Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-05-16 / 20. szám
20. szám. Páp a és Yd éke 3. oldal. megállapodást létesítsenek — de magát a megállapodást, a javaslatot nem ismertük. Most végre a »Pápai Hírlap« nyomán módunkban van a javaslatot közölni. A mult héten t. i. a következő hirt olvastuk aP.H.-ban: »A református templom és a szinház kapcsolatos kérdésében f. hó 4-én a polgármester együttes ülésre hivta meg a ref. presbitérium és a szinügyi bizottság delegált tagjait. Az ügy előzményei ismeretesek, azért csak a közös bizottság megállapodásáról, illetve javaslatáról adunk számot. E javaslat, melyet Kis József, Barthalos István, Hanauer Zoltán, Galamb József, dr. Lakos Béla, Harmos Zoltán és dr. Kőrös Endre hozzászólása után egyértelmüleg hoztak meg, a következőkből áll: Javasolják a városi képviselőtestületnek, hogy a szinház terét templomépítés céljaira 10 év multáu adják át, de csak akkor, mikor az uj szinliáz építése kezdetét veheti. Ennek létesítését következőkép kontemplálják: A kultuszkormányhoz folyamodnak, hogy a kilátásba helyezett 60000 K segélyt a jövő évtől kezdve 10 éven át folyositsa, e részletek 10 évig kamatoznának. A szinház céljaira az egyház 30000 koronát letesz, mely összeg 10 éven át szintén kamatozik. Az uj szinház a mostaninál másfélszer nagyobb lesz és helyéül a Woitá-féle telket (a Sipos József által bérbe birt ház érintetlenül hagyásával) vették kombinációba. A város itt utcát nyittat s az értékesítendő részek jövedelmében találja fedezetét a 10 éven át évi 3000 koronára tervezett hozzájárulás, melyet szintén 10 éven át leendő kamatositás céljából a város adna abból a célból, kogy a mostaninál sokkal nagyobb, uj és minden követelménynek megfelelő színháza legyen. Mindezen kamatozó összegekből, hozza még a mostani színházépület anyagának árából összegyűlne akkora összeg, amelyből fölösleges disz mellőzésével a kivánt szinházi épület felemelhető volna s igy a város egyidejűleg két monumentális épülettel gazdagodnék.« Mi szeretnők legjobban, ha erre a javaslatra rámondhatnánk az áment. Ha másért nem, már csak azért is, hogy ref. testvéreink láthassák, hogy korántsem vagyunk oly elfogultak, mint amilyeneknek ők képzelnek bennünket. Maga az a gondolat, hogy együtt legyen a szentegyház és iskola, nemes és tiszteletreméltó. Az is bizonyos, hogy nagyban emelné a város szépségét, ha a mai szinház helyén egy monumentális templom emelkednék. De a kérdésnek ilyetén megoldását nem tartjuk célravezetőnek, sőt határozottan könnyelműség volna a város részéről, ha ebbe a tervbe belemenne. A szinház lerombolása nem szükséges, sőt — egyelőre — talán még a megnagyobbítása sem. Szinházba járó ember tudja, hogy a szinház egy-egy szini szezonban — mondjunk sokat: talán tiz este kicsi; a többi estén rendszerint igen is nagy. Még a jutalomjátékok alkalmával sem telik meg mindig, amint a mult hét tapasztalatai bizonyítják. A szinház ma még elég nagy arra, hogy a város közönségét befogadja, tehát lorombolása egyenesen könnyelműség lenne. Ami pedig a dolog pénzüyyi oldalát illeti, a közölt adatokból azt látjuk, hogy épen az a tényező járulna hozzá legkevesebbet az uj szinház építéséhez, mely a mai szinház telkét igénybe akarja venni, t. i. a ref. hitközség. A ref. hitközség ugyanis 30,000 koronát adna a városnak, az állami szubvenció 60,000 korona volna, a várostól pedig 30,000 koronát kívánnak az uj szinház, indirekte pedig a ref. templom céljaira. Ezt a tervet a közérdek szempontjából határozottan el kell utasítanunk különösen a várostól kért hozzájárulás tekintetében, mert a város nemcsak ezt a 30,000 koronát adná a javaslat szerint, hanem adna egy igen nagyértékü telket is, a Voita-telket, mely ha jól emlékezünk, 18 évvel ezelőtt 56,000 koronába került. Ennek a teleknek háztelkek révén való értékesítése, a mire a javaslat céloz, egyáltalán nem vehető komolynak; ha ugyanis arra a telekre a jelenleginél másfélszer nagyobb szinházat épitenek, ott háztelkekre hely nem marad, sőt nagyon valószínű, hogy a szinház két oldalán csak szük sikátorok keletkeznének. A város hozzájárulása ilyenformán a Voita-telek mai értékét véve föl, a 100 ezer koronát is meghaladná. Ne feledjük azt se, hogy mostanában egy bizonyos beteges áramlat következtében a szinházépitések a legtöbb vidéki városban a viszonyokat messze felülmúló disszel, lénnyel, költséggel és berendezéssel létesülnek. Bizonyos tehát, hogy nálunk sem volna elég a rendelkezésre álló összeg, hanem a város jóval tetemesebb hozzájárulást volna kénytelen a közönségből kipréselni, ami pedig a mi szerény, fényesnek egyáltalán nem mondható anyagi körülményeink közt nem jogosult. De a ref, hitközségre sem tartjuk életkérdésnek az ügynek a javaslat "értelmében való eldöntését. Elvégre arról nem lehet komolyan beszélni, hogy a templom messze van a kollégiumtól, vagy internátustól. Igaz, hogy közelebb is lehetne, de még igy is közelebb van, mint pl. a kath. főtemplom az irg. nővérek zárdájától s mégsem hallottuk még eddig panaszkodni az irg. nővéreket, hogy messze van a templom, ypedig ők minden nap megteszik ezt a hosszú utat növendékeikkel együtt! Nincs ugyan jogunk beleszólni, de sokkal célszerűbbnek, könnyebben kivihetőnek tartjuk az olyan megoldást, hogy a ref. templom maradjon meg a mai helyén. A mostani parochialis ház és Baranyai-féle telek megvételével igen könnyen szabaddá lehetne tenni a teret; minden nehézség nélkül kiépíthetnék a tornyot s igy minden tekintetben diszes, méltó helyet nyernének, melyet szépen gondozott parkkal és vasrácsozattal méltóvá tehetnének az Isten házához. A templom mögött bőséges hely maradna a parochia fölépítésére. Vagy, ha ez a Ujabb megoldás nem tetszik, építsék ki a templomot a többi házzal egy vonalba: igy épült a bencés templom is, anélkül, hogy veszített volna valamit templomjellegéből. Teljesen tárgyilagosan igyekeztünk hozzá- szólni a kérdéshez. Felekezeti féltékenység, irigység nem vezérel bennünket; mi sajnáljuk legjobban, hogy a javaslathoz nem járulhatunk hozzá. De reméljük, hogy nem csak mi, hanem a képviselőtestület sem, ha a város javát igazán a szivén hordja! Egyébiránt ugy tudjuk, hogy aüban a szerződésben, mellyel a szinházrészvényesek a szinházat a városnak átadták, egyenesen ki van kötve, hogy ez a színházi épület örökre mint szinház tartassék fönn. Ha a szerződés ezen pontja valónak bizonyul, akkor teljesen fölösleges minden vitatkozás, mert a városnak nincs joga a színházzal rendelkezni! A városháza. Széljegyzetek dr, Lővy László cikkéhez. tervek A díszlépcsők. Dr. Lővy László, akinek majdnem minden közgyűlésen van valami indítványa, a mult héten ujabb indítvánnyal állott elő. Ezúttal csodálatosképen nem a közgyűlésen, hanem a »Pápai Lapok«-ban. Meggyőző érveléssel fejti ki, hogy a mai városháza egyáltalán nem íelel meg a modern kor követelményeinek: szük, egészségtelen; az adóhivatal állapota meg éppen botrányos. Több hivatalnoknak egyáltalában nincs helyisége; a nagyteremnek csúfolt szoba alig képes a képviselők felét befogadni. Mi lesz tehát akkor, ha a bejelentő hivatalt végre csakugyan felállítják? Ha sikerülne a várost a megye gyámsága alól felszabadítani, még fog kelleni három uj hivatal; de hová tesszük? A jelenlegi városházat nem volna célszerű két emeletre épiteni? azzal sem érnénk célt ha a városház szomszédjában lévő házak valamelyikét csatolnánk a mostani épülethez. Legcélszerűbb volna uj városházat épiteni. Dr. Lővy László legalkalmasabbnak és legcélszerűbbnek tartaná, ha a Graf-kávéház és a Németh István-féle telekre épitenék. Igaz, hogy e mellett még szükséges volna a szemközti Koritschoner-féle kis házikó megvétele és lebontása, de ekkor egy kifogástalan szép és jó városházat kapnánk. Ezzel az építkezéssel egy csapásra el lehetne tüntetni azt az éktelen kiugrást, mely most azon a tájon disztelenkedik s a forgalmat is nagymértékben zavarja. A fentebbiekben igyekeztünk tárgyilagosan összefoglalni Lővy dr. cikkének velejét r A L/ITTMANN IQNÁCZ QÖZTÉQLA ^-ZI ÖGSER É f QYflRA Központi ir oda: % Készit legjobb minőségű tetőcserepeket és különfél e idcmtáglát. Mintákat kiüánatra bárhoüá dijmentesen küld. i j
