkéntes tűzoltóegyesület közgyűlése. A pápai önkénles tűzoltótestület f. hó 16-án tartotta meg rendes évi közgyűlését a Griff-szálló nagytermében. Jákói Géza elnök a szépszámban megjelent tagokat üdvözölvén, a jegyzőkönyv hitelesítésére Fischer Gyula, Horváth József Piatsek Gyula és Kovács József tagokat kérj fel. Meleg szavakkal emlékezett meg Kovács István alapitó-tag haláláról s indítványozza, hogy emléke vétessék jegyzőkönyvbe, családjának pedig jegyzőkönyvi kivonatban fejezzék ki részvétüket. Jelenti továbbá az elnök, hogy Antal Gábor ref. püspök, aki egyike volt a testület alapító tagjainak, ez évben tartja 40 éves lelkészi jubileumát. Azt mditványozza, hogy a testület őt ez alkalommal üdvözölje. Az indítványok elfogadása után a mult évi közgyűlés jegyzőkönyvét minden megjegyzés i.élkül tudomásul vették. Az elmuit évről szóló elnöki jelentésből a következőket emeljük ki: Ez évben emlitésre méltó esemény a mult évi közgyűlés Ital elfogadott módosított alapszabályok életbeléptetése volt, miután azokat a m. kir. belügyminisztérium jóváhagyta. Ezen alapszabályok kinyomatva a tagok között kiosztattak. Felemlíti az elnök a testület anyagi viszonyainak idült szegénységét s bár a város képviselőtestülete a mult évben rendkívüli segélyben is részesítette a testületet, mégis csak kölcsön igénybevételével lehetett az ezen évre szükséges kiadásokat fedezni, mig a jövő évi költségelőirányzat már a legnagyobb takarékosság mellett is hiánnyal zárult sem könnyíteni nem tudván, vigasztalásul sirdogál a síróval. Minden regrutának ott volt vagy édesapja, vagy édesanyja, leánytestvére vagy jegyese; mindenfelé felhangzott az ottmaradók siralma és a távozók vigasztalása, egyrészt az örök szerelem Ígérgetése, másrészt a „nem feledlek sohasem . . ." Mintha a szerelembe nem vegyülne az elhidegülés s az emlékezésbe a feledés! Hallani lehetett mindenekfölött azt a szót, melynek nyomában mindig ott a könny: a sziv esője, mint a hogy a szél nyomában a ott a viz: az ég esője; azt a szót, melyet a szeretők sohasem ejtenek ki vidámságukban, mert mindig az elválasztó bus távollétnek emlékeztetője; azt a szót, mely a fájdalomnák, e sajgó sebnek kiváltsága, a szomorúságé, a fájdalom, megnyugvó és álmadozva élő gyermekéé, vagy a szomorúság testvérének, a búskomorságnak kiváltsága, a mely már nem siránkozik, hanem csak sóhajtozik: „Isten veled!" Hány szegény regruta mondta ki utoljára! A harmadik osztályú váróterem egy szegletében ülve, szorongatta Perico édesanyja kezét, ki egyre ontotta könnyeit, melyek mint az élőfa nedve, cseppekben szivárogtak szivéből és gurultak végig idő előtt megráncosodott arcán. Előttük állt meg Miguel s kezében kis bugyrot tartott, mely magában foglalta fia szegényes készletét és közben-közben a fájdalom, erőt vévén az emberen, egy-egy fohászban tört elő vagy egy-egy könnyben íutott lefelé. Joaquina Pericóna a csodatevő szent Szűz skapuláréját akasztotta nyakába s ez ugy ragyogott sárga daróc-dolmányán, mint vigasz a szenvedésben, remény a fájdalomban, fogadalom a rettegésben, oltalom az elhagyatottságban! .. . — Sohse busuljon édesanyáim, majd elröpül a három év — szólt Perico, mosolyt erőltetve s a közben a szeme könnyben úszott. — Három évig nem láthatlak s arra kérsz, hogy ne busuljak? ... S ki lesz addig vigasztalóm, ki segit viselnem a szenvedést, ki mondja meg, hogy a mint menni látlak, ugy látlak majd meg is jönni? . . . Csodatevő Szűzanyám, mi lesz az én fiamból ? — Majd ő gondját viseli, asszony; ne szomorkodjál, hisz sirással nem segithetsz — feleié Miguel. — Úgyis ő benne bizom, benne bizakodom! —• nyögte ájtatosan az édesanya. Kérd őt lelkem fiam, hisz csak ő a szegények ótalma s a boldogtalanok menedéke! Megszólalt végre a vonat indulását jelző csöngetyü, megdobogtatva oly sok szivet s annyiféleképen. Kinyitják a kapukat s az apák és fialr csapata, a fájdalom és könnyhullatás e lavinája, a mely mint az igazi estében uj meg uj hótömegeket ragad magá? val a merre csak ment, uj meg nj könnyeket fakasztott, a pályaudvarra özönlött, megtöltve a levegőt jajgatással s a sziveket részvéttel. A vonat pöfékelve járt be, mint valami fáradt szörnyeteg s megállt, hogy uj terhet vegyen föl s aztán folytassa fárasztó útját. Látta jönni Joquina s akkora erőt kivánt magánek, hogy visszatarthassa. Görcsösen kapaszkodott fia karjába, de már sürgős volt az indulás; már fölpattantak a kocsik ajtajai s fölhangzott a végzetes szó: tessék beszállni! Joapuina fia nyakába borult s azt hitte, hogy kiadja a lelkét, a mint szivére szorította. (Folyt, köv.) ^. A ~ 09 Kifogástalan szabás« « * __ __ 09 férfirnhák, papiruhák Lagollaawtrtb c<g . AG O DEZSŐ ^e^el^t^I | — _ # ^ tasoknak, erdőőröknek, I első pápai férn-div atterm e a tületnek egyenruhák ü A IM, i' ő-icr. 53» szám Nagymunkás szabó segedek felvetetnek. ^ legeiegánubb«»mcnek Uu*
