Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-11-01 / 44. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. november 1. 44 szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes 6zárn ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vez i >e : SÜLE GÁBOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajuóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Két millió korona a városoknak. Wekerle Sándor miniszterei nők, pénzügyminiszternek az 1909. évi állami költségvetés beterjesztésekor hetekkel ezelőtt azon kijelentésére, hogy a városok segítségére két millió koronát vett fel a költségvetésbe — vegyes érzelmeket keltett bennünk. Az exponensnek a városokat érdeklő része ugyanis igy hangzik : »A jelentékenyebb egyébb kiadások közül 1 millió 705000 koronával emeljük a fogyasztási adók kiadási szükségletét, dacára annak, hogy az uj szeszadótörvény folytán a bonifikációk megszüntetése, illetőleg apasztása folytán e kiadások jelentékeny mérvben csökkennek. Az emelés! szükségessé tette az, hogy 2 millió korona összeget vettünk itt fel a városok dotációjaként, adminisztratív szükségleteiknek fedezésére. Ez az összeg tulajdonképen a belügyi tárcába lenne felveendő és ez a növekedő szükséglet később oda is fog átutaltatni. Minthogy azonban e dotáció számszerű meghatározásának előfeltételét képezi a városok valódi szükségletének, a szükséglet minőségének, az alkalmazottak számának, kvalifikációjának és az illető város teljesítőképességének alapos megbirálása, ami hosszabb tárgyalásokat igényel, most csak egy átalányösszeget, egy kezdőösszeget vett be erre a célra, azon méltányossági szempont által vezéreltetve, hogy a tárgyalások befejezése esetén, vagy mihelyt tisztábban látunk, addig is részben segélyt tudjunk nyújtani, amíg az öszzeg véglegesen megállapíttatik. A fogyasztási adóknál ugyancsak kiadási többletet okoz a városoknak most is fennálló jogcímeken növekedő részesedése és az, hogy a jövedelem emelkedésével együtt a beszedési jutalékok is emelkednek. Örömmel hallottuk, hogy végre a sok városi kongresszusnak, a sok feliratnak van valami eredménye. Örömmel hallottuk, hogy végre eljutottunk odáig, hogy a kormány s később a törvényhozás tettekkel igazolja, hogy ezentúl a városokra is gondja lesz. Ezen örömünk mellett azonban bizonyos csalódást is érzünk ugyanekkor. Csalódást a kormány Ígéretében. A miniszterelnök több alkalommal tett nyilatkozatában elismerte, hogy a városok nagyon reá vannak utalva az állami segítségre. Elismerte azt is, hogy ezzel mielőbb kell a törvényhozásnak foglalkoznia. A helyett azonban, hogy ez az igért segítség mélyrehatóan szerveztetnék, az a két millió korona csak olyan tessék-lássék féle A miniszterelnök megígérte, hogy még ez év folyamán segit a városi tisztviselők helyzetén. Ebből már nem lesz semmi, mert a fedezet is a jövő évi költségvetésben van felvéve s tekintve a nagy politikai harcokat felidéző kérdések előzetes parlamenti tárgyalását — még az is nagyon kérdéses, hogy a jövő évi köllMuzsikálnak a cigányok .. . I. Muzsikálnak a cigányok befüggüoyözött, kicsiny ablak alatt. Azt a bánatos, szép nótát, hogy: Felleg borult az erdőre. Szivhezszólóan, fájdalmasan húzzák, a prímásnak csak ugy rí a hegedűje. A priinás mellett szép szál barna leg ny áll. Zugsführer ur S.ücs Pista a 19. gyalogezredből. Gyönyörűen feszül rajt az egyenruha. 0 muzsikállat, ő huzatja azt a búsat. Énekel is hozzá, igazán szépen. Tiszta, erős hangja fájdalmasan szól bele a nyugodt, őszi éjszakába. Olyan magyarázóan tudja énekelni: — Ha rád ajkam átkot szórna, Sofern szerettelek volna! Odabent a szobában háromnapos menyezske ül az asztal mellett. Magában, egyedül. Szép, halovány arca könnyben ázik. A fájdalmas nóta tovább szól odakint: — Pedig szerettelek nagyon, Szóval azt ki sem mondhatom. Szerettelek lánggal, hévvel, Gerlemadár szerelmével. — Tudom, tudom ! — Suttogja halkan a menyecske és lehajtja fejét az asztalra. Olyan nehéz a bánat. Már a harmadik verset kezdik: — De te engem nem szerettél, Szerelmeddel hitegettél . . . A szegény asszony fölpattan az asztal mellől. — Nem igaz ! nem igaz! — akarja kiáltani, de csak suLtog a hangja. Odarohan az abiakhoz, hogy kikiáltsa : szerettelek, sohasem feledlek, szenvedek miattad ! — de egyszerre megáll. Nem ! Ne tudjon senki erről, elég, ha ő tudja, meg a jó Isten, hogy mennyire fáj, sajog a szive, mennyit, de mennyit szenved. A priinás uj nótába kezd. Abba, hogy Felednélek, felednélek, de nem tudnak feledni. — Halgatsz el mindjárt azzal a nótával? — kiált rá Szűcs Pista. — Azt huzd, hogy: Nem ver meg engem az Isten! Csak azért is el akarom feledni azt a hűtlen csalfát! A cigányok rákezdik. Pista is énekli. Olyan szemrehányóan, vádolóan szól a nóta: — Nem ver meg engem az Isten, Szeretőt hogy mást kerestem. Te csaltál meg, nem én téged, Délibáb volt a hűséged! Mikor a végére érnek, a prímás ravasz hunyorgatással néz végig társain. A vonója vígabban kezd táncolni a húrokon és csak kikerekedik a száraz fából az a nóta, hogy: Elég nagy a feje, busuljon a ló! — Fiz kell nekem ! — kiált Pista és nyomban belevág: — Gombház, hej! ha leszakad, Egy helyébe száz is akad ! Háromszor is elhuzatja egy végbe. Aztán elég hangosan szól oda a cigányoknak: Hadd hallják odabent is. — Jól van, Marci! A szivemből loptad ki a nótákat. De legkivált az utolsót! Kiveszi altiszti bőrtárcáját és odadob nekik két ropogós bankót. A cigányok még a bakancsát Is összecsókolnák, ha engedné.