Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-02-23 / 8. szám

1908. február 16. PÁPA és VIDÉKE 3. Igazán nem tudjuk hamarjában, mi több ebben a cikkben: a tudatlanság-e, vagy a rosszakarat. Nehéz időkel élünk. Lelketlen, lelkiismeretlen emberek, akiknek nincs veszteni valójuk, nincs se Istenük, se hazájuk, nap-nap után szemérmetlenebb támadásokat intéznek minden pozitív vallás ellen. Jól tudják, hogy a különböző vallásfelekezetek összemorzsolnák őket, ha — összetartanának. Tehát egymásra uszítják a különböző vallások hiveit. Hadd pusztítsa a magyar a magyart! Össze kellene tehát fognia minden igazlelkü magyarnak, hogy ezt a szegény, jóravaló népet továbbra is megtartsa ősi hitéhez és hazájához való tántoríthatatlan ragaszkodásában. Egy Istent imádunk, egy hazát szeretünk: a vallások különbözősége nem iehet akadálya a közös ellenség ellen való közös együttműködésnek. Kis József ur Franciaországra hivatkozik. Én is arra hivatkozom. Lám, ott csak a napokban nyújtottak be a protestánsok kérvényt a szenátushoz az elnyomott katholikusok érdekében. Hollandiában is ezen a héten alakult meg a protestáns és katholikus pártok vezéreiből a koalíciós kormány. Ennek az együttműködésnek szükségességét hangoztatta Tisza István gróf is, nagy feltűnést keltő kaposvári beszédében: »Ha nem is a felekezeti torzsalkodásoknak, a felekezeti bizalmatlankodásoknak jeleivel kétségtelenül találkozunk napjainkban is. Nézetem szerint nem lehet igazán helyesen gondolkodó magyar ember és nem lehet igazán helyesen érző keresztyén, nem lehet Krisztus igazi szolgája, aki megdöbbenéssel ne észlelje ezen jelenségeket. Egész vallási életünket nagy. közös veszedelem fenyegeti. Eszelősségnek tartom, hogy hivatásukról megfeledkezve a vallás szolgálatában álló faktorok, egymás elleni torzsalkodásukban emésszék föl erejüket, amikor mindannyiunk ajtaján ott kopogtat a közös ellenség. Jövőnk attól függ, hogy tudjuk a közös ellenséget legyőzni.« A katholicizmus már megkezdte a szervezés nagy munkáját. Látja a fenyegető veszedelmet, hallja a viharos égzengést és csatasorba állilja hiveit. Tudja, hogy a fölforgatok szervezett erejével csak szervezett irő mérkőzheiik meg a siker reményével. S akadnak rövidlátó emberek — papok — akik felülnek annak a jerichöi lármának, mely a Népszövetség megalakulása nyomán a bujtogatók táborában felharsant s a felekezeti izgatás tüzesóváját dobják az amúgy is izzó levegőbe. Csak azért, mert a katholikus tábor vezérei megteszik azt, ami kötelességük. Nem általánosítunk. Nem mondjuk, hogy Kis József a protestáns világ felfogását tolmácsolja. De megdöbbentőnek tartjuk, hogy ez a vérlázító cikk megjelenhetett a dunántuli református egyházkerület hivatalos közlönyében. Kis Józsefnek nem lett volna szabad megfeledkeznie arról, hogy ő elsősorban pap. Még pedig egy tekintélyes egyházközség lelkésze. Mielőtt cikkét közzétette, utána kellett volna néznie, igaz-e, amit megirt. Ezzel nemcsak híveinek tartozott volna, hanem elsősorban — önmagának. Micsoda mesés naivságra vallanak mindjárt bevezető sorai! Legyen nyugodt az esperes ur, mi sohasem szégvenlettük, hogy római katholikusok vagyunk. Sőt! Büszkék vagyunk rá! A közhasználatban a kath. és róm. kath. egy és ugyanaz. Hogy a katholikus szó protestánst is jelent, azt most olvastam legelőször. De igazán szeretném tudni, mit szólna hozzá Kis József ur, ha őt valaki kath. papnak címezné ? ... Ugyanazzal a pofon csapott észjárással én meg azt mondhatnám, hogy a reformátusok szégyenlik az evangéliumot, mert ev. ref. helyett reformátusoknak irják magukat! Különben is fejtetőre állított logika kell akkor, bogy valaki folyton a kath. vallás nemzetköziségét hánytorgassa. Vagy igaz a kath. vallás vagy nem. Ha igaz, akkor Magyarországban sem taníthat mást, mint Braziliában, mert a^ igazság csak egy lehet. Hogy lelkiekben a római pápától függünk, azt sem tagadtuk sohasem. De azért voltunk, vagyunk és leszünk is olyan magyarok, mint a protestánsok, akiknek ősi »magyar« vallását S-vájcból és Németországból csempészték be hazánkba. Mégis csak huncut az a német, hogy még a »magyar« vallást is ez adja a magyarnak! Hogy a Népszövetségnek az a célja, hogy a pápa világi uralmát erősítse, s a kat. papság hiúságát legyezgesse, valamint az egyházi javak elkobzását megakadályozza; hogy nem magyar érdekből csinálták stb. ez mind csak mese és nagyhangú frázis, melyet nem kell megcáfolnunk, mert előbb be kellene bizonyítani! S ha a pápa csatasorba állítja a katholikusokat hitük védelmére, ez nem bűne, hanem kötelessége. S hogy a néppárt teljes erővel részt vesz a szervezés munkájában, azért csak elismerést érdemelnek. Mióta bün az esperes ur szemében, ha egy politikus nem csak hazájához ragaszkodik, hanem egyházához is? Aztán micsoda gyönyörű frázis az a »nagy idők dicsőséges törvénye«! Ismerek egy • egyesületet, melynek már két napos korában akkora volt a szája, hogy el akarta nyelni a pápista papok vagyonát. Azt hiszem az esperes ur is ismeri ezt a — lelkiekkel foglalkozó egyesületet. Hiszen alelnöke, vagy mi. (Elnöke a szociáldemokrata Balthazár Dezső!) Az a vad, kíméletlen támadás — jogos volt. Az nem zavarta meg a felekezeti békét. Nem! A világért sem! De ha a kath. egyház szervezkedik, ha védelemre szólítja fel hiveit, akkor mindjárt tele kürtölik a világot azzal, hogy a pápisták megint fanatikus vallási gyűlölséget terjesztenek. Ebben a tekintetben egy húron pendül a zsidó »Egyenlőség« a »D. Protestáns Lap«pal. Most egyszerre sötét középkorról, inkvizitióról, gályarabságról, véres elnyomásról álmodoznak. De ro«sz lelkiismeretük lehet ezeknek az uraknak! Ne féljen az esperes ur — tisztességes, becsületes embernek nincs mit félni a Kath. Népszövetségtől! Nem akarunk egyebet, csak ütötte a billentyűket. Semmi öröm, semmi vigasz a hangokban, csupa elnyomott panasz, titkos vágyakozás, megadó alázat és zokogó reménység ... S azután csönd ... Aki az előbb még játszott, most a zongorára borulva zokog s maga, Lajos, a kis fiu, az öreg Babett öléből be akar menni, hogy megvigasztalja a mamát. De az öreg Babett nem engedi. Azt mondja, nem szabad. Csak hadd sirjon a mama; az kell neki . . . Azután . . . Azt mondja meg nekem, Lajos, mire tanította magát az a mindig várakozó fiatal asszony? A fiatalember elmerengve, reszketve nézett a leányra. — Honnan tudja maga mindezt? — kérdezte izgatottan s megfogta a leány kezét. — Látta, álmodta, vagy honnan tudja? A leány szomorúan mosolygott. — Láttam is, meg álmodtam is. Majd minden történet egyforma szokott lenni. Csak azt mondja még meg, mire tanította magát az a szomorú asszony? Valamelyik képráma nagyot reccsent ebben a percben s a fiatalember összerázkódott. — Hogy ne csaljak, — mondta halkan — hogy sohase csaljak meg senkit. A leány lehajtotta a fejét és tűnődve nézett maga elé. — Nézze, Lajos, — mondta gyöngéden és megfogta a fiatalember kezét — szeretett maga valaha nőt? A fiatalember megszorította a leány I ezét. — Magát is szerettem, Gitta. — És rajtam kivül is szeretett? — Szerettem. — Az nem olyan nő volt, mint én vagyok, Lajos? — Nem, Gitta. — És megmondta neki, hogy szereti? — Nem mondtam. — Miért? — Nem mertem. — Mitől félt? — Attól, hogy megtalálom csalni. — És ... és engem is azért nem mert szeretni, Lajos? — Azért, Gitta. A leány szeméből két könycsepp szivárgott végig az arcán s hirtelen lehajolt és megcsókolta a fiatalember kezét. Azután mindaddig nem szóltak egymáshoz, mig csak a teremőr nem figyelmeztette őket a távozásra. Akkor felálltak, a leány megigazította a kalapját és lenn a Műcsarnok előtt elbúcsúztak egymástól. A leány arcán látszott, hogy mondani szeretne vaalamit, de nem mert szólni s kezet szorítottak. Mikor már jó távol voltak egymástól, a leány visszafordult, ment egypár lépést előre, de aztán megint csak visszafordult és pár perc múlva elnyelte az utca sötétje. Nagy raktár jelesebb irodalmi müvekben — iratokban és zenemüvekben. — Egyszerű és diszkötésű , ifjúsági es zenemüveimen. — tgyszeru es mszKoiesu imakönyvekben. Dus választék levélpapírokban, hazai és külföldi díszdobozokban, Irodai papírok és üzleti könyvek eredeti gyári árakon. Minta-gyüjtemények kívánatra bérmentve küldetnek. Eredeti, vagy leszállított áron bárhol hirdetett könyv, vagy zenemű minden árfölemelés nélkül megrendelhető. — Előfizetéseket elfogad hazai és külföldi napilapokra, divatlapokra, ilusztrált folyóiratokra. Vidéki megrendeléseket pontosan és leggyorsabban intézi: Hajnóczky Árpád könyv-, zenemű- és papírkereskedés© = Pápa, Fo-u. 11. —