Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-05 / 14. szám

1908. április 5. PÁPA és VIDÉKE 5. arra, hogy a közönség részvétlenségéntk nemcsak anyagi, hanem erkölcsi oka is van. A lefolyt hétről röviden a következőkben számolunk be: Pénteken elég jó előadásban hallottuk a Gsigánybárót. Solti Vilma, az uj koloratur énekesnő pompásan játszotta Saffi szerepét.. A közönség szívesen jutalmazta Soltit tapsokkal, amelyekből a többi szereplőknek is jutott. Szombaton és vasárnap a Varázskeringő ment újra, illetve harmadszor és negyedszer. Kis változatosságot hozott Hidy szereplése, ki a Franci szerepében tagadhatlanul jól festett és kitűnően játszott. Nem vitatjuk el e művésznő tehetségét, csak az a kár, hogy sokszor kedvtelenül lép fel s ezért elveszti játéka minden zománcát a csillogásnak. Vasárnap délután a Vig özvegyet újították föl. Hétfőn Bolond Istók cimen újdonságszámba ment egy állítólagos énekes vígjáték. Hát se nem énekes, se nem vígjáték! A közönség csalódottan hagyta el a negyedik s utolsó felvonás után a színházat. Kedvűnk volna Kelement első sorban odaállítani a dicsérendők közé, mert igazán mindjobban kezdi kimutatni, hogy tehetséges színész. Ami kevés élvezni való volt a darabban, azt Holécy szereplésének köszönhettük. Déry Béla a címszerepben szintén jól játszott, valamint Kovács, Szatmáry és Inke. A szerda délutáni ifjúsági előadás közbevetésével, mely alkalommal Rómeó és Julia színműben gyönyörködhetett az ifjúság, kedden és szerdán este a Tündérszerelem c. operette került szinre. Amolyan János Vitéz-féle regényes daljáték ez, melyet jó hir előzött meg. A darab inkább látványosság, mint operett, noha Huszka Jenő zenéje nem utolsó dolog. A meséje, mert az természetes, hogy az egész csak mese, minden valószínűség kizárásával, — elég kedves. Ez azonban nem Martos urnák, ki a szinlapon szerepel, mint szerző, hanem a mi halhatatlan Jókainknak az érdeme. A gyermekek, majd ha egyszer délután adják, bizonyosan jól fognak mulatni a darab látványos részein. Minket inkább a zene kötött le, ebből is kiválóan a kedves magyar motívumok, melyek Gyárfás szép bariton hangja révén igen kellemesen csengtek fülünkbe. Kormos Ilonka csókdala szintén felejthetlenne teszi az est sikerét. Vagy ötször ujráztatta meg a közönség e kedves és mókás kis dalt, ami végtére is visszaélés a primadonna előzékenységével, mert át kell látnunk, hogy oly énekszámokat, melyek előadása közben ugra-bugrálni is kell, bajos hirtelenében többször egymásután előadni — erőltetés nélkül. E két főszerepen kivül Medgyaszay szolgált, rá a dicséretre, ki az első felvonásban Szatmáry helyett is énekelt. Bátori, a vizi király, valahogy eltévesztette a kellő formát, nem igen Itatott. Szatmáry és Inke inkább érdemel említést. A női kart ezúttal határozottan elítéljük. Tombor ur! Legyen olyan szives, változtasson ez állapoton, ha lehet. Csütörtökön a Josette kisasszooy a feleségem cimü 4 felvonásos vhjátékot adták, / csaknem telt ház előtt. Ezen újdonság a szezon legjobb darabjai közé tartozik. A nézőtéren élvezettel hallgatták a pompás francia vígjáték kitűnő lefolyását és különösen Bátori (Ternay André) és Hidy Irén (címszerep) iránt fejezték ki sürü tapsokkal elismerésüket, A többi szereplő is jól megállotta helyét, főképp Kovács, Holécy, Gyárfás, Déri Pénteken Orfeus a pokolban ment, melyről jövő számban referálunk. A csodarabbi és más egyebek. Ne engem szidjon k. Szerkesztő ur. hogy ismét morfondírozok, hanem Borsai Bors urat, aki egyszerűen rám parancsolt, hogy aszandi, Teneked pedig irnod kell! Ismeri k. Szerkesztő ur a Borsai Bors urat? Persze, hogy ismeri. Ha ismeri, akkor tudja, hogy amit ez az ur megparancsol, azt muszáj teljesíteni, ha az embernek épen — kedve szottyan engedelmeskedni. És képzelje csak, még az utasítást is megadta, hogy miről ir! jak, tehát kötött marsrutával dolgozom. írnom kell a baápártrú, meg a márc. 20-iki vörös péntekről, aztán Szomaházyról, meg a Bródyról, az Ernőről. Mivel pedig jó szófogadó fiu voltam egész életemben, hát írok a csodarabbiról, meg más egyebekről. Előbb azonban — szives engedelmével — rágyújtok egy szivarra. Havannám nincs, mert Scherlok Holmes már a következő évezred havannáit is elfüstölte. De van szabadkőmives szivarom. Tudja maga k. Szerkesztő ur, milyen az a szabadkőműves szivar? Dehogy tudja. A szeméből látom, hogy nem tudja. Én sem tudtam, mig egyszer a Hevesi tanár urat meg nem kináltam, mikor a bencések kertjét csinositgatta. Félve nyújtottam feléje, mert — mondok a bencések nagy urak, azok nem szívnak olyan szivart, amit az ember ugy szokott kérni a boltban, hogy »um fünf Kreizer zwei, magyarul: kurkó, németül: rövidszivar (ha a német szövegbe hiba csúszott volna be, szóljon k. Szerkesztő ur a Kőrös tanár urnák, aki szakember a német nyelvben — majd lesz szives kijavítani!). — De hol is hagytam abba? Ja, hát mondom, megkínáltam a Hevesi tanár urat, aki legnagyobb meglepetésemre egész gyönyörűséggel kezdte el tapogatni a kurci szép sárga hasát s valóságos kéjjel húzta végig a falon a gyújtót, hogy bodor füstöket eregethessen. Szippant egyet, szippant kettőt, szippant hármat. szóval sokat szippant, aztán azt mondja ugy félvállról: »Az ördögbe! Hiszen ez szabadkőműves szivar!« Ismeri k. Szerkesztő ur a kérdőjelet? Hogyne ismerné, hiszen tanítói működése alatt elég nebuló arcán láthatott kérdőjelet, mikor kérdésére a feleletet várta. (Mint tanitó, valószinüteg ismeri a vesszőt is, amit nem kell mindig összetéveszteni az Írásjellel!). Hát én is kérdőjellé változtam. De nem ám csak olyan egyszerű kérdőjellé. Hanem képzeljen k. Szerkesztő ur három kérdőjelet egymás alatt, fölött, előtt, mögött, között, körött, előtt, után, mellett, iránt, hosszatt — olyan kérdőjel voltam. A Hevesi tanár ur csak dünnyögött. '•— Nem érti. Az ördögbe! Hát hogy lehet ezt nem érteni? Nem értem, hogyan akadhat olyan ember, aki nem érti, mi ay a szabadkőműves szivar. Megsemmisülten hallgattam. Kicsi ponttá zsugorodtam össze, pedig a Bottka Jenő 83 kilósnak minősített a teszéri állomáson, mikor fölcsapott műkedvelő mázsálónak. —• Hm! Hát mifelénk Tihanyországban (nyomorult, aki nem látta!) a rövid szivart hívják szabadkőműves szivarnak, mivelhogy a kömivesek ilyen havannákat szoktak szivni a szabadban! Well — mondaná Nick Karter a »világdetektiv« — de most már térjünk a dologra. Csak azt akarom még előbb megkérdezni, kiváncsi-e Szerkesztő ur is a baápárt debreceni kirándulására, ahol a vörös 48-asok oly csodálatos összhanggal kiabálták, hogy »Kötelet a Kossuth Franci nyakára!«? Ajkának ideges rángatódzásából látom, hogy kiváncsi. Botrányosan kiváncsi. Na hallja! Vegyen meg egy »Nap«-ot; potom két krajcárért vesztegetik (az is nagyon sok érte!) — aztán olvassa el belőle a debreceni kirándulás tragikomikus históriáját. Mivel a »I\ap«-ot emiitettem, egy füst alatt mindjárt elsütök egy átkozottul rossz szó-viccet. (Bocsásson meg érte Bekény Méla!) Szegény balpártiaknak hiál^a kiván az ember »Jó napot!« mert az ő Napjuk napról-napra egyformán rossz. Átkozottul rossz; Hanem mondok jobbat is.' A napokban hallottam egyik névnapon, hogy Pető Menyhért ur egy alkalommal az égi testekről olvasott föl a kath. körben. Igen okos, igen tartalmas felolvasás volt, tetszett is mindenkinek. Mikor már vége volt a programmnak, egy alsóvárosi magyar csak annyit mondott: Hát e' bion szép vót! — Szép, ssép! — dörmögi egy másik magyar. — Csak az nem megy a fejembe, miért dicsérte annyira agyon a napot. Hát mit csinál az a nap? Tudja ke, mit csinál? Dehogy tudja. Én okos ember vagyok, mert nem olvasok se könyvet, se újságot, mégse tudom. Hát akkor minek dicsérte ugy agybaNagy raktár jelesebb irodalmi müvekben — diszmüvekben, ifjúsági iratokban és zenemüvekben. — Egyszerű és diszkötésü imakönyvekben. Dus választék levélpapírokban, hazai és külföldi' díszdobozokban. Irodai papírok és üzleti könyvek eredeti gyári árakon. Minta-gyüjteniények kívánatra bérmentve küldetnek. Eredeti, vagy leszállított áron bárhol hirdetett könyv, vagy zenemű minden árfölemelés nélkül megrendelhető. — Előfizetésekel elfogad hazai és külföldi napilapokra, divatlapokra, ilusztrált folyóiratokra. Vidéki megrendeléseket pontosan és leggyorsabban intézi: Hajnóczky Árpád könyv-, zenemű- és papirkereskedése •PIlÉ i*ág>8, Fö-tl. 11. =