Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-25 / 43. szám

/ 43. szám. Pápa és Vidéke 5. oldal szerepében. Vértes igen-igen gyengén játszott. A3ss-ben legalább megvolt az igyekezet, de nagyon merev. Jók voltak Tarnay, Sinkó és Béry. Csendélet Pápán. Véres verekedés a Tirolban. Rendőrök és munkások harca. A mult vasárnap szomorú nevezetes­ségre tett szert Pápa varosa. Haladunk. Be­léptünk a »nagy« városok közé. Egy-két suhancnak nagyoi. is a fejébe szállt a dicső­ség s abban a hitben, hogy — a pesti utcá­kon csavarog, revolverrel és késsel fenyegette a járókelőket. Szomorú dicsőség: nem kérünk belőle. Hogy sorrendet tartsunk, ugy történt a dolog, hogy vasárnap délután lakodalmi áldo­mást tartottak a Tirolban a mátyusházi pusztai cselédek. Nem sokára közéjük keve­redett egy csomó zalamegyei répamunkás is, akik szintén azon a pusztán dolgoznak. A két csoport egy ideig békésen iddogált, de %4 felé már kicsi iett'a csárda; forrott ben­nük az ujbor. mindenik azt akarta megmu­tatni, hogy ki a legény a csárdában. Először csak szidtákgyalázták egymást, majd bi­rokra mentek s mikor így sem boldogultak, ólmos végű buzogányokkal, meg késekkel rontottak egymásnak. A vendéglős nagynehezen kituszkolta a megvadult embereket az udvarra s rendőrsé­gért telefonált. Hamarosan meg is jelent há­rom rendőr. Mikor kötelességükhöz hiven szétoszlásra szóllitották fel őket, a legények szeme össze villant, aztán uccu, neki a rend­őröknek. A 30—40 főnyi verekedő tömegből a főcinkosok, akik jóformán megkezdték az egész verekedést: Hald Károly, Ábrahám Gergely és Horváth Gyula felemelt botokkal és vad orditozással estek neki a rendőrök­nek, akik önvédelemből kénytelenek voltak •kardot rántani. Vad dulakodás után végre si­került a virtuskodó legényeket lefegyverezni. De mikor ezeket a főcinkosokat elő akarták állítani, ellenszegültek, sőt társaik is segítsé­gükre siettek. Kétségbeesett küzdelem fejlődött ki. A verekedük az egyik rendőrt torkon ragadták s a falhoz szorították. Halá Károly már bele akarta vágni a kését, mikor egy jól irány­ütéstől elszédült. Most már meglehetett kö­tözni. De amíg vele birkóztak, azalatt Ábra­hám Gergely kiszabadult a rendőrök kezéből s kinyitntt bicskával futni kezdett. — Fogjátok meg! — kiáltott az egyik rendőr a több száz főnyi bámészkodó tö­megre. Erre előlépett Kovács Dénes mészáros­segéd (szegény fiatalember ! Hétfőn akart haza­menni az édesanyjához,) s Ábrahámot elkapva a földhöz vágta. De Ábrahám felugrott s ké­sét markolatig döfte Kovács Dénes mellébe, azután elmenekült. Kovács Dénes melléből petakzott a vér­Csakhamar beletették a mentőszekrénybe s megindult a szomorú menet az irgalmasok kórházaba. A menekülő Ábrahámot egy bátor hu­szár fogta el a város határában. Mig a rengőrök a főcinkosok előállításá­val és a sebesült kórházba-szállításával voltak elfoglalva, azalatt a többi verekedő elpárol­gott a vendéglőből. Egy részük ordítozva, s a békés járó­kelőket, köztők a város több tekintélyes pol­gárát késsel és revolverrel fenyegetve vonult végig a Győri- és Esterházy-uton. Rendőr Persze nem volt sehol, mert — nincs. A Tirolnál is csak ugy tudták megfé­kezni a verekedőket, hogy néhány derék ipa­ros és polgár segítségükre sietett, sőt az egyik rendőri csak Schermann Feren cipészsegéd jól irányzott ütése mentette meg az agyon­szurástól. Egyébként vasárnap d. u. 6—7 helyre is kértek rendőrt. Hol verekedtek, hol lődöz­tek; de az a néhány rendőr] aki szolgálatot teljesített, az előbbi késelés ügyében futkosott. Szóval hqladunk! A lelke rajta, aki örülni tud neki, hogyan veszíti el városunk napról-napra régi jó nevét. Eddig csak hires volt Pápa. ügy látszik, most már hirhedt­ségre pálynzik. Távolból. Csörgedező csermely habja Nefelejtset körülfolyja, A levélre harmatcsepp ül, Csak én vagyok, ki hiába Álmodozom szerelemrül. Pillangó szállt a virágra, { Párjára lel a madárka, Csak én vagyok, ki hiába, Fájó szívvel, tört reménnyel Vágyódom a boldogságra. LYUBOTINA. Kiss. Gondolsz-e rám? Ábrándok idején, csendes, nyájas este, Ha az eget nézed mélyen elmerengve S ott ragyog előtted csillagok világa, Hol egyik a másat üzi mindhiába, Gondolsz-e, édes, én reám? Hogyha a mezőkön, vadvirágot szedve, Dalos pacsirtával versenyt énekelve, Parányi kis lábad a virágra hágott I S ott hagyod hervadni a tiport virágot, 1 Gondolsz-e, édes, én reám? Hideg őszi szellő tépázza a fákat, Szivemet, lelkemet hervasztja a bánat, Tépett virág vagyok, tövis közé dobva, En reám már ugyan ki is gondolhatna, Ne gondolj édes, én reám. SVINICA. Kiss. HÍREK. Személyi hir. Antal Gábor ev. ref. püspök f. hó 21-én városunkba érkezett. Templomi ének. Mult számunkban e cim alatt irt hirünk kiegészítéséül közöljük t. olvasóinkkal, hogy a pápai híveknek a grego­rián responzoriumokra való oktatása, melyet mult héten kezdtek meg a plébániatemplom­ban, várakozáson, felül sikerült. Ma és ezentúl még egy-két vásárnapon a délutáni ájtatosság után folytatják az oktatást s igy bizton re­mélhető, hogy nemsokára fel fog hangzani a szép, lithurgikus ének, melynek bizonyára legjobban fognak megörülni maguk a hivek, az egész kath. hitközség. Felhasználjuk ez alkalmat arra is, hogy vidéki papok és kán­torok figyelmébe ajánljuk ez ujitást most, hogy ők is próbálkozzanak meg vele. Esperesi korona. A csóthi álespeiesi kerüles f. hó 19-én Vanyolán tartotta meg őszi koronáját. Mise után kezdődött meg a gyűlés, melyet Csóthy Géza esp. pleb., pápai kamarás és orszgy. képv. nyitott meg remek alkalmi beszéddel. A kitűnő szónoki kvalitá­sairól ismert képviselő megdöbbentő képet rajzolt a mai szomorú vallási viszonyokról s gyújtó szavakkal buzdította paptársait, hogy a romboló elemekkel szemben minden erejük megfeszítésével vegyék fel á harcot. A ínagas­szárnyalásu beszéd után percekig zúgott az éljen. Csóthi Géza után Leilgeb József va­nyolai plébános igen szép felolvasásban inéG tat.ta az officium divinumot. Őt is zajosan megéljenezték s neki jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Majd áttértek a folyó ügyek tár­gyalására. Csóthi esperes arra kérte paptár­sait, hogy amennyire lehet, egyöntetűen jár­janak el az egész kerületben, mert a szent­ségkitétel szertartását különbözőképen vége­zik. Az értekezlet egyhangúlag hozzájárult az indítványhoz. Beható eszmecsere indult meg a kath. ügyek előbbrevitelét célzó Szt. László­Társulatról, Pázmány-egyesületről, kath. sajtó­ról, tanitói körről stb. (A kerület minden papja, tagja ezen egyesületnek.) Végre a Péller Pál apátkanonok lemondásával és Bakacs mo­nostorapáti esperes-pleb. halálával megürese­dett két autonomiai képviselő állásra adta le szavazatát a kerület. Bár a szavazás titkos volt, a hangulatból Ítélve, Csóthy Géza orsz. képv. és Röthy Mihály kislődi plébános lesz­nek a kerütet jelöltjei. Uj autonomiai pap-képviselők. A veszprémi egyházmegye Péller Pál apátkano. Legelismertebb cég! COMASZ DENES cipés z-ü zlete Leg jutányosabb árak! Deák Ferenc-n. 3 PAPA. Lakás: Hnnyadi János-n. 25. u mmzmnmmMWi f Elvállal minden e szakmába vágó uri-, női- és gyermek­cipőket, pontos kiszolgálás M mellett. — Javításokat öt perc alatt eszközöl. — Lát­hatatlan foltot készit bár­öl mikor.

Next

/
Thumbnails
Contents