Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-11-29 / 48. szám
2. oldal. Pápa és Vjdéke 42. szám. Önkénytelenül is eszembe jut az egyszeri fiu, aki rettentő komoly képpel állított be az apjához. — Édesapám, nekem egy kabát kéne. Hogy ne mondhassa kee, hogy mindent magától várok, én. is adok hozzá egy— gombot. Hát szakasztott igy van a városnál is a népkonyhával. Ad hozzá helyiséget. A többit teremtsn elő a — közönség. Az utcanyitásokat helyesnek, szükségesnek tartjuk. S ép azért határozottan ellenezzük, hogy a város újra bérbeadja a Voytaféle házat. Nem ezt a házat kell kiadni, hanem azt a régi kívánságot kell teljesíteni, mely abban foglalható össze, hogy a hogiy a tervezett utcanyitás a Jókai-utcáról az Annatér felé csak a Voyta-liáz telkén keresztül valósítható meg helyesen. Lapunk ebben a kérdésben már rég (P. és V. 1908. jan. 19.) állást foglalt. Ezt irta Nemo a tervezett utcanyitásról: »Az a terv. hogy az egyik uj utca az irgalmasrendtől megszerzendő telken s a mögötte levő háztelken létesüljön, . . . egészen hibás, célszerűtlen s pénzügyi okokból sem alkalmas a megvalósításra. Nem találna természetes folytatást s emellett félő, hogy igen költséges is lenne.' Pár .lépéssel* odább, azonban szinte magától kinálkozik a város tulajdonába tartozó Voyta-ház, amelynek széles telkéből könnyen kihasítható az uj utca, amely igen kis eltéréssel nekimegy az Annatéri útnak s igy jóformán egyenes folytatást talál egészen a Korona-utcáig. Ennek az iránynak még az az előnye is megvolna, hogy a telek ára már ki van fizetve s igy ujabb megterheléssel nem járna, sőt lehetséges volna az útvonal olyan kiigazítása, hogy házhely vagy kiegészítő részek eladása révén a veszteség is részben megtérülne.« A város akkoriban nem fogadta meg a tanácsot. Másutt, az irgalmasrendnél próbált szerencsét. De kosarat kapott. Álláspontunk ma sem változott s fenntartjuk az áll. választmány azon javaslatával szemben is. hogy a Voyta-féle hazat nyilvános árverésen adják ki bérbe. Nem kell ide sem privát egyezség, sem nyilvános árverés. Utca kell s ennek ez a leghelyesebb megoldási módja. A mértékhitelesítő hivatal felállítását elvben helyeseljük. Csak aztán ugy ne járjon Pápa is, mint Budapest, ahol egyszerre három krajcárral felszökött a tej ára, mióta hiteles mértéket kell alkalmazni. Amiről nincs szó. Ilyen is akad bőven. Hogy csak egyet-kettőt emlitsünk, mélységesen hallgat a tárgysorozat a rendórlegénység fizetésének rendezéséről, s általában az egész rendőrség újjászervezéséről. Kíváncsiak vagyunk, akad-e olyan városi képviselő, aki végre-valahára konkrét-javaslatokat tesz a tűrhetetlen rendőrmizériák orvoslására . . . Nincs szó a villamos-világitás botrányos állapotáról, pedig -ugyancsak érdemes volna róla gondoskodni! Ellenben ott látjuk a tárgysorozatban a városi vizmű felügyeletével megbizott v. mérnök tiszteletdijának megállapítását. Nem irigylem senkinek a kenyerét; adják meg mindenkinek, amit megérdemel. De szerencsétlennek tartom az időpont megválasztását, hogy épen most akarnak fizetést adni a v. mérnöknek, amikor a kataszteri bérház 12 ezer koronás költségtöbblete miatt a városban általános az ingerültség. Egyáltalában mikor fog már egyszer a város reális gazdasági politikát űzni? Mi is azt kérdezzük a »Pápai Lapokkal«; »Mire Ys ló a* költségvetés? Mire a fix összeghez való ragaszkodás? Minek hagyatjuk jóvá építési. költségvetéseinket, ha azoktól mégis önkényileg eltérünk? A költségtöbbletet a képviselőtestület nem szavazta' meg, az tellát ki sem fizethető.« Ütött már a tizenkettedik óra, hogy valaki alaposan kemény birálatot mondjon a város közgazdasági politikájáról. Mert mégis csak érthetetlen, hogy a városnak, mint erkölcsi testületnek, miért kerül minden többe, mint egy privát embernek. És, ha már többe kerül, miért nem olyan jó, mint azé a magán emberé, aki kevesebb költséggel ugyanazt meg tudja szerezni? . . . A pápai plébánia történetéről. Irl a Takács Gedeon. Hornig Károly br. püspök áldozatkészcégéből és Kiss István karkáplán szorgalmából ime előttünk van szépen, Ízlésesen kiállított kötetben a pápai plébánia története. Ez a könyv egy mulasztásnak a pótlása. 1905-ben jelent meg a Pápa város egyetemes leírása c. könyv. A pápai Jókai-kör megbízásából összeállította: dr. Kapossy Lucián. Pápa város lulajdona. 1905. Főisk. könyvny. Pápa. Ebből a könyvből legnagyobb sajnálkozásunkra és egyúttal meglepetésünkre is, hiányzott a plébánia történelme. Oka, ugy tudom, az volt ennek, hogy a felkért munkatárs Pápáról eltávozott. De most örülhetünk, hogy abból hiányzik, mivel abban az egyetemes leírásban legfeljebb 20—25 oldal jutott volna a kérdés tárgyalására s abban a tudatban szenderegtek volna az illetők, hogy, ha röviden is, de meg van írva a plébánia története és többé nem vesződött volna vele senki. Kiss István volt pápai káplán azonban nem vonakodott e vesződségtől. Lapunkban és a Pápai Lapokban is közzétett kisebbnagyobb dolgozataiból láthattuk már, hogy kutatja a plébánia múltjára vonatkozó adatokat és igyekszik pótolni a város monograI fiájának mulasztását. Most már itt a könyv is. I Tartalmi ismertetését e szép munkának már közölte a P. és V., igy tehát csak egy és más összevetést, néhány érdekesebb adatot avagy jelenséget óhajtunk most e sorokban felemlíteni. Pápát mi, a Tapolca folyó nevéből következtetve, i Ószláv-telepnek tartjuk. Lehet, hogy épen a mai város helyén; de a rövid Tapolca mentén mindenesetre kellett szlávoknak lakniok és ha valamely halastónak létezéséből lakóhelyre nemcsak lehet, de szinte .kell is következtetni, mint a város emiitett Egyetemes leirása kivánja (39. 1.), akkor a Szapolyay .János-féle 1510-iki adománylevélben emiitett halastó alapján Pápának épen régen lakottságára kell következtetnünk. (Közli Kiss I. 169. 1.), nem pedig ennek feltételezett hiányából lakott hely hiányára. A város névadójá, — esetleg a mai helyen való létrehozója a bevándorlott Pápa nemzetség volt. A XV. század elejéig él e család. Királyi udvarnokok is laknak itt, ezért Pápa királyi birtok nevén is szerepel. Nem csodálhatjuk tehát, ha a XIII. sz. elején már pápai foesperessel találkozunk. Ebből a cimből a plébániának s igy a helynek is tekintélyesebb és régibb voltára következtetünk, amit küRinben az a körülmény is megerősit, hogy a XV. sz. elején a hely civitas-szá, várossá lép elő. Hasonlóképen Pápának nem közönséges helység voltára következtethetőnk. Pál blebánosnak IV. Béla királyhoz való közelebbi viszonyából is. Ahol plébános van, ott templomnak is kell lennie. Vájjon kőépület-e ez a templom, avagy esetleg fakápolna csak, azt nem tudjuk, de az első föltevés valószínűbb. Az . Írások első szilárd épitésü templomról csak 1405-ben szólnak, mégpedig a cisztercieknek Mária tiszteletére épült kápolnájáról, de ennél régebbi templomnak is kellett itt lennie. A Pápa vagy Semlyéri nemzetség után a Garaiak, majd Bánfi Pál, Török Ambrus, 14-88. után a Szapolyayak nyerik Pápát királyi adományul. Szapolyay János, akit a politika miatt oly sokféleképen Ítéltek meg, de ki holtáig derék kathoíikus volt, 1510. aug. 24-én a »sértetlen, szeplőtelen Szűz Maria, Isten Anyja iránt való különös tisztelete« jeléül a Sz. István vértanúról nevezett pápai plébániatemplomban- az isteni szolgálat fényének emelésére alapítványt tesz, hogy a Szűz Mária-oltárnál a plébános az alapitóért misét mondjon. (13. oki.) Ebből az emelés szóból nem mérnők azt kiolvasni, hogy ekkor bizonyára hanyatlott már a hitélet és Szapolyay ezt a hanyatlást akarta volna megakasztani ezen alapítvánnyal, hanem inkább azt, hogy a meglevőt akarta fokozni, még magasabbra emelni ! (Kiss I. 20. és 69. 1.) Nem hitetlen, még csak' nem is lankadt hitű ez a kor, melyre oly rohamosan rárontott a reformáció, hanem inkább könnyen is, bizonyos tekintetben pedig vakon is hivő, épen ezért volt könnyű sok helyütt a reformátorok dolga, mivel a nép szivesen hallgatta a vallásról folyó beszédeket. Thurzó Elek, avagy Enyingi Tőrök Bálint földesurasága alatt 1531. táján ezek a reformátorok hatalmukba is keritik a pápai népet Legelismertebb c*g. VÁGÓ DEZSŐ femeklcelkitgntatvel első pápai férfi-divatterme -&P .A, Fő-tér. 53. szám . Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástatai szabiba férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n