Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-11-01 / 44. szám

2. oldal. Pápa és Vj déke 42. szám. ségvetés mikor válik törvénnyé. Annál kevésbbé lehet szó arról, hogy a városi tisztviselők illetményeinek rendezésére vonatkozó s még csak aztán benyúj­tandó törvény 1908. évre visszamenő hatálylyal ruháztassák fel. De egyálta­lában bizonytalan, hogy a városok mily kulcs szerint jutnak a régóta várt segítséghez. Annyi bizonyos, hogy sem a belügyi, sem a pénzügyi minisztéri­úmban nincsenek még tisztában az el­vekkel, a melyek szerint a segélyösz­szeget a városok között felosszák. Mi­vel a jutalék a városok adminisztratív szükségleteinek a fedezésére van szánva, ez a körülmény azt sejteti velünk, hogy a segítségnek csak oly mértéke terveztetik, amely a tisztviselő illetmé­nyek rendezéséhez kiegészitésképen szükséges. Ez esetben pedig a városok tarthatatlan helyzetén a segítség mér­téke nem sokat fog lendíteni. A városok legnagyobb baja, hogy a belügyi kormány részéről nem száll­nak erélyesen sikra a városok érdeké­ben. Belügyminiszterünk inkább megyei érzületü; amit az is mutat, hogy a megyéknek, a melyek a tisztviselő fize­tésrendezés alkalmával négymillió hat­Üdabent a piros függöny mögött a szép menyecskének mintha kést forgatnának a szi­vében, mikor hallja az utolsó nótát, meg az utolsó szavakat. Szólni sem tud már, csak annyit, hogy: — Istenem! . . . Azután- két tenyerébe hajtja szép arcát és törülgeti, szárítgatja könnyeit, hogy az ura meg ne lássa . . . II. Elmúlt az ősz, el e zord, fagyos tél és megjött a szép kikelet, enyhe napsugárral, madárdallal, virágillattal. Sághi Andrásné, a fiatal beteg asszony is kiült kis kertjükbe. Akkor még volt jártá­nyi ereje, de csak ha az edes anyja támo­gatta. Az urának kelleni' támogatnia, de azt még a télen elcsalta valami Galíciából szalasz­tott náció Pestre. A jó Isten tudja, mit csi­nálnak ott. Igy hát ők ketten üldögéltek odakint a kis kerti padon. Katica odahajtotta lejét az édesanyja vállára. Nézte, nézte a napsugárban fürdő kertet és lassan-lassan fénylő könny­cseppek ragyogtak a szemében. — Édesanyám! Olyan nehéz élni! Mi­kor halok már meg? (Folyt, köv.) százezer koronát kaptak, ezúttal 1 mil­lió 346 ezer koronával emelik a dotá­ciójukat, meggyőződésünk, hogyha a belügyi kormány olyan energiával ál­lott volna a városok mellé, mint ezt a megyéknél tette, akkor ma olyan ösz­szeg szerepelne a költségvetésben a városok segélyezéseként, amely méltó volna a városokhoz s amely azok hely­zetén nagyot lendíthetne. A belügyminiszternek már rég meg kellett volna a városok valódi szükségletét határoznia s a pénzügymi­niszternél az ennek megfelelő összeg­nek a költségvetésbe való felvételét megsürgetnie. A segítség módjának meghatározása, igaz, hogy nehéz kér­dés, de utóvégre egyszer meg kell ennek a kérdésnek is oldódnia. Hogy azonban ehhez a kérdéshez ala­posan hozzá lehessen szólni a belügy­miniszternek, már jóval előbb nyilvá­nosságra kellett volna hozni azon sta­tisztikai adatokat, amelyeket. 1904-ben Tisza István gr. belügyminisztersége alatt kezdett a belügyminisztérium gyűjteni, amely az egyedüli és megbíz­ható statisztikai gyűjtemény, amely vi­lágot vet a városok életére, amely azon­ban feldolgozva a belügyminisztérium egyik számtanácsosának íróasztala fiók­jában hever a hivatalos titok ezer la­kalja alatt. — Ezekre az adatokra, a melyekből kitűnik a városok vagyona, adóssága, mindennemű bevételei, kia­dásai, elkerülhetetlenül szükség van. Ha nem akar a minisztérium fél munkát végezni, akkor meg kell álla­pítani előbb a segítség módját és meg­határozni a szükvéges segítség összegét. Most azonban épp az ellenkezője tör­ténik. Felvesznek 2 millió koronát a költségvetésbe s ehhez a 2 millió ko­ronához keresik a felosztási kulcsol. A felosztásnak --• magától értedő­dik — hogy csakis egyenlő alapelvek I szerint szabad történnie s itt nem sza­bad semmiféle küldi befolyásnak érvé­nyesül n je. Szerintünk a megyei alkalmazot­takhoz hasonlóan, törvényhozás utján osszák be íiizelési osztályokba a városi alkalmazottakat is, ugy, amint azt a polgármesterek esztergomi kongresszusa elfogadta. Hogyan nyerhetjük meg a kath. ügyek számára a kath. intelligenciát? Kitűnően szerkesztett, fürge kis krajcá­ros lapunkban, az Uj Lapban érdekes eszme­csere folyik már hetek óta. Az utóbbi években határozottan nagy erővel megindult katholikus mozgalmakban egyre érezhetőbbé, válik a kath. uri osztály hiánya. Mert a kath. intelli­genciának csak elenyészően csekély töredéke mer nyíltan szint vallani, igen sok határo­zottan ellenünk foglal állást, vagy a legjobb esetben semleges álláspontra helyezkedik. Hogy az intelligenciának ez az ellenséges irányu, vagy semleges álláspontja mily nagy veszélyeket rejt magában, arról fölösleges vi­tatkozni. Nem is erről folyt a vita, hanem arról, hogyan lehetne ezen a ferde helyzeten segíteni. Számos, igen praktikus észrevétel hangzott el éppen a kath intelligencia sorai­ból. Most, hogy a vita véget ért, a szerkesz­tőség összegezi az elhangzott észrevételeket s a maga részéről is igen praktikus módokat ajánl a baj megszüntetésére. Az intélligenciát, — úgymond —- két fő ok tartja vissza a katholikus mozgalmakban való részvételtől; hitbeli gyengesége és ké­ny Ár féltése. Ennek dacára be lehet vonni mozgalmunkba az intelligenciát. Lássuk, hogyan ? Meg kell szüntetni az okokat. Az első t. i. a hitbeli .gyengeség. Megszüntetésére hosszú idő kell. Egyetemi s általában a dip­lomata pályára készülő ifjúságunkat kell val­lásában megóvni, megerősíteni, őket praktikus katholikusÓkká nevelni. Erre nézve mármost sok történik. A Szent Imre Egyesületek, a Szent Imre Collegium e téren meg nem be­csülhető üdvös munkát lejtenek ki. Csakhogy mi egy csepp a tengerben. Az uri osztálynak milyen kicsiny percentjére terjed ki ez az üdvös hatás ? Mindössze az egyetemeket és egy-két akadémiát látogató ifjúságnak van módjában, hogy ilyén egyesületekben szívják magukba a katholikus közéleti tevékenykedés vezéreszméit. Az intelligencia meggyőződésé­nek megváltoztatása tehát, nagyon lassan fog menni. As idősebb, az élet árjában már ki­dobott, részéhez nem is tudunk ezen a módon hozzáférni. Azt bevárni, mig a mostani fia­tal, esetleg jobb nemzedék váltja lel a régit, nagyon bajos. Inkább oda kell törekedni, hogy a valójában katholikus érzésű, de nem kenyérféltésből megnyilatkozni nem merő in­telligenciát mentsük meg abból a függő hely­helyzetből. amelyben van. Vegyünk sorra egypár foglalkozási ágat.. Az orvos, az ügyvéd, a kereskedő, az iparos, a vállalkozó, semlegességét azzal okolja meg, hogy ő jövedelmében károsodna, ha nyíltan katholikus táborba állna. Mert a zsidók, protestánsok — úgymond - csak addig a percig vásárolnak tőlem, építtetnek velem, bizzák rám az ügyüket, amig vagy ellene vagyok a katholikus mozgalmaknak, vagy Legelismertebb c^g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkeljsitüntetvel első pápai férfi-divatterme VÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan »zabáin férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu­tasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő tes­tületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n

Next

/
Thumbnails
Contents