Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-03-15 / 12. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. március 15. 12. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közyazdaság-i és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2"50 K Egyes szárn ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Egy kis formaság. A rórn. kath. hitközség iskolaszékének legutóbbi gyűlésén érdekes kijelentést tett Hehler János újonnan behívott póttag. Felszólalásában hivatkozott arra, hogy mint egészen újdonsült tagja az iskolaszéknek, nem restelli bevallani, hogy tájékozatlan. Tájékozatlan pedig azért, mivel behívták ugyan az iskolaszékbe, de ő nem ismeri az iskolaszék szervezetét, hatáskörét, jogait, ügymenetét, tanácskozási rendjét. Tehát kéri az iskolaszék elnökségét, hogy — mint Hekler kifejezte — .„program mot", tehát szabályzatot, avagy nevezzük bármi néven, .adjanak kezébe, hogy az iskolaszék feladataival, hátáskörével, ügyvitelével s az egyes tagok, (sőt talán az elnökség) jogaival, kötelességeivel megismerkedhessek. El is határozták, hogy kinyomatják az iskolaszék szervezetét, — szóval hogy ugy mondjuk, szebályait Igy van rendjén a dolog. Nem az a csudálatos, hogy Hekler ezt kérte, Hervadó virág. Irta : Tomor Árkád. JNÍem szól még az erdőn tavaszi madárdal, De lágy szellő leng már a vidéken által; Kikeletet hirdet a nap enyhe csókja, Mikor sugarait kis szobámba szórja. Megdobban a szivem, pirban ég az arcom,— De csak sóhaj hallik a remegő ajkon; Eszembe jutsz százszor, hervadó testvérem, Ősz lesz ez a tavasz, úgyis tudom, érzem, Sárga ősz lesz nékem .. . Mért akarsz elhagyni, mért készülsz el tőlünk? Hisz a szellőtől is olyan fé|tve őrzünk ; A napnál többet ér édesanyánk csókja, S halovány arcodra oly hiába szórja ! Nemsokára itt lesz a vig fecskecsapat, Madárnóta zeng majd az ereszünk alatt, S vertelen ajkadon elnémul az ének, — Angyalra van szükség, angyal kell az égnek, Az ég Istenének . . . írják, hogy az ágyad hogyan körülzsongják; Vigasztaló szót mond ez is, az is hozzad. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. hanem az, hogy kérnie kellett s ha ő nem veszi a dolgot ily komolyan, ki tudja, hány év mult volna el, mig valakinek eszébe jutott volna, hogy ezt szóvá tegye. Pedig, hogy a dolog elég érdemes volt a felszólalásra, azt a nem is olyan régen mutatkozó tanácstalanság, tájékozatlanság világosan megmutatta. A másik felszólalás is csak apróságnak látszik, pedig szintén érdemes a szóra. Azt kérte u. i. egyik-másik iskolaszéki tag, hogy a tárgysorozatot ne csak az egy, egyetlenegy kézzel írott meghívón irják ki, hanem akár litografáltán, akár más uton sokszorozottan külön-külön minden egyes iskolaszéki tagnak a kezébe szolgáltassák. De hiszen eddig is közzétette az elnök a tárgysorozatot! Igen, csak tegyük fel azt, hogy valamely felsővárosi gazda kinn a földön szántogat vagy az iparos iskolaszéki tag vásárra van, vagy egyszerűen nincs otthon, mikor azt az egyetlenegy meghivőt láttamosásra hozzáviszik, mi lesz akkor ? — Aláirja a Te hallgatod őket s dehogy veszed észre, Egy-egy kicsiny testvér mikor fordul félre, Hogy a földre ejtse a csillogó könnyet, Hiszen igy a lelke ezerszerte könnyebb ... Ó, ha tudnád, hozzád én is hogyan vágyom, Megnyugtatni téged ott a betegágyon, Hervadó virágom! Nem, még nem eresztünk, hisz' oly fiatal vagy! Lásd, tavasz lesz ismét, enged a zord tél, fagy, A nap szelid fénye pirt lop az arcodra, Mért vinne el mégis az életnek sodra? Az első madárdal meghozza a kedved, A vér pezsegni kezd, forr majd újra benned, Ó, nem lesz hiába az én imádságom, Gyökérről letépett hervadó virágom, Legdrágább virágom ! Mialolico, Pániul ás Sttai?. Irta: Ghislanzoni A. Olaszbei: Szeberényi L. Ezernyolcszázharminc.egyben történt. Paganini Miklós, a démoni Paganini, Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLÉ GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket fölvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése. felesége, vagy a lánya? — Elolvassa-e a tárgysorozatot? — Mondjuk, hogy el! — Emlékszik-e majd minden pontjára ? — Jaj, ez az ő dolga! Tehát ugy-e, ez sem maradhat igy ? Fogadjon el az iskolaszék e laptól egy szerény ajánlatot! — Kérjük az iskolaszék tárgysorozatát ml. Tessék beküldeni kellő időben, pl. péntek d. u. 4 óráig, a legközelebbi vasárnap reggel minden iskolaszéki tag olvashatja. — Ha pedig valami nagyon sürgős, pénteken d n még nem sejtett, de pl. szombaton délután feltétlenül elintézendő ügy merül fel, ezt el lehet litografált meghívón intézni. De a tárgysorozat egyes pontjai mellett semmi keresni valója az előzetes irasos szónokiásoknak nincs. Ott nem kell ide-oda utalgatni, §-ra hivatkozni, ott elég, sőt teljesen elég a tárgy feltüntetése. A megokolás, a tényállás kifejtése és a meggyőzés a gyűlés előtt folyjon le. Ezeket a kis formaiságokat kérjük. T. G. Párisban, az Operában tartotta hangversenyeit és diadalai még nagyobbak voltak, mint Itáliában vagy Németországban. A tüneményes zeneművész jelenlétében még az Opera legkitűnőbb hegedűsei is letették hangszereiket. Ugyanezen időben időzött Párisban egy másik hegedűművész is: Sthoeny Ferenc, aki szintén rendkívüli tehetséggel volt megáldva, de a művész-világ nem ismerte. Stocardában született és .itt töltötte ifjúságát szülei körében a bölcsészeinek és zenének szentelve életét. Már 35 éves, nőtlen ember volt, mikor szülei elhunytak és Ferenc egyedül maradt a nagyvilágban. Anyja imádott gyermekére költötte minden vagyonát és a szegény Ferenc rettegve gondolt a gyászos jövőre. Mit tegyen ezután ? E kétségbeejtő kérdésre Klauss Sámuel, a hírneves zenetanár és Sthoeny széretett mestere adta meg a felelelet, mikor a kétségbeesett fiatalembert bevezette ama szobácskába, ahol együtt szokták játszani a káprázatos fantáziákat és kezébe adta hegedűt... Ez figyelmeztetés volt, hogy uj pálya nyílt