Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-16 / 20. szám

18. szám. Pápa és Vidéke 4. oldal. Fejtegetéseinek első részét teljesen a magunkévá tesszük, de uj városház helyét illető) eg homlokegyenest ellenkező a felfogásunk. Hogy rossz a mai városháza? Nálunk jobban senkisem látja át, hogy rossz. Szük i s. Egészségtelen is. Kevés a világossága, ke' vés a levegője, Csak sajnálni tudjuk szegény tisztv selőinket, hogy egészségük kockáztatásával kénytelenek ott tölteni a nap nagyobb részét. Erzi mindenki, hogy ez a helyzet tűrhetetlen, hogy feltétlenül orvosolni kell. De tudunk mást is, amivel egyébként Lővy dr. ur is épugy tisztában van, mint mi, de makacsul hallgat róla — hogy t. i. a város a jelenlegi körülmények közt még csak nem is gondolhat arra, hogy több százezer koronán uj városházát építhessen. Mivel pedig a jelenlegi tűrhetetlen állapotokon okvetlenül segíteni kell, nem marad más hátra, mint ideiglenes megoldásról gondoskodni, még pedig olyanformán, hogy a jobb jövő reményében bérelje ki a városa jelenlegi városháza melletti házak egyikét és hasznalja fel a városháza alatti bolthelyiségeket. Mert igazán komikus dolog, hogy örökké amiatt sopánkodunk, hogy ilyen meg olyan kicsi a városháza s egyes helyiségeit mégis bérbe adjuk. Ezt az ideiglenes megoldást mi is sürgősnek tartjuk s a kérdésnek ilyen elintézését ajánljuk a képviselőtestület figyelmébe. Ami a jövőt illeti, ismételten is hangsúlyozzuk, hogy csak a távol jövőben látjuk az uj városház fölépítésének lehetőségét, mert rengeteg pénzbe kerülne, amit az egyre fokozódó magas pótadó mellett jelenleg lehetetlen volna előteremteni. S ezek a terhek egyre szaporodnak. Itt van pl. a csatornázás kérdése, melyet hamarosan meg kell valósitanunk s ami szintén tetemes összeget fog felemészteni. Tehát csak ujabb jövedelmi források előteremtése mellett lehet komolyan beszélni az uj városház felépítéséről. A mai viszonyok közt egyenesen elviselhetetlen volna. Bár ugy hisszük, hogy a város közönségének túlnyomó többsége osztozik a mi felfogásunkban, mégis szükségesnek tartjuk, hogy jó eleve állást foglaljunk a Lővy dr. cikkében kifejtett tervvel szemben. Nyíltan kimondjuk, hogy mi ezt a tervet kivihetetlennek és teljesen elhibázottnak tartjuk. Aki figyelemmel kisérte a Fehér Dezsőféle ház felépülését, tisztában van azzal, hogy a Graf-házból pár láb széles hosszúságú csíknál egyéb alig marad, mert az uj építkezés következtében azt az »éktelen kiugrást« okvetlenül meg kellene szüntetni. Hasztalan veszik hozzá a Németh István-féle j házat; igy is nevetségesen csekély volna a telek. Aki ért a dologhoz, azonnal látja hogy itt még akkor sem lehet megfelelő nagyságú városházát építeni, ha háromemeletesre tervezik. Ott volnának, ahol most vannak s ahol Lővy dr. szerint lennének akkor, ha a mai városházát építenék még egy emeletre: t. i. a levegő- és világosság-hiányt foglalnák • palotaszerü, diszes keretbe. Lehetetlenség alaposnak elfogadni a cikkíró azon állítását is, hogy ez volna a legolcsóbb és legjutányosabb megoldás. Hiszen nem kevesebb, mint három ház kisajátításáról van szó, ami könnyen belekerülhetne 120—150 ezer koronába, mert hiába nevezi a doktor ur a Koritschoner-féle épületet házikónak: a Főutcái ócska házak jelenlegi forgalmi értékét véve alapul s tekintetbe véve azt is, hogy közeiében kellene kisajátítani, nagyon is alapos az az argumentumuak, hogy igen borsos lenne az ára. Szóval Lővy dr. tervét, bármily megvesztegető érveléssel adta is elő, teljesen hasznavehetetlennek tartjuk, amelyről még gondolkodni sem lehet. A szó legszorosabb étjeimében a jövő zenéjének tekintjük az uj városház építését. Csak akkor lehet majd róla komolyan beszélni, ha — mint említettük — uj jövedelmi források nyílnak meg a város számára. Erre az eshetőségre számítva, mi is ajánlunk egy helyet, amelyet jobbnak is, alkalmasabbnak is tartunk a Lővy dr. úrtól ajánlott Graf- és Németh István-féle teleknél. Epitsük fel az uj városházát a Rákóczi- és Major-utca sarkán! A Kossuthutca ma tagadhatatlanul legforgalmasabb utcája városunknak. Mióta megnyitották, egyre jobban fejlődik, egyre jobban szépül. A Gaál-féle palota és a postapalota egymással szemben igazán impozáns hatást gyakorolnak. Mennyire emelné az utca szépségét, ha a szomszédos Iglauer-féle palotával átellenben is egy* diszes palotaszerü épület emelkednék! Most alacsony házak disztelenkednek vele szemben — valóságos folt egy káprázatosan szép képen; bántó csonkaság, mely valószínűleg sohasem fog megszűnni, ha azok a házak magántulajdonban maradnak. Ezen csonkaság megszüntetése végett is helyesnek tartanok, ha az Iglauer palotával szemben építenék föl a városházat. Igaz, hogy ez a terv sem volna olcsó, mert 4—5 házat kellene kisajátítani, de az is bizonyos, hogy a városháza a város legforgalmasabb utcáján elégséges helyet találna s az utca szépségét a legnagyobb fokban emelné. Akinek ez a terv nem tetszik, annak mással is szolgálhatunk. Ez különben nem uj! De jó. Építsék a városházát a Korvinutca sarkától a Hungáriáig terjedő két háztelekre. Tudjuk, hogy ez idő szerint a tulajdonosok részéről nem mutatkozik hajlandóság az eladásra, de — semmi sem állandó a nap alatt! — lehet, hogy idővel máskép gondolkoznak. Ez lenne a legszerencsésebb megoldás, mert igazán méltó és diszes helyen fekvő helyet kapna a városháza a város középpontján. A két telek nagysága azt is megengedné, hogy a város állami hatóságokat is fogadhatna oda lakókul, ami idővel jelentékeny jövedelmi forrást alkotna! * Mivel pedig Lővy dr. cikkében kapcsolatban foglalkozunk ily behatóan a városháza kérdésével, ne vegye tőlünk rosz néven a doktor ur, ha b. figyelmét felhívjuk egy csupa szépség foltra. A doktor ur megemliti cikkében az építészeti bizottságot is. Mi is I ismerjük ezt a bizottságot: sőt, ha nem csalódunk, ennek a bizottságnak éppon a doktor ur az elnöke. . . Hát mi arra kérjük az i. t. doktor urat, figyelmeztes.se az elnök urat valami szabálytalanságra. Mi már szóvá tettük egyszer, de másoknak is zsemet szúrj, de eddig falrahányt borsó volt minden felszólalás. Üres óráiban nézze meg egyszer a doktor ur az építészeti bizottság elnökének a házát. Elszörnyüközik azon, amit ott lát. Az elnök ur t. i. mint házi ur, házának homlokzatát négy pár dísztelen lépcsővel — díszíti, amelyek nemcsak a nagy forgalmat akadályozzák, hanem az előttük és körülöttük felgyülemlő szeméttel a közegészségügynek sem tesznek valami kívánatos szolgálatot. Annál feltűnőbb az a megható gyengéség és figyelem, mellyel a hatóság ezen i. t. lépcsők iránt viseltetik, mert annak idején nemcsak privát embereket kényszeritettek az ilyen lépcsők költséges eltávolítására, hanem két közhasznú intézményt, két gyógyszertárat is köteleztek még pédig több száz koronára rugó költséggel az ilyen díszletek eltüntetésére. Az építészeti bizottság elnökének négy pár diszesnek épen nem mondható lépcsője meg még ma is szuverén többséggel terpeszkedik ott, mintha csak azt akarná mondani: »j'y sui, j'y reste«! »Itt vagyok, itt maradok!« Száz szónak is egy a vége; igen kivátos volna, ha Lővy doktor ur a saját házában sem feledné el, hogy ő az építészeti bizottság elöke. Színház. Vége a színi szezonnak, amely ayagilag véve elég jónak mondható, mert habár a szezon elején gyéren kezdte a közönség a színházat látogatni, de később már annyiraamennyire, nagyobb látogatottságnak örvendhettünk. Tekintve az előadott darabok irányát, hangját és szellemét, eltekintve egy-két olyan műtől, melyben bizony nagyon is sok volt a sikamlós kifejezés és a trágábbnál-trágább jelenet; elég jónak mondható már csak azért is, mert a mult szezonban az ilyen dolgok — különösen vígjátékoknál, — napirenden voltak. Mig azonban most elég tisztességes hagu vígjátékokban volt részünk. Midün tehát a viszontlátás reményében mondunk Istenhozzádot Szálkái igazgatónak és társulatának, nem mulaszthatjuk el figyelmeztetni, hogy legalább nálunk törölje a műsorból a jövőre nézve még azt az egy-két darabot, amely sérti mindenki jóizlését. A héten előadott darabokról a következőkben számolunk be. Szombaton és vasárnap »Az elvált asszony« c. operette kérőit bemutatásra. Nálunk elősször, de szeretjük hinni, hogy utoljára is. Kár volt Gábor Andornak a fordítással fáradnia. Ez a darab nem méltó arra, hogy vele egyáltalán foglalkozzunk. Hogy mi mégis kénytelenek vagyunk róla beszélni, tesszük ezt azért, hogy a közönséget figyelmeztessük, hogy ne legyenek kénytelenek még az előadás tartama alatt a színházat elhagyni. Kár azért a néhány szép zeneszámért, a mellyel a darabban a piszkot felöltöztették. — Csak sajnálni tudjuk színészeinket, akiknek ily alacsony nivón álló trágár komédiában kellett a közönség előtt megjelenniük. Alig volt a sok szereplők közül egykét olyan alak a színpadon, aki a darabban