Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-04-25 / 17. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. Mult vasárnap volt az utolsó, a szezonzáró estély. Elismeréssel emiitjük. hogy a kor tagjai ezutal is igen szép számban jelentek meg s a nagy melegben is lelkes, csüggedetlen figyelemmel hallgatták végig az előadásokat. A kis MezÖ Imre nyitotta meg az estélyt Cucor »A rossz gazdálkodó« c. hosszú költeményével. Ügyes, talpraesett szavalata élénk visszhangot keltett. Látszik, hogy a kis nénje tanítványa, aki tudvalevőleg egyike a legügyesebb szavalóknak. Káuzli Gyula népszövetségi igazgató tartott ezután pompás szabadelőadást a szociálizmusról. Találó képei, kitűnő hasonlatai, népies színezetű, mégis mindvégig magas színvonalon álló előadása viharos tetszést keltettek. Pőrére vetkőztette a szocializmus nagyszájú apostolait; a saját nyilatkozataikból, újságjaikból, könyveikből olvasta fejükre néprontó törekvéseiket. Ellenszerül a keresztény szocializmust és a Kath. Népszövetség buzgó felkarolását ajánlotta. A rendkívüli tartalmas, háromnegyed órás szabad előadás után a kör meg zugó tapssal és éljennel fejezte ki hálaját az előadó iráni. Béri Zsigmond, bencéstanár, elnök, meleg szavakban mondott köszönetet az egész kör nevében Káuzli Gyulának. Ő is a szocializmussal foglalkozott — különösen arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy a legújabb »földosztó szövetség« milyen beláthatatlan bonyodalmakat idézne elő, ha tervét diadalra tudná juttatni. Magyarul lopásnak szokás nevezni az ilyen eljárást. Sokkal becsületesebb módot ajánl a megélhetés megkönnyebbítésére, a földbérletet. Örömmel hozza a tagok tudomására, hogy ciz irgalmas nővérek, akik oly páratlan buzgalommal oktatják a város kath. közönségének legdrágább kincseit, a kis leányokat, hogy a Felsővárosi Kath. Kör iránti jóindulatukat és szeretetüket kimutassak. tíz kötet értékes könyvet ajándékoztak a könyvtár számára. Kedves kötelességet teljesít, midőn ezért a nemes figyelemért nekik az egész kör nevében hálás köszönetet mond. (Zajos éljenzés.) Ezzel a szép, megkapó akkorddal végződött az idei szezon. Az elnök még néhány meleg szóval Isten áldását kérte a köri tagok munkájára, lelkükre kötötte a kölcsönös szeretetet, a fontos dolgokban való összetartást s az ülést bezárta. Gonda Ferenc t Szomorú szenzációra ébredt pénteken Pápa városa. Gonda Ferenc, az áll. tanítóképző egyik legrokonszenvesebb, képzett fiatal tanára megunta az életet, mielőtt igazában megismerte volna s egész ifjan, 26 éves korában, szivén lőtte magát. A koporsónál elnémul a gyűlölet, a szemrehányás. A boldogtalan ifjú tanárra nein I dobunk követ. Nem voltunk ellenségei — szerettük őt. Szerette mindenki — csak egy ellensége volt: önmaga. Beszélnek rossz könyvekről, melyekbe beletemetkezett,amelyek meghasonlásba vitték a lelkét. Mi igaz belőle, mi nem, — nem tudjuk. De sajnáljuk végzetes eltévelyedését. Ha azok is igy fogják fel az életet, ezt az Istentől kapott drága kincset, akik arra vannak hivatva, hogy másokat irányítsanak, neveljenek — mit várjunk azoktól, akik — tanítványai voltak ? Az élet az Isten legdrágább adománya. Vele visszaéL.i, könnyelműen eldobni nem szabad. S ha sajnáljuk is a szerencsétlen áldozatot, tettét helyeselni, megérteni nem tudjuk. Vőlegény volt. — most élte élete napsugaras korszakát. Özvegy édesanyjának ő volt egyetlen támasza. S eldobja magától az életet, mielőtt kötelességét, háláját lerótta volna . . . Csütörtökön este még megjelent a színházban. Utána együtt vacsorázott viruló szép menyasszonyával és menyasszonya szüleivel a Griffben. Éjfél után egy óra volt, mikor elváltak. Senki sem sejtette, milyen szörnyű tervvel foglalkozik. Hazament az áll. tanítóképzőben levő lakására, lázas gyorsasággal irt négy levelet: egyet az édesanyjának Nagybecskerekre, egyet a menyasszonyának, egyet Jankó László képezdei tanárnak, a negyediket legjobb barátjának. Milialik Józsefmáramarosszigeti képezdei tanárnak, azután az ablakzsinórt Összecsavarta, a szoba közepén, fenn a falra erősített kampósszegre dobta és hajnali három óra tájban felakasztotta magát. Hogy halála biztos legyen, egy 7 miliméteres revolverrel gyilkos golyót lőtt a szivébe . . . Csak délután egy óra tájban vették észre végzetes tettét, mikor leendő apósa megakarta látogatni. Tragikus halála mélységes, gyászba borította jó édesanyját és nővérét, akik egyetlen támaszukat vesztették el benne; menyasszonyát, aki forrón szerette és tanítványait, akik benső ragaszkodással csüngtek a csinos, kedves modorú tanáron. Az Ur legyen irgalmas lelkének ! A második színházi hét ugy anyagilag, mint erkölcsileg sokkal fényesebben sikerült, mint az első. Ugy látszik a közönség is kezd belejönni a színház látogatásba, amelynek némi oka az is, hogy a héten néhány oly darab került bemutatásra, mely igazán megérdemli a legmesszebb menő támogatást. Egyik ilyen igazán szép operett az »Erdész leány«, amely messze kiválik a tucat operettekből, kétszer csinált egymásután telt házat, és szerephez juttatta Medgy aszai tenoristáukat, akinek szép, csengő kellemes tenorja, hosszú betegsége után is megmaradt, sőt még szebbé is lett, amióta nem hallottuk. A zenekar még mindig nem kapható a pianők, és pianissimók játszására, amely sokat levon néha-néha magának a darabnak az értékéből is. A kar hébe-hóba szívesen visszaesik a már annyiszor ostorozott hibájába, a hamis éneklésbe, különösen, ha a kulisszák mögött kell énekelniük. Heti műsorban a következő darabok kerültek szinre: Szombaton és vasárnap este Leon Viktor operettje. »A jókedvű paraszt« került bemutatásra Bévész Ferenc fordításában. Hozzá az eléggé élénk és szép zenét Fal Leó szerezte. A dar b meséje nem uj dolog. A cselekmények lassú, vontatott egymásutánja teszi kissé unalmassá a darabot, azonban különösen a harmadik felvonásban a sok kacagtató jelenet némileg feledteti a darab ama hiányosságát. A szereplők között első helyen kell említenünk Szalkay Lajos igazgatót, aki Lindobercer, gazdag sváb parasztot, az ő jóizü, humoros, keresetlen alakításában oly művésziesen állította elénk, hogy jobbat kívánni sem lehet. Egy-egy mozdulata, arcjátéka képes volt könnyekig kacagtatni a közönséget és az érette fel-felzugó hatalms taps bizonyára nem az igazgatónak, hanem a színésznek és a művészetének szólt. Méltó pártnere volt I Scheicholraither Mátyás szerepében Bátory, akinek szintén kijutott a tapsokból. Annamirl szerepében Kormos Ilonka csillogtatta fényes tehetségét. Nagyobb szerep jutott még Vámos Jenőnek, akinek szép baritonjában gyönyörködtünk, de játéka még mindig a régi rossz. E szerep talán jobban megfelelt volna Medgyaszainak, hike is megérdemli, hogy megemlékezzünk róla már csak azért a szép duettért is, melyet Kormossal énekeltek a harmadik felvonásban. A kisebb szerepekben jók voltak Tombor Aladárné, Déri és Kovács. Vasárnap délután a »Dollár királynő« c. operette került felújításra, melyben igen jól mutatott a telt ház különösen sokat tapsolva Fábján Lenkének, Borbély Lilinek, Bátorynak, Bike Rezsőnek és Medgy aszaynak. A kisebb szerepekben Gyenis, Vámos és 'Barnai tetszettek. Szép volt Szirmay Hajnalka balletje, amelyért zajos tapsban is részesült. Hanem, iiogy Veres Eszti mit keresett Olga szerepében, azt talán ő maga sem tudja. Hétfőn »Izrael« c. 3 felvonásos francia népszínmű került szinre Cholnoki Viktor íorditásaban. Már magáról a darabról nem mondhatunk sok jut. Ritkaság annyi monológot hallani, mint a színműben. A kifogyhatatlan monológok és melodrámák tarhaza ez a darab, melyben a személyek jenemét nem magából a cselekményből, hanem az áltáluk elmondott monológokból ismerjük meg. A benne levő egyetlen női szerepet Verő Janka játszotta, aki De Croucy Ágnes hercegnő szerepében a tőle már megszokott szépet és jót nyújtotta. Azonban a második felvonás végen azokat az óriási erős gesztusokat bátran elhagyhatja. Kitűnő volt Béri és Kovács. Ők voltak különben is a darab cselekményeinek a hordozói, amely egyaránt szerencse is volt, mert csak igy lehetett megmenteni a darabot a csendes kimúlástól, a közönséget pedig a csendes ásitozástól. Kisebb szerepeikben jók | voltak Inke, Medgyaszay és Vértes. Kedden és Szerdán az eddigi szezon legszebb operettje került szinre »Az erdész leány.« Fordította Révész Ferenc, a zenéjét pedig G Jarnó szerezte. A léha, semmitmondó operettek helzett végre láttunk és hallottunk olyat is, melyben ugy a cselekmények, mint a darab meséje és a szép zene harmonikusan és szépen illeszkednek egymás mellé. Nem válik sehol unottá. Nincs benne semmi ki-