Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-05 / 14. szám

1 PÁPA és VIDÉKE 1908. március 22. szükségét a modern, emeletes házak szaporodása feltétlenül bebizonyította volna ugy, bogy egyetlenegy képviselő sem szavazhatna ellene. A csatornázás anyagi áldozatokkal jár. De az ehhez szükséges összeget nem fogja a jövőben építendő emeletes házak pótadóiból megszaporíthatni, mert ha nincs kedve senkinek most építtetni, akkor, amikor a pótadó még nagyobb lesz, még annak is elmegy a kedve, akit különben más ok kényszeriteli. volna arra, hogy házál felemelje. — Fizeti földszintes háza után az adót továbbra is, aztán punktum. Hát igy előbbre vitték a csatornázás kérdését? Egy cseppet sem! Sőt ezzel még ennek az ügynek is ártottak. • Lakáshiány lesz tehát ezután is; az alacsony, nedves, kijebb-beljebb álló, fazsindelyes városi házak á Főtéren és főbb utcákon pedig figyelmeztető jelül fognak szolgálni a pénzügyi bizottságnak, hogy nem kellett volna e két dolgot összekötni- és igy mind a kettőt sokak elölt éppen nem helyes világításban bemutatni. Aki léhát kitalálta azt, hogy addig, inig csatornázás nincs, emeletes házat építeni nem lehet és aki nem akarta az emeletes házakat pótadókedvezményben részesíteni, az a város külső fejlődését megakadályozza, anélkül azonban, hogy ezzel a város terhein segített, vagy azt egy fillérrel is szaporította volna. Aki pedig adókedvezmény nélkül akarna építeni, az is várjon, mig .csatornázás lesz, mert addig nem lehet építeni. Színház. Nulia csak kezdetén vagyunk a szini évadnak — nevezetes fordulóponthoz érkeztünk. Arra. a tapasztalatra jutottunk, hogy még Szalkay színtársulata is gyakran üres ház előtt játszik. A közönség részvétlensége nem szeszély, nem véletlenség, sőt nem is rosszakarat, hamun egyszerű következménye a fennálló körülményeknek. Az évad időpontja szeaencsétlenül van megválasztva. Hosszú, meglehetősen zajos s' igy költséges farsang volt az idén. A szerencsétlen időjárás szintén alkalmatlan a színházlátogatásra annál is inkább, mert — s ezt már múltkor is szóvá tettük — a színház vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon hiányosan van tütve. Tegyük most. még hozzá, hogy 7 napon belül 4 előadás ugyanaz, (Varázskeringő pl. 23., 24-., 28., 29.-én), továbbá hogy az előadások nem éppen kifogástalanok, s végül, hogy megszűnt a primadonna-verseny, jobban mondva tüntetési láz, — mindent összeadva egész halmazát kapjuk az okoknak, melyek a közönség részvétlenségét fedik. Pedig ezzel még dehogy mondtunk el mindént. Ezek csak a legszembeötlőbb dolgok. Hát ha még eláruljuk, hogy a színházi zenekarnak, melyet agyonbővitettek ugy, hogy Jelenleg 12 tagból áll, nincsen másodhegedűse! Igazán szeretnők hallani ennek az abszurd dolognak a megokolását, de nem az igazgató, hanem a karmester részéről. Tombor karmester tekintély előttünk és felteszszük, hogy éppen olyan jól tudja, mint mi, hogy szekund-hegedű nélkül színházi zenekar nem létezik. Azaz létezik, (lám itt Pápán,) csakhogy egyenesen a példának okáért. Miért ne lehetne a lovaknak oly kocsit lovavon^ainiok, melynek az egyik kereke hiányzik? Csak a bennülök ne panaszkodjanak: De ez még mind semmi. Hát abból a hírből mí igaz, hogy virágvasárnap után éppen csak 6 tagu zenekara lesz a társulatnak, természetesen megint másodhegedü nélkül. Vagy beszéljünk valamit a tisztelt női karról? Hogy is mondja Bátori ? (Vizikirály a Tündérszarerelemben) Táncolni igen, de énekelni nem tudtok ti.« Meg is tapsolták érte. Hát a férfikar szereplése! Hogy messze ne menjünk, hát a Bolond Istók első jelenetére utalunk csak. Nem igy volt ez az ősszel. Volt baj akkor is, de ennyire pongyola, ennyire sértő és bántó elhanyagoltságot még sem- tapasztaltunk akkor. Éppen -lapunk volt az, mely sokszor az általános közvélemény ellenében is bizonyos fokban jóindulattal bírálta és bizony sokszor érdemen felül honorálta a társulat működését, de kénytelenek vagyunk ezúttal utalni Csak az a föld lesz az övé, ami a koporsójára fog hullani a véres teste fülöt,t . . . Ebben a percben egy hang ütötte meg a fülét : — Nem parancsol, nagyságos uram ? Tessék megtenni egy számot. Bizonyosan megnyeri! . . . Felpillantott. Egy kucséber állott előtte; nyakában a tarka cukrosságokkal teli kosárral, kezében a számokkal csörgő zacskót rázogatva . . . Flóris belenyúlt a zacskóba, hogy kivegyen egy számot. Akkor egyszerre felismerte a házalót : — Nini! Ön az, Leipziger? A töpörödött emberke ősz szempillái alól vizsga pillantást vetett a mulató gavallérra. S ő is hangosan felkiáltott: Dér Flóris ! Hogy nem ismertem fel azonnal! Hiszen ön alig változott. De, hogy ismert,ön rám, — mert én bezzeg megváltoztam. Nem az vagyok már, akivel ön együtt sétált a fényes nizzai tengerparton .. . Flóris nagyon is jól emlékezett a bűbájos hetekre, amiket az örök virulás hazájában töltött. Sokat sétált akkor Leipzigerrel, a gazdag kereskedővel, a tündöklő paloták során, a fényes levelű olajligetek között. Persze, Leipziger urnák akkor nem lógott a nyakában a datolyás kosár . . . — De hát, hogy jutott ön ennyire ? kérdezte tőle álmélkodva. • (Magában pedig arra gondolt: hogy ez az ember neki is föltehet! ezt a kérdést ...) — Hát egy kicsit tönkre mentem, -vonogatta. a vállát az öregecske. Egy pár rossz vállalat elvitte minden vagyonomat. — S volt önnek ereje hozzá, hogy nyakába kösse a kosarat s neki induljon ennek az uj életnek. — Hát mit tehettem volna egyebet ? Dér Flóris egy pár erőset szippantott a szivarjából. Például, — hogy véget vessen mindennek. — Talán, hogy megöljem magamat? Ments Isten ! tiltakozott hangosan a volt nagykereskedő. Nem, erre igazán nem gondoltam. Tudja, nagyságos uram: az ember olyan legyen, mint a gummi labda. Ha földhöz csapja a sors,, annál magasabbra kell ugornia! . . . Most az éjszakákat járom ezzel a kosárral. Kuporgatom a garast. De nemsokára újra egy kis boltot nyitok. Föl viszi a dolgomat az Isten ... No hát, nagyságos uram, tegyen meg egy pár számot. Meglássa, bizonyosan nyerni fog . . . És Dér Flóris régi ismerőse kedvéért megrakott egy csomó számot. De egymásután vesztett. Utoljára maga a nagykereskedő fogta meg a kezét: — Hagyja már abban, kérem ! Ugy látszik, nem szerencsés a játékban . . . Flóris mosolyogva nézett rá: — Nincs igaza, Leipziger. Mert ha most vesztettem is, de maga nem is képzeli, hogy mennyit nyertem . . . S most már igazán jóleső derű töltötte el a lelkét. Józan volt. Intett a cigányoknak, hogy kotródhatnak. III. Éppen annyi pénze maradt még, hogy elutazhatott egy jó ismerőséhez, Gernyeszegi báróhoz: — Kedves barátom — mondotta neki. Hallom, hogy egy gazdatiszti állás van nálad üresedésben. Hát én pályázom erre az állásra. Nem valami jó ajánlólevél ugyan az én multam egy gazdaság vezetésére. De hát hidd el, hogy én bennem a gavallér ment tönkre, nem pedig a földesúr . . . Hát azt hiszem, mindenesetre próbát telietsz velem. Nem fogod megbánni . . . Legelismertebb cég. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme A PA. Fő-tér. 53, szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után