Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-12 / 15. szám

1 PÁPA és VIDÉKE 1908. m á rc iu s 22 . kezetünk. Sokkal jobban állana önök­nek, ha beismernék, hogy nagy vesze­delemben vannak, amit maguk idéztek j elő erőszakoskodásukkal. Hja. rosszul mennek a gescheftek, kinyillott a nép szeme, ez az igaz beszéd, Látják, a szövetkezet molnárját is ad­dig bojkottálják, inig egy szép napon arra ébrednek fel, hogy tulajdonképen minden molnárt bojkottálnak, mert egyiknek sem adhatnak őrlést. Nem lesz vevő, aki fogyassza lisztjüket. Lát­ják, belerohantak a csávába és most nehéz onnan kigázolni. Tönkre akartak tenni egy jóravaló iparost 20 munká­sával együtt, de ezt nem engedte a tár­sadalom ígazságszeretete. Tudják-e, hogy még a szociál-dernokraták is be­nyitottak a jezsuita boltba, mikor önök a szabad iparűzés elleni merényletet el­követték ? Nekik is vannak tiszteletre­méltó elveik az iparosok függetlenségé­nek megóvása iránt. Folytassák csak a bojkottot és egyéb b erőszakoskodásaikat, örülünk neki és nevetünk rajta. Egy kereskedő már Amerikába vitorlázott, pedig de hetykén hirdette, hogy egy fél év alatt zsebjében lesz a szövetkezet. 0 róla példát vehetnének a szájaskodó lisztke­reskedők is, nevezetesen azok, akik ma még ugy dobálóznak az ezresekkel, E melyeket tőlünk szereztek. Nincs az a sok, ami el ne fogyna. Csak rajta, ad- j ják olcsóbban a lisztet, annak örülünk j és legalább eljön az az idő, mikor együtt kapálunk. Úgyis kevés Pápán az izraelita kapás napszámos, pedig 3000 közül csak akadhatna egy pár. Igaz, hogy könyebb a Hungária kávé­házban tartlizni, mint az anyaföldet túrni, de majd ha nem lehet a mi együgyüségünkből kapuoinert szürcsöl­getni ós egész nap cejtungot olvasgatni, akkor majd mégis csak rá kell fanya­lodni la kapára, kaszára. , Isten őrizzen meg attól, hogy min­den pápai izraelita lisztkereskedőt egy kalap alá vonjak, csak azokról beszé­lek, a kik a molnárt bojkottálják és olyan tajtékzó szájjal, hirdetik, hogy megbuktatják a szövetkezet lisztüzletét és koldusbotra juttatják a molnárunkat. Lassabban az agarakkal, ez egy- kicsit kemény dió lenne és könnyen beletör­hetik a fogukat. Igen sok fenyegetést hallottunk mi már két év óta, mióta a szövetkezetet megnyitottuk, sokat is nevettünk rajta, nevetünk ezen az ujabb támadáson is. Csak rajta, adják olcsóbban a lisztet, elő az ezresekkel, ez kell nekünk. Ennyit akartam mondani annak az egy pár izraelita lisztkereskedőnek, a kinek a szájából ugy röpködnek az ez­resek, bogy a szövetkezet tagjait ijeszt­gessék. Most pedig folytatom a hagyma­ültetést s ha Pápán bojkottálnák a hagy­niatermósernet, akkor elviszem a Lipót­városba vagy Siófokra s eladom ott, azt hiszem, lesz, aki megeszi. H. 1. A kath. eljegyés és házasság­kötés uj rendje. Hasvét vasárnapjától kezdve a kath. liivelc eljegyzése és házasságkötése tekintetében uj törvény lép életbe, melyet - az apostoli szenLszék 1907. augusztus 2-án kelt dekrétuma folyó évi április hó 19-étől kezdve tesz kö­telezővé a hívekre. E rendkívül fontos és az eddig érvényben volt . eljegyzési rendet és kath. házasságjogot lényegében megváltoztató rendeletet megyés püspök nrunk legújabb körlevele ismerteti, melyből a híveket érdeklő részeket itt közöljük és kath. olvasóinknak legszorgosabb figyelmébe ajánljuk. A) Az eljegyzésekről, Ezentúl, 1908 évi április 19-étői kezdve, az Egyház előtt csak azon eljegyzés jogér­vényes, amelyet a felek Írásbeli szerződés i alapján kötnek a plébános vagy két tanú je­lenlétében, mely írásbeli okmányt ugy a fe­lek, mint a plébános, illetve két tanú aláírni tartoznak. Eljegyzésnél tehát tanuknak mindig kell jelen lennie; ha ez a tanú hiteles, vagyis hivatalból van jelen, t. i. a plébános, akkor más tanú nem kívántatik; ő nincs jelen, ak­kor két tanú jelenléte s aláírása szükséges. Ha azonban a felek vagy csak az egjik Wajdits és Hajnóczky urak kirakatában . . . Mit beszélek? Hogy is jöhetett volna! Hiszen be volt csukva az ázlag. Hanem az athléta­termetü Berkes titkár jött. A dalárdisták szeme megcsillan. Együtt vagyunk. • Kivonulnak a pódiumra. Épen huszon­heten vannak. A karnagy int a pálcájával s a kar rázendít a »Jeligére«. Lelkesen fújják, hogy sziute zeng belé az egész terem. A kö­zönség'csak néz. Mi ez? Ilyen dalárdája van már a Kath. Körnek? Bizony ilyen. Három' próba után. Az elnök arcán csak ugy ragyog a büszkeség, (a társelnök nem büszkélkedhe­tett, mert neki a tenor-szekundot kellet fújni) a háznagy tapsra készíti a markát. Vége! Elhangzott az utolsó akkord is, lelkesítőn, szivetrázón. Aztán felzúg a taps­vihar s bömböl (pardon! Erre a szép ha­sonlatra muszáj egy bonbont tennem a számba! AU rigth!), mint az orkán. Pasérb ur mennydörgő hangja vezet, de a képezdé­szek is vele fújják, a gimnázisták is vele csiripelik: Ho—ho—ho—hogy volt! Hát igy volt ni! Elfújják a dalárdisták még egyszer. Szépen, lelkesen, a sok tapstól szinte mámorosan. Aztán lemennek a pódi­umról, hova azonnal fölsereglenek a képezdé­szek. Most már az övék a — placc. Meg is állják emberül. A karnagynak (Takács Gyula a neve) még »legénytoll sem pehelyzik az állán,« de azért ugyancsak tudja a dolgát. Zenekara a Bölcsődal-keringőt játsza; ő csak dirigált. Mondhatom, nagyon jól dirigált. Meg is tapsolták érte zenekarával együtt. Most Jándi Bernardin lép fel az emel­vényre. Zúgó taps fogadja. Leül. Mélabús ak­korddal kezdi : utoljára vagyunk ma együtt.. Egymásra nézünk. S önkéntelenül is összeszo­rul a szivünk. Utoljára . . . Vége annak a sok szép feledhetetlen estének, mely annyi gyönyörűséget okozott a Kath. Kör lelkes, ki­tartó közönségének. Szomorúan hallgatjuk, — szomorú a tárgya is : A vértanuk sírjához vezet el bennnünket az ő szives, hangulatos, ragyogó képekben és találó hasonlatokban gazdag nyelvén. Csak a háznagy rezzen ösz­sze idegesen, mikor a római kalmárokat em­líti : — A ragyogóját! Még itt se hagynak az embernek békét ! De aztán elcsöndesedik ő is. Figyel, mert tetszik neki a felolvasás. Épp hót órát harangoztak, mikor az igazgató végére ért a felolvasásának. Melegen, hosszasan éljenzik. Közbe egyre cseng, zug a harang. S ki­vonulnak a dalárdisták. »Harangoznak, imád­kozzunk!« Imádkoznak. A »Magyarok Nagyasszo­nyáról« énekelnek szívből fakadt, szívhez szóló hangon. Az ének bus, könyörgő, szivet­rázó. Dallama megremegteti a közönség lel­két — könycseppek csillognak a szemekben — észre sem veszi, már együtt imádkozik a dalosokkal. Gyönyörű, megragadó látvány volt ez az egybeforrott imádság — a dalosok preciz éneke és a közönség néma imája! Fekete vasárnap volt . . . Imádkoztunk! A taps, az éljen most nem olyan zajos. De annál melegebb. Annál bensőségesebb. Legelismertebb cég. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. S3, szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású féríiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu­tasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő tes­tületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után

Next

/
Thumbnails
Contents