Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-04-04 / 14. szám

Pi^HHHHHHIV^P^^PVIPP^iWfPil^PP IV. évfolyam. Pápa, 1909 április 4. 14. szám. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2*50 K Egye« szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér L. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCKky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé s« Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. házak épülnek, ott a munkásság és a birtokos osztály között egyetértés és kölcsönös méltányosság legyen. Ezt a munkások jól felfogott érdekében kívánjuk, mert a dolog ugy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből épitik és a munkás, akinek nincs hitele, hogyan kap kölcsönt ? Csak ugy kap kölcsönt, hogyha a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal. A kölcsönt a községi képviselőtestület, vagy maga a törvényhatóság szavazza meg s veszi fel a munkásházakra. A törvény pedig ezt azzal teszi mindenütt lehetővé, hogy fölhatalmazta a földmivelésügyi minisztert, hogy a konvertált kölcsönök kamatterhéből, valameddig a kölcsön fennáll, — 2 százalékot elvállal. Az eddig fölvett munkásházi kölcsönöknél a munkásra a kölcsön törlesztésnek tehát kétharmada hárul: nyilvánvaló, hogy midőn a maga kis fészkébe a munkás bevonul, nem fizet többet, mint amennyit eddig bérházban fizetett. Mivel a képviselőtestületben a jobbmóduak ülnek, akiknek a fölvett kölcsönért jót kell állaniok, már ebből is nyilvánvaló, hogy a munkásosztálynak igenis szüksége van azoknak jóindulatára, akik saját otthon megszerzésében ; őket gyámolítani hivatottak. El sem \ lehet képzelni, hogy ahol a munkást l osztály valami lázongó, önmagával megj hasonlott, keserű lelkű ember után j indul és a társadalmi meghasonlásnak j annyi kellemetlen magját elhinti, hogy ! ott, mikor a munkásosztálynak annyira j égető ügyéről, a saját otthona szerzéséi ről legyen szó, — valami nagy szere\ tettel karolnák föl az ügyet és a rájuk í köveket dobókat, kenyérrel hajitanák I vissza. Az emberi természet ily nagy\ lelküségekről nem akar tudni. Jó bá? nás, békesség, szeretet hasonló virtuj sokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanj ság, gyűlölség pedig elhidegiti a szivej ket. Azért legyünk bár akármi foglalB j kozási sorban: becsüljük meg egymást; j legyünk egymás iránt méltányosak és | igazságosak. Munkásházak. Hazaszerte szép akció folyik a gazdasági munkások érdekében. Örömünkre szolgál, hogy ebben az emberbaráti cselekedetben vármegyénk is résztvesz. Nem tudjuk eléggé magasztalni az ezirányu szociális tevékenységet s mivel a bérházban nyomorgó munkások érdekében városunk is közreműködhetik, jónak látjuk azokra a nagy érdemekre való tekintettel, melyeket a gazdasági munkásházakról szóló törvény érint, — a törvényt ismertetni s mindenkit, a ki a békés előrehaladásnak barátja, ezen sorainkra melegen fölhívni. A gazdasági munkásházakról szóló törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább tiz munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni. De ez esak az első lépés. A jelentkező munkásoknak ezt az ügyét a képviselőtestületnek magáévá is kell tennie. Következik tehát, hogy ahol munkásÉdes anyám, ne sirasson! 1849-et irtak. Már lángban állt az ország, a horváth, szerb, oláh és a többi jó testvér versengve pusztította, gyilkolta a magyart; Windischgraetz herceg is megkezdte már dicső , előrenyomulását, melynek folyamán, nagy hősiesen bevette a — senkitől sem védett Budát; majd tovább folytatta diadalutját, végre Kápolnánál — miként saját sürgönye bizonyítja — a lázadó csordákat iszonyú mennyiségben találta, de teljesen megsemmi sitette. A magyar seregnek részint a teljes »megsemmisítés«, részint a csaknem szakadatlan tavaszi esőzések és fárasztó menetelések következtében égető-szüksége volt emberekre. Pedig az ország fegyverbiró férfi ereje nagyobbrészt ott küzdött már a csatasikon. De a hazaszeretet csodákat művel. Megihlette, lángragyujtotta a gyöngék, az aggastyánok és gyermekek szivét is I Ha az aggastyán gyönge, reszkető keze nem birta el a puskát, dobot akasztottak a nyakába, azt meg tudta pörgetni harcra, rohamra: a gyermeket meg oda állították az ágyú mellé, hadd segítsen a töltésnél, éles szemével hadd szabja meg a halált vivő golyó irányát. Ilyen elemekből állott a negyvennyolca» honvédség. * * * — Édes anyám ! édes anyám ! Megint jöttek huszárok! Toboroznak is! Ereszszen el, az Isten áldja meg, ereszszen el engem is katonának, honvédnak! Özvegy Végh Istvánné csak mosolygott tizenhat éves Feri fiának e kérésén. Rég megszokta már. — Még gyönge vagy te katonának, Ferikém. Hogyan birnád el a nehéz puskát ? Hiszen meg se tudod emelni, nemhogy lőni tudnál vele, vagy hordozni, Isten tudja mekkora járóföldre. Csak maradj te szépen itthon; várj, mig megerősödöl egy kicsit, majd akkor eleresztelek. — Elég erős vagyok már én, édes anyám. Bizony elviszem én is ugy a puskát, mint Vörös Laci, aki velem együtt járt iskolába. Az sem volt nagyobb, sem erősebb, mint én, mégis már ősszel elengedte az édes anyja. Hát miért nem enged el engem, édesanyám? Nem lesz ám semmi bajom a csatában. Olyan épen jövök haza, mint ahogy elmegyek. Majd meglátja ! Csak ereszszen el, édes kedves anyuskám, szépen kérem, ereszszen el. Melyik anya szive nem engedne gyermeke kérésének, kivált, ha honleányi kötelessége is ugy kívánná ? Végh Istvánné szive sincs kőből. Magához öleli fiát s homlokon csókolja. — No hát csak menj te rossz gyerek ! Haragszom rád ! Es mosolyog hozzá. Ami igen fényesen bizonyítja, mily nagy a haragja. Feri örömujjongva rohan az utcára és siet egyenest a sorozó bizottság elé. Az özvegy asszony oda áll az ablakba, onnan várja fia hazatérését. Nemsokára befordul a sarkon a gyerek. Fején piros honvédsapka. Finom, puha arcán a lelkesedés pírja. Az anya szemébe két könnycsepp lopód-