Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-17 / 3. szám

IV. évfolyam. 3. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: 2SILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, ;iasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket fílvesz HajüÓCZlty Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése A tettek korszaka. Egyházmegyei népszövetségi értekezlet. Jan. 31-én lesz az agitációs vasárnap! Csütörtökön hatalmas lépést tettünk előre — a diadal felé. Eddig szervezetlenül dülöngtünk jobbra-balra. Január 31-től kezdve tömör hadoszlopokba állunk. És többé nem távozunk el helyünkről, hanem a legodaadóbb kitartással, tántoríthatatlan hűséggel küzdünk mindnyájan egyért és egy mindannyiért! Veszprém közelében van egy hely. Jó vivta meg első, döntő csatáját Szent István a dogányok elIén7~"Ma is táborállásnak nevezi a nép ezt a helyet, a hol a kereszt tábora gyülekezett. Kilencszáz esztendő múlva a veszprémi egyházmegye lelkes papsága tartott táborállást. És ma nemes főpásztorának bátor, lelkesítő beszéde után megfogadta, hogy teljes erővel hozzáfog a szervezéshez. A diadalmas laault után diadalmas jövőre akarja átvarázsolni a sivár jelent. Adja az ég, hogy siker koronázza ezt a nemes törekvést! A Kath, Népszövetség központi kormánytanácsának tagjai közül még szerdán este leutaztak Veszprémbe: Molnár János prelátus, Zboray Miklós dr, Erhszt Sándor dr, Szmrecsányi György és Farkas József orsz. képviselők, Malier István főtitkár és Huszár Károly szerkesztők. Az egyházmegyei papság oly nagy számban jelent meg, hogy a Kath. Legényegylet nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel. A megnyitó beszédet Hornig Károly báró megyéspüspök ur ő excellenciája mondotta. Lelkes hangon, az igaz meggyőződés melegségével fordult papjaihoz : Igen tisztelt hallgatóim.' Örömmel fogadtam a Népszövetség tisztelt vezetőségének azon óhaját, hogy ezúttal Veszprémben, egyházmegyénk székhelyén értekezletet tartson. — (Éljen !) Örömmel, mondom, mert a Népszövetségben egyikét .látom azoknak az eszközöknek, melyek igénybevételével a magyarhoni katholikusok ara törekszenek, hogy számukra és egyházuk számára azt az állást vivják ki, mely őket, mint ezen országnak egyenjogú polgárait megilleti, — egyházunkat pedig megilleti saját veleszületett jogán kívül hazánk történelmi múltja és alkotmánya, sőt, — hogy egy divatos jelszót használjak : a közszabadság címén is, ama közszabadság címén, melynek örve és leple alatt anynyi vallásellenes elem folytatja manap bántatlanul orsszágrontó tizeimet. (Ugy van!) A mi eszközeink azonban tiszteségesek, mert hazafiasak és békések. Mi nem bántjuk, nem is kívánjuk a másét ; de akarjuk és követeljük, hogy bennünket se bántsanak, hanem engedjenek szent valiásunk törvényeinek keretében élni, haladni és a hazát szolgálni. Mi nem követeljük, hogy a felekezetek csak annyiban éljenek, amennyiben mi ezt nekik megengedni jónak látnók, de viszont bátran nézünk a szemébe annak a szervezett terrorizmusnak, mely legújabban ellenünk támad és hadakozik; — szóval: ha e napokban egy magas polcon álló államférfiú oly vitákról beszélt, melyek hit és vallási buzgóság nélkül, magánérdek és politikai okokból vitetnek, akkor e szót nem vonatkoztathatta miránk, katholikusokra, — talán nem is vonatkoztatta. De térjünk vissza a Népszövetségre, melyről azt mondtam, hogy egyike azon békés eszközöknek, melyek segítségével a magyarhoni katholicizmus saját lécéért és e haza boldogitásáért küzd, mert a Népszövetségnek ez a célja és rendeltetése. (Éljen ! Ugy van!) Mi uton és módon kívánja ezt a célt elérni., azt ma a tisztelt alkalmi szónokok beszédeiből értendjük meg s azt hiszem, hogy tisztelt hallgatóim szivéből beszélek, midőn ama Cjöthéből. Babért kötni koszorúba Nem nehéz dolog. Nehezebb találni hozzá Férfi-homlokot. II. Borostyán és gyöngéd kedély Támaszt keresne hisz, remél ; Ha nem lel fát, falat, Rá földi szenny tapad, S nem ér töbh nyarat. Mikor volt a leghidegebb tél? Királyi Mátyás, nagy neve őrzi a hagyományt a legnagyobb télről, melyről történeti adataink vannak. Mert kétségkívül hatalmas jégpáncél lehetett az ott vz öreg Duna hátán, mely Szilágyi Mihály uram emberei — 40,000 főből álló fegyveres had — alatt nem roppant meg. Ma már a Dunának sincsenek meg többé a régi virtusai; a legelső csúszkáló csoport elég arra, hogy beszakítsa derekát, még olyan tisztességes, fogvacogtató időjárás mellett is, mint az idén. Vagy hogy tán nincsenek is már olyan kemény teleink, mint ahogy nincsenek már olyan kemény embereink sem? Ez épen alig hihető. De annyi bizonyos, hogy e században alig találhatnék példáját^ oly hideg télnek, amilyen például az 1776-iki volt, melyről néhány egykorú tudósítás fekszik előttünk. Az 1848—9-iki, mely Bem apó honvédjeire volt oly emlékezetes, az 1812-iki, mely Napoleon »grandé armée«-jét tizedelte meg, aligha volnának ehhez foghatók és semmiesetre sem voltak oly általánosak. Milyen csodálatos térkép volna az, ha J valaki elénkbe tudná rajzolni Európa egész geográfiáját, amint északtól délig egyetlen jégtömeget képez, melyen az élet minden jele kihal egy rettenetes tél dermesztő hidege alatt. És ilyen volt az 1776-iki, talán a legborzasztóbb, melyről a krónikák szólnak. Nieuportnál a jég majdnem 8 láb vastag volt a part me'lett, a tenger óriási jégsziklákat sodort el mérföldekre. A Szajna torkolata teljesen be volt fagyva, mintha valahová a Balti-tenger vidékére került volna, ép ugy a Loire is jéggel volt fedve, valamint a Rhone és Saone is.. Pesten a Dunán gyalog jártak át január kezdetétől február 14-éig s a folyó csak március végén vált újra haiózhatóvá. De még a Tiberis is be volt fagyva,, mire egy század óta nem volt példa. A svájci tavak meg oly kemény szekérutat szolgáltattak, hogy lovon, kocsin, sőt terhes szekerekkel is át lehetett járni rajtuk. Emberemlékezet óta először történt az is, hogy a tenger Triesztnél befagyott. 1709. óta ez volt az elsőeset, hogy a zeelandi szigeteket elválasztótengerkar járhatóvá lett. Flessingennél korcsolyáztak a tengeren, ameddig csak be lehetett Iát ii; Middlebourgnál február 2-án a város előtt folyó vizre négylovas kocsi hajtott, fel, benne ülő hat személlyel. Rotterdamban vígan szánkáztaka Meusv-öi*