Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-04-25 / 17. szám

2*2. szám. Pápa és Vidéke 3. oldal intézett a mezei munkásokhoz, hogy jelentkezzenek, akik ily ház építtetésére az állam és város támogatása mellett vállalkoznak, de a felhivásnak semmi eredménye nem volt, hanem hajlandó ez ügyet ismét kezébe venni és ha elég számú jelentkező lesz, akkor azt a képviselőtestület elé fogja terjeszteni. Az interpelláció második részére vonatkozólag szintén megnyugtató valaszt adott, amelyet ugy az interpelláló képviselő, mint a közgyűlés tudomásul vett. De ez utóbbi interpellációra a rendőrkapitány is kimeritően felelt. Válaszát a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul. Kende Ádám dr. a törvényszék visszaállítása érdekében interpellál. A polgármester megnyugtatásul kijelenti, bogy ez ügyben a napokban egy szűkebb körű bizottságot fog összehívni, amelynek feladata lesz es ügyben a további lépéseket megtenni. A választ az interpelláló is, a közgyűlés is tudomásul veszi. Ügyészi székfoglaló. Csoknyay János dr. az ügyvédi kar kiválóan képzett, fiatal, agilis tagja, akit a folyó hó 19-én tartott tisztújító közgyűlés, a szerencsétlen véget ért Szente János helyébe városi főügyésszé megválasztott, ma mondotta el székfoglaló beszédét. Szép szavakkal köszönte meg a beléje helyezett bizalmat, amelyet a maga részéről előlegnek fog tekinteni és biztosítja a közgyűlést, hogy a város érdekeit a tőle telhető legnagyobb készséggel, pontossággal és lelkiismeretességgel fogja szolgálni. Kéri tiszttársait, hogy fogadják őt szeretetükbe; a maga részéről igéri, hogy mindig hiven fog tiszttársaival a város felvirágzásán munkálkodni. Hosszantartó éljenzés követte az uj főügyész lendületes beszédét, amelyet az elnök indítványára egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatnak. Tárgysorozat. Bizottságok alakítása. A tárgysorozat első pontjakép szerepelt a bizottságok megalakítása. Csekély változással , teljesen a régiek maradtak meg. I A Czincza megrendszabályozása. Kálmán Sándor azzal a kérelemmel fordul a városhoz, hogy építkezés céljaira engedje át a tulajdonában levő ház és a Czincza közt levő 17—18 négyszögöl területet, mely ellenében ő is átengedi a városnak a tulajdonát képező fundusból azt a 7 négyszögöl területet, amelyre a városnak már előbbi időben szüksége volt és kötelezi magát, hogy az ő telkén a Czinczát beboltoztatja. Többek hozzászólása után 70 szavazattal 10 ellenében a kérelmet teljesítette a képviselőtestület oly megszorítással, hogy Kálmán Sándornak az épitkezést még május havában meg kell kezdenie. A városi orvosok fizetése. A képviselőtestület a városi orvosok fizetését a tisztviselők fizetésével együtt fogja rendezni. Ezzel kapcsolatban elfogadta a képviselőtestület az uj szervezeti szabályrendeletet is némi módosításokkal, amelyek között ott szerepel az is, hogy ezentúl a városi főorvos az iskolákat negyedévenként köteles meglátogatni. Kegydij. Özv. Kertész Józsefné azzal a kéréssel fordslt a városi képviselőtestülethez, hogy csekély nyugdiját egészítse ki 600 koronára. Ez a többlet 195 kor 45 fillér lett volna mindössze; de a képviselőtestület ez igazán szerény és méltányos kérelmet ridegen visszautasította. Oly szükkeblüséget még sem vártunk a képviselőtestülettől. A patkányirtó ebek adójának eltörlése. A képviselőtestület, mint ilyen, határozatilag kimondotta, hogy a törvényhatóság azon rendeletét, amely a patkányirtó ebekre évi 8 korona adót ró, megfellebbezi és kérni fogja annak 1 koronára való leszállítását. Több tárgy került még elintézés alá, nevezetesen: az országos vásártéren, a mult pénztármaradvány terhére hídmérleg állíttatik fel. Továbbá megszavazta a közgyűlés a gazdaközönség által apaállatok beszerzésére kért 600 korona évi összeget és pedig 300 koronát az alsó, 300 koronát a felsővárosi gazdák részére. Ha pedig erre az alsóvárosi gazdák igényt nem tartanának, ugy az egész összeg a felsővárosiaknak fizettessék ki. Áes Ferenc és társai kérik, hogy a Hosszu-utcában utca-csatorna létesíttessék. A közgyűlés a kérelemnek helyt ad és a csatorna 1070 korona költséggel még ez évben készíttessék el. Megszavazta azonkívül még a közgyűlés őzv. Matkovich Pálnénak a tőle megvett ház vételára fejébeo kifizetendő 1000 koronát, dr. Hirsch Vilmos jótállása mellett. A népkonyha átalakítási költségeire 500 koronát folyósít a közgyűlés. A jogügyi bizsttság jelentését pedig a kataszteri bérházról tudomásul vette a közgyűlés és a további eljárást beszüntette. Városunknak törvényhatósági várossá való emelésére vonatkozó emlékiratot beterjeszti a főjegyző, melyet a közgyűlés tudomásul vesz és érte köszönetet mond a főjegyzőnek. Néhány illetőségi ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Halász Mihály interpellációjára a jövő számunkban még visszatérünk. Kapuzárás. A Felsővárosi Kath. Kör utolsó estélye. Tavaszi pitymalatkor ellepi a mezőkit a Felsőváros szorgalmas, becsületes népe. Kora reggeltől késő estig gondozza, munkálja a földet, melyben kenyere terem. El is hal a Felsővárosi Kath. Körben az egyleti élet. Hétköznap egy lelket sem lehet látni, pedig a tél folyamán nincs oly körhelyiség, mely látogatottabb volna ennél. Csak vasár- és ünnepnapokon jönnek össze a tagok. S ez igy is lesz az ősz közepéig. Azután újra kezdődik a köri szezon, üjra megcsillan a szeretet fényes, meleg sugara a most néptelen köri helyiségben . . . Sirva vet fájdalmas tekintetet az unoka jó nagyapjára, sirva folytatja a lealázó munkát. — Vezér, Zobor vezér, legyen már elég a kegyetlenségből! — könyörög térden állva az öreg. — Eléggé megbüntettél már bennünket az ellenszegülésért. Nézd, térden könyörgök én, büszke Ravinu, aki még a fejedelemmel is állva szoktam beszélni. Könyörgök, add vissza unokámat! Ne tedd végleg tönkre ezt a még hátralevő csekély életemet ! Beszélhetsz, jó öreg! Hát a száraz ág nem hajt-e ki előbb, mint Zobor szive megindul? A vérengző tigris nem lesz-e előbb szelíd bárány, mint Zobor vezér könyörgésre hajló, engedékeny ember? — Megfogadtam, átok alatt fogadtam, "ogy boszut állok rajtatok, hogy büszbe unokádat utolsóvá teszem legutolsó rabszolgáim között. Zobor vezér mindig áll szavának, hiába könyörögsz és térdelsz itt akár napestig. Nem esdekel, nem sir többé az öreg. Nem is térdel. Föláll és szó nélkül távozni készül. — Nos jó öreg, el sem búcsúzol kedves unokádtól ? Szegénykének nagyon fáj majd a szive, ha jó nagyapja bucsuzatlan távozik. De erre az embertelen csufolkodásra mégis csak visszafordul Ravinu. — Hitvány rabló, embertelen zsivány vagy, Zobor ! Gaz cinkosaiddal büntetlenül zsarolhatsz, nincs, aki torkodra forrassza gonoszságaidat. De bizom Istenben, hogy megkeserülöd még ezt előbb-utóbb, te vérszopó fenevad! Csak ezt akartam mondani, hogy ne távozzam tőled bucsuzatlan. Elkékül éktelen dühében az indulatos várúr. — Nekem . . . nekem ilyet szemembe ! Hah ! . . . A többi szót torkán rekeszti a bősz harag. Fölemelt korbáccsal rohan az öregre. — No csak üss, verj! Hozzád illő munka kikorbácsolni váródból egy védtelen aggastyánt! Üss csak, dicső vezér, bátor vezér! Sivit, fütyül a levegőben a kemény bivalybőr korbács, azután vad erővel lesulyt az öreg arcába. Vér serked az ütés nyomán, hosszú véres esik húzódik végig utána a sápadt arcon, vércseppek tarkitják az ősz szakállt. Mily jó, hogy az unoka nem látja öregapjának gyalázatát. Galambszive tán mindjárt i megreped fájdalmában. Ravinu fölemeli kiaszott kezét, csontos ujjával megfenyegeti a szívtelent. — Te — te gonosz ember! — szól keserű, szivetrázó hangon. — Elraboltad unokámat, elraboltad boldogságomat. Nem volt elég: meggyaláztad ősz fejemet, ügy legyen hozzád is irgalmas az Isten, ahogy te voltál én hozzám s ha egykor ellenség kezébe jutnál, ugy hallgassák meg utolsó kérésedet, mint te meghallgattad az enyémet! Zobor vezér kezében lehanyatlik a korbács, nincs ereje másodszor is sújtani. Az öreg Ravinu pedig elmegy nehéz, vánszorgó léptekkel. Zobor vezérnek e naptól kezdve nem volt nyugodt éjszakája. Ezer meg ezer gyötrelmet hozott mindig a sötétség. Ha ébren virrasztott, sápadt arcot látott maga előtt, őszszakállos, ráncos arcot, vérrel beszennyezve. Ha elaludt, álmában is megjent neki a rémes arc, ősz szakállal, sápadtan, véresen. És félt, irtózott az erős-hatalmas vezér a sötétségtől, mint a kis gyermek. Csak félj, csak rettegj, vitéz Zobor! A bűnért bűnhődés jár és ha idáig még nem sújtott le az Isten igazságos ítélete : ami késik, el nem múlik ( Folyt. köv.