Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-01-19 / 3. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. január 19. 3. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24- fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Katholikus népszövetség. Budapest, jan. 20. a világtörténelem irányítása,ra hivatott nagy eszmék mindig akkor kezdik meg évszázadokra szóló munkájukat, amikor megtalálják azon terveket, melyeknek segítségével hozzáférhetnek az átalakítandó nemzet vagy társadalom minden rétegéhez: amikor olyan alakban tudnak megjelenni, amelyben szívesen üdvözli őket a kastélyok ura s a szalmaföldes viskók egyszerű népe , amikor a hatalmas ideák nagy bankói felváltatnak szegény emberek kezébe is elkerülő aprópénzre. Valamint az őserdők faóriásai, a társadalom hatalmas szervezetei is a talaj minden kis nyílásába beható hajszálgyökerek munkája áltai élnek és virulnak s munkájuk addig eredményes") hatásuk addig tart, arnig a hajszálgyökereknek, ezeknek a szegényt és a gazdagot, urat és pórt egyaránt szolgáló, egyformán felhasználó szerveknek működése az eredeti gondolattól el nem tér s a megmunkálás alá vett társadalom szükségleteihez szorosan alkalmazkodik. A világtörténelem irányításában eddig szereplő nagy eszmék közül egy sem vetekedhetik a katholicizmussal. Ami körülöttünk ma jó, nemes, felemelő, az mind Jézus Krisztus tanainak hatása alatt született ós fejlődött. Állami élet, társadalmi rend, emberbaráti intézmények, tudomány, művészet, irodalom mind az egyház emlőin nőttek nagyra s lettek a modern ember és a modern társadalom életének nélkülözhetetlen alkatrészei, A pogány világ romjain s az emberi természet gyönghségeivel szemben azonban főleg akkor sikerült a katboli! cizmusnak mindeme nagy dolgok alapjait lerakni, amikor hirdetői az istenhez emelő nagy gondolatok s a hivatásunkat ós létünk problémáit megmagyarázó szinigazságok hirdetése mellett a kevésbbé magasztos, a föld sarához tapadó, a mindennapi élet szükségleteivel számoló munkáktól sem riadnak vissza. Nem csupán a felséges igazságoknak lángszavu hirdetése által, hanem egyszersmind az ezen igazságok elvei szerint igazoló mindennapi praktikus életnek begyakorlásával lettek a középkor szerzetesei a népeknek legnagyobb jól tevői. Nemcsak a szellemi élet legmagasabb régióiban járó filozófia, nemcsak a gazdasági, művészeti mechanikai, jogi ós orvosi tudományok tanainak hirdetését tekintették jelentős foglalkozásuknak, hanem kezükbe vették az ásót, a kapát s a legkülönbözőbb mesterségek szerszámait ; tanítottak irni-olvasni ; igazságot tettek a pörlekedők között; jó tanácsukkal segítették a hatalmasokat; megosztották kenyerüket szükölködőkkel; felkeresték kunyhóit a járványok áldozatatainak; mindenütt ott voltak, mindenütt nélkülözhetetlenekké váltak s békességet és boldogságot terjesztve ezen mindenütt való jelenlétüknek hajszálgyökerei utján, nagygyá, hatalmassá, a műveltség és haladás gyümölcseit termő terebélyes fává növekedett az anyaszentegyház. Az egész társadalomra ráütötték a szerzetesek Krisztus tanításának s Krisztus békéjének és boldogságának bélyegét s amig uralmuk tartott, teljes igazsággal dicsérhette a jámbor énekes virágoskertnek Pannóniát Az emberi elme alkotásainak fejlődésével, a tanulmányok élő-haladásával kapcsolatos emberi gőg és büszkeség terjedésével azonban azt látjuk, hogy annak az egész világot jótékonyan beárnyazó évezredes faóriásriak hajszálgyökereit élősdieknek ezrei lepik el s az istenáldta földnek és az istenáldta föld Zsúr. (Leány-levél). — Jól tudod, Melanie, hogy nem igen kenyerem az iPás, de mivel már oly sokszor irtát a te dolgaidról, illik, hogy én is firkáljak valamit. Lesz-3 füle, farka a beszédnek, nem tudom; a Rici azt mondaná rá: »Ne törődj vele 1« Nem is törődöm! Nem magyar gondolatot irok, nem kell félnem, hogy bufit ir rá a pápaszemes tanárnő. Rajtunk volt.a sor, hogy egy délután a mi »löttyünket« igyák. (Mint a furuglyában háló Sipos Pista mondaná.) Szóval hivatalosak voltak hozzánk azok a tizek. Hat die és négy der. Pardon, öt die, mert én vagyok a hatodik, én pedig ho zánk nem lehetek hivatalos, mert otthon vagyok. Tudod, milyen idő jár; négykor még csak borult volt,, ötkor, esett. Fuccs az összejövetel. De a Rici átszaladt, közel lakik, de csak ugy, mint otthon volt, nagykendővel, fe« bér melles kötényben. No, legalább megszapuljuk azokat, akik nincsenek itt! Traccs, traccs, egyszer csak csengetnek; oda lépek az ajtóhoz, talán a postás jön, hát uramfia, a Nagy Pubi! Ismered, Veres baci ő, a vártüzér óberlájtinánd. — Hát maga ilyen esőben ? — Tán még haragszik is ; csak hamar lépjen hátrább az ajtóból, mert még azt hiszem, be sem enged, pedig az előszobában csak a sárcipőnek, meg a pallerinnek jó, tán annak se. Kivált, ahol ily kedves házikisaszszony fogad, ott jobb egy ajtóval beljebb. — Ojjé, mily. figyelmes ma, még szépet is mond, pedig arról hires, hogy igen kurtabeszédü. és nagyon •— őszinte. Jónapot Rici nagysám! Ez az egész zsúr? Hárman? — Nem, négyen. Hát a mama'senki? —: Sőt nagyon is valaki, a fő ; én igen becsülöm a mamákat és ki nem állhatom az anyósvicceket. Sőt épen azért nem mondom leánynak azt se, hogy »Kezét csókolom«, hogy a mamák iránt annál nagyobb tekintettel lehessek s csak nekik mondjam e kii- I szöntést, sőt meg is tegyem 1 Nini, Rica, kegyed kötényt kötött? — Lássa, mi ugy gondoltuk, hogy magárnak köténye sincs? — Mi jogon ? Hiszen csak nem gondoltak viaszbabának, vagy mesebeli királykisasszznynak? De hiszen még az is fon, ha aranyfonalat is, ha gyémánt orsón is 1 — Igen, igen, a mesében. — A valóságban talán azt se hiszik? — Manapság ezt se hihetjük fenntartás nélkül ? , — Mi az a fenntartás? — Elhisszük pl. hogy a keztyüjök gombját felvarrják egyesek, — kérem, semmi célzás nincs a beszédemben, avagy a maguk pici fehér vasbutoros szobáját letörülgetik, meg talán a felterített asztalt virággal feldíszítik. De nincs tovább. — S kikről vannak ily vélemények? Talán rólunk, is? — Ne mondja igy, hogy rólunk, csak egyes számban. — Ez sértés, Pubi, — rólam igy csalc I vígabban beszélhet.