Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-25 / 43. szám

4. oldal Pápa és Vidéke 43 szám. gabb embereinek. Szebbet, jobbat nem mondhatunk róla, mint mikor a krónikás hűségével megállapítják, hogy szegényen halt meg. Puritán becsületessége, szeretetre méltó egyénisége, keresetlen egyszerűsége csakhamar kedvelt tagjává tették a pápai társas életnek S az az osztatlan tisztelet és ragaszkodás, mellyel személyének adóztak, az évek folyamán nemhogy fogyott volna, hanem mindig jobban növekedett. Katholikus meggyőződését sohasem rejtette véka alá. Hűséges, oszlopos tagja volt a Kath. Körnek s hosszú éveken át egész odaadással működött közre hitközségi ügyekben, mint a hitközség ügyésze. Jóizü tréfái szájről-szájra jártak. A banketteket, szinte el sem lehetett képzelni nélküle. Egyike volt a legkedvesebb toasztozóknak. Gondolatait rendesen tréfás színbe öltöztette, de a tréfa alól is kiragyogott lelkének gazdag tartalma. Humora szinte kifogyhatatlan volt. Az u. n. »zöld-dikciókat« rendesen ő kezdte meg; szikrázó szellemességét, találó ötleteit mások hiába akarták utánozni. Jóságos, szelid lelkületű ember volt. Nyilt, egyenes természet; az volt az ajkán is, ami a szivében, de sohasem sértett meg senkit. . . . Körülbelül két hónappal ezelőtt, mintha egészen átalakult volna. Szótlanná, melancholikussá változott. Kinzó betegségről panaszkodott; sötét sejtelmek üldözték. Minden valószínűség szerint betegsége adta kezébe a gyilkos fegyvert. Kedden d. e. még résztvett egy tárgyaláson. Utána bement a városházára, hol a polgármesterrel, a főjegyzővel és a főszámvevővel egy törvénytervezetről beszólgetelt. Ekkor még senki sem sejtette sötét elhatározását. Mikor elváltak, lement a földszintre. Ugy látszik, itt akarta végrehajtani gyászos, tervét; de a földszinti folyosón más is volt rajta kivül. Fölment az emeletre. Útközben még ' megkérdezte Molnár Kálmánt, a város kiadóját, hol a főjegyző, azután bement hivatalos helyiségébe, leült a divánra s fél 11-kor halántékon lőtte magát . . . Nem időzünk e szomorú eset részleteinél. Fáj látnunk egy érdemekben gazdag élet ilyetén szomorú befejezését. Csak annyit emiitünk még, hogy azonnal a kórházba szállították, hol Zsálik Privát irg. lelkész feladta neki az utolsó kenet szentségét. Mikor a rendőrök feltették a mentőszekrénybe, önkívületien állapotban ezeket a szavakat mondta: »Az órát húzzátok fel. Háromnegyedkettőkor megáll! S pont háromnegyed 2-kor el is állt »az a kis patak, mely a szivet hajtja« . . . Holttestét szerdán reggel lakására vitték. Innen temették el csütörtökön d. u tél 3-kor, páratlan részvét mellett. Halála hirére azonnal kitűzték a fekete lobogót a városházára, a Polgári és Kath. körre, Kaszinóra. Belvárosi Kath. Iskolára stb. A régi gárdából ismét kidőlt egy hatalmas oszlop . . . Gyászba borult családjának adjon a jóságos Isten vigasztalást, szent akaratában való megnyugvást ! Színház. A szezon vége felé már örvendeztünk, hogy a közönség esténkint igen szép szám • mai látogatja a színházat. A hirtelen jött téli idő azonban ismét üressé tette egy-két napon át a nézőteret. A közönségnek pedig nincs mitől tartania, mert a színházat, amint halljuk, naponként fűtik. Altalánosságban a héten leadott darabokról csak a legszebben nyilatkozhatunk. A szereplők majd mindegyike igyekezett a tőle telhető legjobbat nyújtani. Az összjáték, úgyszintén a kar is, leszámítva egy-két sápítozó hangú hölgyet. A zenekar pedig Tombor karmester tudását és szakavatottságát dicséri művészies játékával. Még csak egyet ajánlunk a rendezőség figyelmébe: a felvonás közötti szüneteket rövidítsék meg egy kissé, mert a 20—25 perces szünetek nem is igen tartoznak a ritkaságok közé. Ily hosszú szüneteket pedig még műkedvelőknél sem tür el a közönség . Ezek után áttérhetünk a héten (okt 17— 22-ig) előadott darabok referádájára. Szombaton a Rákosi Jenő által forditat Kornevillei harangok cimü operettet újjitották fel. Tekintve azt, hogy 2—3 próba után hozták szinre, csak dicsérnünk lehet a szereplőket összevágó és szép elfogadható játékukért. Táborinak, aki Serpolette szerepében igazán a legjobbat, nyújtotta, a telt ház sokat és szivesen tapsolt. Az ő vig temperamentuma teljesen megfelet Serpolett egyéniségének. Énekszámai a lehető legszebbek voltak. Csengő, tiszta hanggal, különösen a felsőbb tónusokban éri el a legnagyobb szépséget és kellemességet. Azonban a harmadik felvonásban elejtett káromkodása nagyon is visszatetsző volt. Senkisem szivesen hallgatja a káromkodást, még a közönséges emberektől sem, annál inkább elitélendő az, ha a színművészet hajlékában hall ily káromkodó szavakat, ahol a színművészet fejlődésében akarunk gyönyörködni. Medgyaszayról, aki Genichenx kocsis szerepét játszotta, amely igazán próbára tette úgy a játék, mint az ének-tudását; csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Játéka, alakítása kifogástalan. Csengő tenorja pedig szépen érvényesült előadott énekszámaiban. Inke az öreg zsugori, pénzsóvár Gáspár apó szerepében szépen megállta helyét. Egész játékán meglátszott, hogy foglalkozottszerepe szellemében. Alakítása különösen a második felvonásban, amikor a Kornevillei várban elrejtett pénzes zacskóit éjjel felkeresi, hogy a bennök levő csengésében gyönyörködhessen, amely munkájában, amikor megzavarják, őrület szállja meg — igazán szépen játszotta me; — Ardó játéka is elég jó volt, csak még nagyon kevés benne a színpadi rutin, fíátory szellemes ötleteit már többször szivesen élveztük, épp azért csodálkozunk azon, hogyan tudott magáról annyira megfeledkezni, mikor a Serpolette születéséről szóló levelet olvasta, hogy oly ízléstelen viccet eresztett meg : »a levélből talán kiesett a Krisztujka.« és kezdte azt a főidőn keresni. Egy Bátory azt hiszem nem szórni ilyen viccekre. Vasárnap délután az Orpheus a pokolban cimü operette kerü szinre igen szép eredménnyel és telt házzal, míg este újólag a Kornerillei harangok ment nagyszámú közönség ellőtt. Hétfőn kevés publikum előtt Az ördög került megint előadásra a mult heti szereposztással és nem kevesebb eredménnyel. Kedden Inke Rezső jutalomjátékául a Milliárdos kisasszony c. operette keVült szinre. A hirtelen beállott hideg miatt a közönség távol maradt a színháztól, de azért az előadáson nem látszott meg, hogy félig telt ház előtt kellett színészeinknek játszani. Inke temparamentumos játékaval már a közönség kedvencévé lett és megmutatta ez estén is, hogy nagyon jó színész válik még belőle, kiváltkép ha a ' szem forgatásáról le fog szokni. Jók voltak még Szalkay, Bátori, Fábián Lenke és Ardó. A többi kisebb szereplők is elég jól mogállották helyüket, csak Gyenis volt nagyon gyenge, a neki nem való szerepben. Szerdán délután diákelőadásul telt ház előtt A nagymama, este pedig a Gépiró kisasszony ment. Az utóbbi ugyanazon szereposztással, mint a mult héten, de sokkal lanyhábban és erőltetettebben. Csütörtökön Tábori Frida jutalomjátékául a Piros bugyeláris c. népszínmű került szinre. A közönség ineleg ovációval fogadta Táborit: virágeső, taps, babérkoszorú j és virágkosár biztosították Táborit a közön! ség szeretetéről. Meg is érdemelte de hálás ! is volt érte és ez estén Zsófi asszony szereI pében oly kedves volt, hogy nyilt szineii is I többször megtapsolták. A" többi szereplőkről I is csak a legjobbat mondhatjuk. Pénteken zóna előadásul az Egy katona története c. dráma mint újdonság került szinre gyér számú közönség előtt. Kár, hogy az igazgató, aki egyébbként oly kitűnően ért a reklámcsináláshoz, most nem ütötte meg a nagydobot, mert ez a gyönyörű darab zsúfolt házat érdemelt volna. (Legjobb lenne megismételni. Ifjúsági előadásnak nagyon jó volna.) Kovács és Verő gyönyörűen játszottak. Bátori is valósággal remekelt a kissé szemtelen, de alapjában jólelkű fickó ' Lukács Dezső ' kömives-mester él épitési-vállalkozó 9 Pápa, laki-utca 25. sx. Vállalkozik mindennemű köm

Irres* munkálatokra, epitkezésekre. ^ Felvilágosításokkal, tervczetekkf',: költség;veiéssel szivesen szulgfá.. Az építtető közönség pártfogását kórL