Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-11-29 / 48. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908. november 29. 48 szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. pápai katholikus ör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5,negyedévre 2'50K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: Z S IL A.V Y SÁNDOR. SzerKesztőseg: Pápán, Anna-tér 1. üázszám. A kiadóhivatal vez : SÜLE GÁBOR, ,iasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket Mvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése (*) A holnapi közgyűlés tárgysoiozatának ez lesz az első pontja. Kell-e az önállóság? Hát persze, hogy kell ! Senki sem szereti, ha sokan parancsolnak neki. Ha már egyszer »muszáj« engedelmeskedni, üsse a kő, inkább legyen egy gazdánk, mint kettő, nincs szükségünk közbeeső fórumokra. Hogyne kellene a szabadság? A madár is jobb szereti a levegőeget az aranyos kalitkánál. Tehát csak természetesnek találjuk, ha Pápa város is többre becsüli a függetlenséget a rrtegyei gyámkodásnál. Hogy Pápa és Veszprém jó testvérek, „senki tagadni ne merje!" Néhanéha összeniarakodnak, de azért mindegyik agyon akarja boldogítani a másikat. Mindegyik igaz szivből kívánja a másiknak: „Adj neki uram, örök nyugodalmat, de — mindjárt I" Veszprém büszke a maga tisztes, ősi hagyományaira. Pápa, ez az erősen fejlődő, törtető város meg érzi, hogy kinőtt már a — gyerekkocsiból. S bizva a maga anyagi erejében, intelligenciájában, függetlenségre vágyik. Veszprém ebben a törekvésben a saját érdekeinek veszélyeztetését látja. Féltékeny ősi nimbuszára, érzi, hogy Pápa önállósítása okvetlenül maga után vonná az o presztízsének megfogyatkozását. Innen a folytonos összekoccanások, az örökös versengés egyrészt a megye és Pápa, másrészt a megyei székváros és városunk között. A lappangó ellentétek eddig is kikitörtek, de olyan élesen tán még soha, mint a legutóbbi megyei közgyűlésen. Kinek volt igaza, nem vitatjuk. Önállósítás© Most mellékes. De annyi bizonyos, hogy á közelmúltban felkavart keserű indulatok oly mély árkot ástak a két versengő fél közt, hogy békés, áldásos együttműködésre egyhamar nincs kilátás. Legjobb volna, ha visszakérnők a babaruhát. Leghelyesebb volna elválni. Nyugodt lélekkel merjük mondani, hogy Pápa város függetlenségének nincs nálunk igazabb, őszintébb szószólója. Igen-igen sok okunk van arra, hogy azt kivánjuk, bárcsak közvetlenül a miniszternek volna alárendelve a város . . . De az időpont megválasztását nem tartjuk szerencsésnek. Számolnunk kell a megye kétségbeesett, végsőkig menő ellenállásával. Nagy naivság volna azt hinni, hogy a megye tétlenül nézi, hogy legintelligensebb. legnagyobb városa mint siklik ki a gyámkodása alól. Azután több kérdést kellene előbb tisztázni. Hogy csak egyet emlitsünk: mi lenne a megyeház épitésének a várostól tizetett évi járulékával ? A város fizetné-e továbbra is, amit bajos elképzelni, vagy átveszi ezt az adósságot a vármegye és pótadó alakjában veti ki a községekre ? Ezt még bajosabb elhinni I Annyi kétségtelen, hogy az önállósítás nagyban emelné a város tekintélyét. Sokkal jobban tudna saját érdekeinek szolgálni, ha kivétetnék egy közbeeső hatóság gyámkodása alól. De az is bizonyos, hogy az önállósítás óriási u j terhekkel járna. A kormány egész erejével ráfeküdnék a vár rosra S ezek az uj terkek a mai pótadó mellett igen könnnyen a város anyagi romlását idézhetnék ele. Én is azt mondom, amit Pollacsek ur szokott „karcolni" : „Várjuk meg a három órai gyorsvonatot!" (Igaz, hogy akkor nem jön, de az mellékes!) Most készitik a belügyminisztériumban a városok szervezéséről szóló törvényjavaslatot. Várjuk meg, mit tartalmaz. Majd meglátjuk, mily jövedelmi forrásokat enged át az állam a városoknak. Rövidesen elvállik. mit tett maI gáévá a minisztérium a polgármesterek kongresszusán elhangzott kívánságokból. Ha előttünk lesz a tervezet s ha ha ugy látjuk, hogy az önállósítás nemcsak anyagi megrázkódtatással nem jár, hanem egyenesen a város anyagi erőinek megerőltetésére szolgál, akkor aztán üssük meg a nagydobot s erőnk végső megfeszítésével küzdjünk városunk függetlenségeért. Addig a sötétbe való ugrás minden kísérlet. Egyelőre nem tehetünk mást, mint hogy ébren tartjuk és élesztjük az önállósítás utáni vágyat és érdeklődést. Néhány szó a tárgysorozathoz. (*) A holnapi közgyűlés tárgysorozatában van néhány érdekes pont, melyeket jónak látunk előre szóvá tenni. Az önállósítással lapunk első helyén foglalkozunk. Igen tanulságos a második pont, amety igen-igen szoros ötszefüggésben van a népkonyhával, s némi betekintést enged a kulisszák mögé, miért is kell annyira siettetni a népkonyha felállítását, holott a közgyűlés a múltkor nem rajongott érte valami túlságosan. Miért olyan sürgős a népkonyha felállítása? Nagyon egyszerű az oka. Hát azért, mert előre kivették a szükséges helyiséget, anélkül, hogy a közgyűlés erre bárkit is felhatalmazott volna. Egy kissé furcsa, de azért aligha akad olyan képviselő, aki megütköznék rajta. A helyiség tehát megvan, most már csak a — népkohyha hiányzik.