Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-11-01 / 44. szám

2. oldal. Pápa és Vj

déke 42. szám. ségvetés mikor válik törvénnyé. Annál kevésbbé lehet szó arról, hogy a városi tisztviselők illetményeinek rendezésére vonatkozó s még csak aztán benyújtandó törvény 1908. évre visszamenő hatálylyal ruháztassák fel. De egyáltalában bizonytalan, hogy a városok mily kulcs szerint jutnak a régóta várt segítséghez. Annyi bizonyos, hogy sem a belügyi, sem a pénzügyi minisztériúmban nincsenek még tisztában az elvekkel, a melyek szerint a segélyöszszeget a városok között felosszák. Mivel a jutalék a városok adminisztratív szükségleteinek a fedezésére van szánva, ez a körülmény azt sejteti velünk, hogy a segítségnek csak oly mértéke terveztetik, amely a tisztviselő illetmények rendezéséhez kiegészitésképen szükséges. Ez esetben pedig a városok tarthatatlan helyzetén a segítség mértéke nem sokat fog lendíteni. A városok legnagyobb baja, hogy a belügyi kormány részéről nem szállnak erélyesen sikra a városok érdekében. Belügyminiszterünk inkább megyei érzületü; amit az is mutat, hogy a megyéknek, a melyek a tisztviselő fizetésrendezés alkalmával négymillió hatÜdabent a piros függöny mögött a szép menyecskének mintha kést forgatnának a szivében, mikor hallja az utolsó nótát, meg az utolsó szavakat. Szólni sem tud már, csak annyit, hogy: — Istenem! . . . Azután- két tenyerébe hajtja szép arcát és törülgeti, szárítgatja könnyeit, hogy az ura meg ne lássa . . . II. Elmúlt az ősz, el e zord, fagyos tél és megjött a szép kikelet, enyhe napsugárral, madárdallal, virágillattal. Sághi Andrásné, a fiatal beteg asszony is kiült kis kertjükbe. Akkor még volt jártányi ereje, de csak ha az edes anyja támogatta. Az urának kelleni' támogatnia, de azt még a télen elcsalta valami Galíciából szalasztott náció Pestre. A jó Isten tudja, mit csinálnak ott. Igy hát ők ketten üldögéltek odakint a kis kerti padon. Katica odahajtotta lejét az édesanyja vállára. Nézte, nézte a napsugárban fürdő kertet és lassan-lassan fénylő könnycseppek ragyogtak a szemében. — Édesanyám! Olyan nehéz élni! Mikor halok már meg? (Folyt, köv.) százezer koronát kaptak, ezúttal 1 millió 346 ezer koronával emelik a dotációjukat, meggyőződésünk, hogyha a belügyi kormány olyan energiával állott volna a városok mellé, mint ezt a megyéknél tette, akkor ma olyan öszszeg szerepelne a költségvetésben a városok segélyezéseként, amely méltó volna a városokhoz s amely azok helyzetén nagyot lendíthetne. A belügyminiszternek már rég meg kellett volna a városok valódi szükségletét határoznia s a pénzügyminiszternél az ennek megfelelő összegnek a költségvetésbe való felvételét megsürgetnie. A segítség módjának meghatározása, igaz, hogy nehéz kérdés, de utóvégre egyszer meg kell ennek a kérdésnek is oldódnia. Hogy azonban ehhez a kérdéshez alaposan hozzá lehessen szólni a belügyminiszternek, már jóval előbb nyilvánosságra kellett volna hozni azon statisztikai adatokat, amelyeket. 1904-ben Tisza István gr. belügyminisztersége alatt kezdett a belügyminisztérium gyűjteni, amely az egyedüli és megbízható statisztikai gyűjtemény, amely világot vet a városok életére, amely azonban feldolgozva a belügyminisztérium egyik számtanácsosának íróasztala fiókjában hever a hivatalos titok ezer lakalja alatt. — Ezekre az adatokra, a melyekből kitűnik a városok vagyona, adóssága, mindennemű bevételei, kiadásai, elkerülhetetlenül szükség van. Ha nem akar a minisztérium fél munkát végezni, akkor meg kell állapítani előbb a segítség módját és meghatározni a szükvéges segítség összegét. Most azonban épp az ellenkezője történik. Felvesznek 2 millió koronát a költségvetésbe s ehhez a 2 millió koronához keresik a felosztási kulcsol. A felosztásnak --• magától értedődik — hogy csakis egyenlő alapelvek I szerint szabad történnie s itt nem szabad semmiféle küldi befolyásnak érvényesül n je. Szerintünk a megyei alkalmazottakhoz hasonlóan, törvényhozás utján osszák be íiizelési osztályokba a városi alkalmazottakat is, ugy, amint azt a polgármesterek esztergomi kongresszusa elfogadta. Hogyan nyerhetjük meg a kath. ügyek számára a kath. intelligenciát? Kitűnően szerkesztett, fürge kis krajcáros lapunkban, az Uj Lapban érdekes eszmecsere folyik már hetek óta. Az utóbbi években határozottan nagy erővel megindult katholikus mozgalmakban egyre érezhetőbbé, válik a kath. uri osztály hiánya. Mert a kath. intelligenciának csak elenyészően csekély töredéke mer nyíltan szint vallani, igen sok határozottan ellenünk foglal állást, vagy a legjobb esetben semleges álláspontra helyezkedik. Hogy az intelligenciának ez az ellenséges irányu, vagy semleges álláspontja mily nagy veszélyeket rejt magában, arról fölösleges vitatkozni. Nem is erről folyt a vita, hanem arról, hogyan lehetne ezen a ferde helyzeten segíteni. Számos, igen praktikus észrevétel hangzott el éppen a kath intelligencia soraiból. Most, hogy a vita véget ért, a szerkesztőség összegezi az elhangzott észrevételeket s a maga részéről is igen praktikus módokat ajánl a baj megszüntetésére. Az intélligenciát, — úgymond —- két fő ok tartja vissza a katholikus mozgalmakban való részvételtől; hitbeli gyengesége és kény Ár féltése. Ennek dacára be lehet vonni mozgalmunkba az intelligenciát. Lássuk, hogyan ? Meg kell szüntetni az okokat. Az első t. i. a hitbeli .gyengeség. Megszüntetésére hosszú idő kell. Egyetemi s általában a diplomata pályára készülő ifjúságunkat kell vallásában megóvni, megerősíteni, őket praktikus katholikusÓkká nevelni. Erre nézve mármost sok történik. A Szent Imre Egyesületek, a Szent Imre Collegium e téren meg nem becsülhető üdvös munkát lejtenek ki. Csakhogy mi egy csepp a tengerben. Az uri osztálynak milyen kicsiny percentjére terjed ki ez az üdvös hatás ? Mindössze az egyetemeket és egy-két akadémiát látogató ifjúságnak van módjában, hogy ilyén egyesületekben szívják magukba a katholikus közéleti tevékenykedés vezéreszméit. Az intelligencia meggyőződésének megváltoztatása tehát, nagyon lassan fog menni. As idősebb, az élet árjában már kidobott, részéhez nem is tudunk ezen a módon hozzáférni. Azt bevárni, mig a mostani fiatal, esetleg jobb nemzedék váltja lel a régit, nagyon bajos. Inkább oda kell törekedni, hogy a valójában katholikus érzésű, de nem kenyérféltésből megnyilatkozni nem merő intelligenciát mentsük meg abból a függő helyhelyzetből. amelyben van. Vegyünk sorra egypár foglalkozási ágat.. Az orvos, az ügyvéd, a kereskedő, az iparos, a vállalkozó, semlegességét azzal okolja meg, hogy ő jövedelmében károsodna, ha nyíltan katholikus táborba állna. Mert a zsidók, protestánsok — úgymond - csak addig a percig vásárolnak tőlem, építtetnek velem, bizzák rám az ügyüket, amig vagy ellene vagyok a katholikus mozgalmaknak, vagy Legelismertebb c^g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkeljsitüntetvel első pápai férfi-divatterme VÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan »zabáin férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n