Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-01-19 / 3. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1908. január 12. népének erejét, szeretetét, ragaszkodását mérges gyümölcsöket termő, vad növé­nyeknek gyökerei nyomják el. Képlet nélkül szólva keresztényellenes, hazát és vallást nem ismerő elvek és intézmé­nyek férkőznek nemzetünk lelkékez s ezen elveknek és intézményeknek hir­detői a néppel való foglalkozásnak, a nép hajain való könnyítésnek, fájdalmai­ban való résztvevő együttérzésnek ugyan­azon eszközeivel kísérleteznek, amelylyel hajdan az egyház vált a világ mesterévé, urává és boldogítójává. Aki nemzetét és katholikus vallását szereti s aki ezen kuliura ós boldogság teremtésére képes egyetlen világtörté­nelmi tényezőnek jelentőségét kellőképpen ismeri, nem nézheti összetett kézzel a régi, kipróbált értékeknek e tönkretéte­lét ; nem tűrheti, hogy infernalis hatal­mak csak azért vegyenek erőt az örök igazság hirdetőjén és képviselőjén, mi­vel azoknak eszközei korszerűbbek s jobban illenek a XX. század társadalmá- | hoz, mint az eddig működű katholikus szervezetek Az anyaszentegyháznak min­dig abban rejlett egyik legfőbb ereje, hogy a lényegtelen, lmsba nem vágó külsőségeket minden nehézség nélkül alkalmazta a változó korok változó kí­vánalmaihoz, lehetetlenség tehát eltűr­nünk, hogy éppen ma, a nagy harcok, a nagy átalakulások küszöbén szenved­jünk vereséget eszközeink, fegyvereink korszerűtlensége miatt. Ha elődeink találtak alkalmas esz­közöket s tudtak alkotni hatalmas szer­vezeteket, melyeknek segélyével érvónyé­— Nem is én beszélek igy, hanem ez oly vélemény, amit igazán senki megokolni nem tud, s ha tudna is, akarna is, nem mer. Mert valljuk meg, tetszik kegyed a legtöbb­nek, de hát nem mernek felmelegedni s igy okokat keresnek, hogy igazolhassák magukat önmaguk előtt. — No és szabad-e hamis okokat gyár­tani vagy Ricáról vagy bárkiről is — kérdém a Pubitól. — Igen, igen. Szabad-e csak gondolat­ban is igy vélekedniük felőlem, hiszen nem aranyos üvegkalitkában nőttem fel. — Nem szabad; de hát éh nem tudom útját állani e kis tévedésnek. — Kis tévedés? Köszönöm. Egy maguk előtt nem védekezhető leányt illik-e igy le­szólni, hogy viaszbaba, hogy semmit se tud, nem is akar tudni-tenni. — De Rica, a főhadnagy ur nem állítja ezt, — mondám vigasztalására. — Igen, de nem is védelmezett. — Igaza van. Nem védelmeztem. Nem védelmezhettem, mert nem ismertem. sült a katholikus elv az állatni és tár­sadalmi élet minden rétegében, az ok­tatás minden fokán, a művészetek és tudományok mindert ágazatában ; ha régen meg tudták találni a módját annak, hogy a túlnyomó katholikus többségek felett ne rendelkezzenek tanainkat gyű­lölő, elnyomásunkra fanatikus kiszámi­tottsággal törő törpe minoritások — megtaláljuk mindezen eredmények kiví­vásának eszközeit ma is, csak nyitott szemmel nézzük korunkat, amint nézték elődeink is a magukét s a jóknak föl­ismert fegyverek forgatásában vezessen bennünket ugyanaz a hév és buzgóság, amely vezette a keresztes vitézeket, a kulturát teremtő szerzeteseket, a török­verő Hunyadiakat s a Pázmány Póte­reket és Lippay Györgyöket. Amikor a szerzetesrendek vagy ke­resztes hadak utján lehetett legjobban Segíteni a népen, akkor ilyeneket szer­veztek a katholikús restauráció lelkes vezérei; riia a szövetkezés, a sajtó, a szabad tanítás, a gazdasági bajok orvos­lása, a tudományos élet eseményeiről való fölvilágositás, a peres ügyekben való segódkezés kínálkoznak legalkalma­sabb eszközükül a nép anyagi és er­kölcsi fölsegélésérp, ma tehát ezeknek szervezésén kell fokozott erővel buzgól­kodnunk. Amikor egy-egy nagy ur vagy főpap buzgalma lendíthette előre a katholicizmus terjesztését, akkor nagy embereket támasztott az Ur s akik mun­kálkodni akartak, hozzájuk szegődtek lelkes munkatársakul, ma csak töme­gekkel hathatunk a tömegekre, a keresz­— Nem-e? — Nem, hol is ismerhettem volna meg? A sétán, vagy igy, e teázó délutánokon? Az csalódnék, aki ebből véleményt akarna for­mázni. Látja, a többi igy ilélt. — No és vigasztaljon meg azzal, vájjon azoknak a nagy gyerekeknek az Ítéletére so­kan adtak-e, maga adott-e? — Nem adtam rájok, de hallgatnom kellett. — Vájjon Bubi. mondám neki — másokkal szemben is oly óvatos-e Ítéleteiben, mint Ricivel, vagy ő csak valami okból ki­vétel? — Kivételekre Rica nagysámnál volna elég ok, de mindenkivel szemben egyforma akarok lenni, még azzal is, akit kegyetek ki­mosolyognak. —• Mondjon kérem olyan okot, mely Ricánál kivételekre tudná magát is hangolni. — Engedje meg, hogy ne engedelmes­kedjem. — Ahogy akarja; tudom, hogy ha ezt mondja, van rá oka. tény restauráció előre látó bajnoka tehát ne a Minervaként előpattanó tüneményes hősökre várjon, hanem a tömegeknek szervezesével iparkodjék korunk szelle­mének megfelelő s korunk embereinek imponáló harcosokat összetoborozni. Ezeket az elveket akarja megvaló­sítani a katholicizmus s a korszerűség kívánalmait akarja egyesíteni a magyar katholicizmus restaurációjának legújabb s — ha nemzetünk restaurációra egy­általában képes —- annak hamarosan legerősebb szerve a Katholikus Nép­szövetség. Olyan szervezetnek készül ez, mely egyesitheti az összes magyar katho­likusokat s amely éppen ezért védelme­zője, harcosa lenne" a katholicizmus gondolatának az állami és társadalmi élet, az irodalóm, tudomány, művészet, ipar, gazdaság és kereskedelem minden ágazatában. A magyar katholíkusok egye­sítésére égető szükség van, mert szer­vezetlenségünk és egyenetlenségünk már eddig is számtalan jogunkat, egész tár­sadalmi osztályok boldogulását, elveink­nek tömérdek lehetséges téren való ér­vényesítését engedte oda prédául hozzáüli képest csekély számú, de szervezett ellenségeinknek. Szervezetlenségünk kö­vetkeztében lomha, öntudatlan test va­gyunk, mely ha néha megmozdul is, az ellenségek soraiban nem sok kárt tesz. Minden katholikusnak tömörülése a Katholikus Népszövetség zászlója alatt véget vetne ennek a szégyenletes álla­potnak s a tömörülésnek nem áll út­jába semmi, mert maga a katholicizmus az" alapja az egyesülésnek. — Igen. Okom. hogy Rica szem- s fül­tanu volna annál, amit mondanék s vagy bántaná, vagy elkapatná; — talán egyszerre mind a kettő is megtörténnék. — Kiváncsi vagyok, de nem kérdezem, mondá Rica. Szúrós szemével álmodozva nézett maga elé, de nekem tetszett, hogy hallgat, sőt ta­lán nem is akarja, hogy beszéljünk róla, pe­dig kiváncsi; hidd el, Melániám, nem gondol­tam, hogy igy tudjon magáról beszélni és főképen hallgatni. —- Rica, legyen nyugodt afelől, hogy mától fogva védője leszek, ha ismét olyan csak öltözködni, zsúrozni tudó lányként akar­nák feltüntetni. - ~ Mondá a Pubi. — Imponál a komolysága. — Azt is tudom, rám fogják, hogy megbabonázott s azért pártolom, de hát régen volt, sőt igazában sohasem voltam kadét. S a tüzér amúgy sem igen ér rá, hogy az ábrándok pókhálóját szőjje. — Megbabonáztam volna ? Hisz a ba­bonázásban? — Nem hiszek, de hát akik könnyen f Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, BB g . y Kß I ß n a A ^ Jiriaoggeigitmnotve i gg neípStásoknaÍTaS' •a „ r 0 g^ , g-0 s . 538 tascknak, erdőőröknek, első papai fern-divatterme PÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. H íe^legánsabb^ií ™«ek !íun

Next

/
Thumbnails
Contents