Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-12-06 / 49. szám
2. oldal. Pápa és Vjdéke 42. szám. eső házak tulajdonosai ellen megindítják a kisajátítási eljárást. A Voyta-féle házat nyilvános árverésen fogják bérbeadni. A »gyámoltak és gondnokoltak« (ugyan miféle Isten teremtményei ezek?) pénzét 2/r a d részben a Pápai Takarékpénztárban, V 3-ad részben a Pápa és Vidéke takarékpénztárban helyezik el. A városi mérnök fizetésjavitását leszavazták. Az 1906-ban megválasztott képviselők közül a következőket sorolták ki: I. ker. Koréin Vilmos és Schwartz V. II. ker. Rozs József, Keresztes Gyula, üt. ker. Kis Ferenc, Besenbach Károly, IV. ker. Brenner Ferenc és Kardos István. Ezek a képviselők tehát uj választás alá esnek. A népkonyha. Mi lesz a heti segélyekkel? Veszedelmesen közeleg a népkonyha megnyitásának ideje. Mi örülünk neki legjobban, ha beválik. Ha megvalósítja célját, áldás fakad működésének a nyomán. Ha azokat, akik igazán rászorultak, nem tartja vissza az álszemérem, fog ís boldogulni. De épen ez a ha a bökkenő. Jól ismerjük a kisvárosi u. n. kisemberek gondolkozásmódját. Az a szegény iparos, vagy elszegényedett, valaha jobb napokat látott özvegy, ha éhen hal is, de nem étkezik együtt a koldusokkal. Sőt még arra is nehezen lehet rávenni, hogy ugyanonnan táplálkozzék, ahol a koldusok étkeznek. Mert a legtöbb esetben maga volna kénytelen az ebédet elvinni; hiszen nincs rendelkezésére senki, aki haza szállítsa. Ez pedig baj s valószínűleg ép ez lesz az ntköző pont. Nem tudjuk, igaz-e, de olyan hirek keringenek a levegőben, hogy a város ezután az eddigi hetisegély helyett a népkonyhára szóló jegyeket osztogat a segélyezetteknek, s mint halljuk, a Jótékony Nőegylet is ezen a csapáson akar haladni. Hát mi az ilyen irányú akciót teljesen elhiházottnak tartjuk. Hiszen az a heti segély nem csak élelemre volt szánva, hanem azok a nyomorult emberek, ha szűkösen is, de ebből fedezték egyéb szükségleteiket is. Ruhát vettek, házbért fizettek. Sőt egy kis fára is került belőle. Már most mi lesz? Népkonyhai jegyekkel akarnak — házbért fizetni? Nem szabad figyelmen kivül hagynunk egy más körülményt sem. T. i. a heti segélyezettek közt van több olyan is, aki valaha jobb napokat látott. Ezekből kerülnek ki az u. n, »szemérmes« szegények. Szívesen fogadják a segélyt, hálásak is érte, rá is szorulnak, de nagyon; hanem arra nem kaphatók, hogy a so/.kal durvább lelkületű koldusokkal együtt étkezzenek. Mi lesz ezekkel? Rájuk erőszakolják a népkonyha-jegyeket? . . . S ha nem fogadják el? Nem kérünk az olyan humanizmusból, mely az utcára löki ki ezeket a szerencsétleneket! Nem kérünk az olyan jótékonyságból, melyet ugy kell ráerőszakolni a szegényekre. Itt csak egyetlen helyes megoldás lehetséges. Ám fordítsák a heti segélyezések egy részét népkonyha-jegyekre. De csak azokét, akik ebbe önként beleegyeznek. De ne erőszakolják rá senkire. Mert igen könnyen az lehet a vége a nagy felbuzdulásnak, hogy az agyonboldogitott igazi szegényeket az utcán veszi meg az Isten hidegje . . . Mert népkonyha-jegyért nem adnak fát, nem adnak ruhát. Pedig a szegénynek erre, is szüksége van, nemcsak bablevesre! Csináljanak tabula rasat! Hagyják ki a segélyezésből mindazokat, akik nem szorul- \ nak rá. Az igazi szegényeket pedig támogassák továbbra is (aki elfogadja) népkonyhajegyekkel és pénzzel, aki pedig az előbbit nem fogadja el, csak pénzzel! A pápai plébánia történetéről. (Folytatás.) Irta Takács Gedeon. Itt a szerzetekről szólva megemlítjük azt a föltevésünket, hogy alighanery téved Kiss I., midőn a pápai dominikánusokról ir. Az emiitett oklevélben (18 és 178 11. De az oki. nem a 20, hanem a 17. számú) »patres concionatores« nem a prédikáló rendre, vagyis a dominikánusok rendjére vonatkozik, hanem a pálosokat jelenti, az »eremiták« pedig a ferencrendieket. Igaz, hogy ez a terminológia szokatlan, sőt mondhatjuk, hogy hibás, mert épen a pálosokat szokták »remetéknek« (eremila) nevezni (L. Bakonyvárinál I. 12.). Épen Kiss I. könyvéből is látjuk, hogy Szombathelyről szoktak ide dominikánust hivni, ezeknek pápai birtokaikról pedig nem tudunk. Birtokoltak itt a ferencrendieken s pálosokon kivül a bakonybéii apátság (L. A b. b. apáts. tört. I. 51.), a lövöldi (Löd) karthauziak (Egyet. leir. 63. I.), a veszprémi apácák (talán a dominikánák. Egy magyar levelök a pápai gimn. levelesládájában is olvasható, épen birtokügyről. Igen jól tenné valaki, ha közzétenné!). Ezeket Kiss I. nem említi. De könyvéből tudjuk, hogy volt itt birtokuk a cisztercieknek, hogy a XVIII. században voltak Pápán apácák is. Később az irgalmasrend, majd a pálosok helyett a Sz. Benedek rend 1864-ben pedig az irgalmas nővérek jutnak Pápára. Ezen szerzetes testületekről — a bencéseket kivéve — hosszasabban emlékezik meg Liss István könyve. Vájjon a bencések működését nem tudta-e beleilleszteni a plébánia történetébe, avagy nem talált 100 éves pápai multjokban semmi emlékezetre méltót? Hiszen azt csak nem vehetjük elegendőnek, hvgy megemliti puszta bejövetelüket (50. I.) s azt a körülményt, hogy 1862-ben két bencés is tagjává lett a városi képviselő-testületnek. A bencések pasztorációval is foglalkoztak s részben ma is végeznek ily funkciókat. De a 70-es évek előtt ily irányú működésük — 3 mise, 3 litánia, sz. beszéd — oly nagy volt, hogy, mint tudjuk, Jüzonyos félreértésekre is táplálékot adott, egyes féltékeny lelkeknek. Ehhez némileg hasonló eset különben a pálosokkal is megtörtént. (Kis I.-nál 79 1.) A ferencesekkel és az irg. nővérekkel szépen foglalkozik! A plébánia külső történetébe nagyon helyesen belefoglalta a társadalmi téren működő egyesületeket is. Ezzel is egyrészt hiányt pótolt, hiszen — hogy csak az emiitett Egyetemes leirás egyik bírálóját idézzük: ez a könyv agyonhallgatja a kath. társas intézményeket; a Kath. Kört, a Felsővárosi Kath. Olvasókört, a Kath. Legényegyletet és még a Ker. Munkásegyletet is. (Dunántuli Hirlap 1905. jul. 2. Győr.) Azóta ujabbak is alakultak, köztük a patronázs és a kitűnő Szövetkezet. Megemliti e lapot is. És ezeket jó! is volt könyvébe felvennie, mert bizony-bizony, ha nem is az isteni kegyelem tekintetében, de a kath. érzés és öntudat, főként a tömörítés és védekezés szempontjából egy-egy derék ájtatossági társulattal csakugyan felveszik a versenyt. Másrészt az emiitett mulasztás pótlásán kivül elismerés ez a felemlités még azoknak, akik oly önzetlenül fáradoznak ezen egyesületek vezetésével. Szépséghibának tartjuk azonban azt, hogy a Kath. Kör létrehozásában sokat fáradozók közül senkit meg nem nevezett, holott Martonfalvay Elek ur erről a könyv érdemes szerzőjét szívesen felvilágosította volna. Ezen poptnál azonban tisztelettel vagyunk Kiss István .bátorsága iránt, mivel rámutatott arra a körülméuyre, hogy »a Kath. Kör megvalósításának azok voltak legfőbb akadályozói, kiknek a mozgalom vezéreiül kellett volna szerepelniük.« (66. I.) Ma a kath. irányú hírlapok után ezekre és ilyfajta egyesületekre vetjük a szemünket legelőször, midőn a keresztény világnézlet és gondolkodás előrehaladását és erősödését forgatjuk elménkben. Régen a céhek voltak ily— féle erősségei a hitéletnek. Érdekes és tanúságos dolgokat olvashatunk e műben a céhekről,. de sem Kiss István emiitett cikkei és könyve, sem Kis Ernő dolgozata az emiitett Egyet, leírásban még nem adják teljes és kimerítő ismertetését a pápai céheknek. Még oly könnyen hozzáférhető helyről, mint a bencés gimn. levelesládája, még onnan sem használtak fel minden adatott ezeknek ismertetésére. Érdekes és tanulságos az elemi iskolák fejlődésének olvasása is. Ranolder püspö • k Legelismertebb c*g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetvel első pápai féríi-divatterme Ál*A, Fő-tél-. 53, szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabás» férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n
