Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-25 / 43. szám

312. oldal. Pápa és Vj déke 42. szám. utcai őrtálláson a — papiroson Egyik a főtéren, a másik a Széchenyi téren. De csak addig, a meddig valakinek eszébe nem jut elküldeni őket. Mert akkor elmegy a szegény rendőr s a várost nem őrzi senki, csak a — szö­kőkút meg a honvédszobor. Igazán kedélyes állapotok! Ki meri mondani, hogy ez jó, ez helyes ? 'Tessék már egyszer rendet csi­nálni ! Mindenek előtt adják meg a ka­pitánynak, ami a kapitányé. Ma a polgármester veszi fel a legénységet. Fegyelmi ügyekben ő itél, ő is bocsátja el őket. Ruházzák át ezeket a jogokat a kapitányra! Ha megatfták neki az ál­lását megillető jogokat, akkor aztán rajta! Üthetik, támadhatják, ha nem teszi meg a kötelességét. A rendőrséget pedig okvetlenül szaporítani kell. A napnál is világo­sabb, hogy csekély a mai létszám. Ja­vítsák meg a fizetésüket és képezzék ki őket! De akkor ne is tűrje a kapitány, hogy hivatalszolgai szerepre használ­ják fel a rendőrséget! Élesittessék meg a kardokat. Ak­kor egyszerre megszűnik a legújabb divat, hogy a verekedők megragadják a rendőr kardját. Szigorú, embertelen rendszabály lenne ? Hát én úgy tudom, hogy a rend­őrséget nem a tisztességes emberek el­len szervezték. A börtönöket sem a társadalom becsületes elemei számára Aki kést, revolvert szegez ember­társa mellének, arra sújtson le az igaz­ságszolgáltatás teljes szigora ! Majd akkor lesz rend. Mert »í'öndnek muszáj lönnyi !« Vagy addig várnak a városi kép­viselő urak, mig »valakit közülök fé­nyes nappal meg nem nyúznak a vá­rosháza kapuja alatt? . . .« A bencés székház ünnepe. Nóvák Ede gyémántmiséje. Tudtunk róla. Hogyne tudtunk volna! De a mi kedves Ede bátyánk szigorú pa­rancscsal a lelkünkre kötötte, hogy csitt . . . Egy szót se, mig el nem mult az a nagy nap, melyhez hasonlót a jó Isten csak különös jó­kedvében ád azoknak, akiket szeret. Nyolcvanöt év nagyidő még egy nemzet életében is. Nemzedékek jöttek, nemzedékek men­tek; tavaszi napsugár nyolcvanütször fakasz­tott virágot a bársonyos mékőn, lombhullató ősszel nyolcvanötször pergett le a fáról a sárguló levél; verőfény mosolygott — villá­mok cikáztak: Nóvák Edét nem puhította meg a fény, nem törte meg a vihar; jó- és balsorsban egyaránt megőrizte a jóságos Istenbe vetett rendithetetlen hitét. Ez a hit éltette. Ha csüggedett, az ol­tárnál keresett, Istennél talált vigasztalást, erőt. Magyar volt akkor is, mikor a hatalom szemében bün volt a hazát szeretni. Soha nem lankadó lélekkel hitt nemzete szebb jö­vőjében. Mikor 'a sir szélén . állottunk, akkor is hirdette tanítványainak, hogy eljő az az idő, mikor ismét ünnep lészen mi szegény hazánkban. A magyar haza szeretetét és a tánto­ríthatatlan hitet hirdette a kathedrán, Isten és haza volt volt a jelszava plébános-korában. Szerette az ifjúságot, melyben a haza »zivataros napjaiban« egy szebb jövő hajnal­hasadását látta, szerette a népet, melynek pásztorává rendelte őt az Ur. Valamikor legfiatalabb tagja volt a rendnek. De, ahogy multak az évek, egyre fogynak az előtte levők. Ma már senki sincs előtte: mi, többiek, mind utána jövünk. Ma ö a magyarországi Szent Benedek-rendnek legidősebb tagja. 1823-ban született Nagykanizsán, Zala­vármegyében. 1840-ben öltözött be a Szent Benedek-rendbe, 1848. szept. 24-én tett ün­nepélyes fogadalmat s 1848. okt. 14-én szen­telték áldozópappá. ' Eleinte Pannonhuhnán volt hitszónok, majd 1855-ig Esztergomban tanárkodott. 1855—56-ban Pápán volt tanár. Tíz évet töltött még a győri gimnáziumban, azután tihanyi, zamárdi plébánossá nevezte őt ki a rendfőnök. 1894-ben ismét visszajött Pápára a jó! megérdemelt nyugalomba s azóta általános tiszteletnek és közbeCsülésnek örvendve csend­ben, békében él köztünk, mint élő emléke egy rég letűnt tisztább, önzetlenebb világnak. Jó harcot harcolt, s az Ur megáldotta őt. Megengedte érni azt az örömet, hogy el­mondhatta a gyémántmiséjét. F. hó 19-én folyt le életének az a meg­ható, gyönyörű mozzanata. Az idő nem röpült el nyomtalanul feje I fölött. Sokat betegeskedett, sokat szenvedett. Életének e nevezetes határkövénél azt kívánjuk, áldja meg őt az Isten mind a két kezével. Szenvedéseire adjon enyhülést, hogy még sokáig tisztelhessük, szerethessük a ben­cés rend nesztorát ! Városi közgyűlés. Okt. 22-én d. u. fél 4 órakor városunk képviselőtestülete közgyűlést tartott Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása után annak hitelesítésére a polgármester fel­kéri Győri Gyula, Lippert Sándor, Böhm Samu és Gyenese János v. képviselőket. A polgármester ezután megemlékezett Szente János tiszti ügyész elhunytáról és indítványozza, hogy emlékét jegyzőkönyvileg örökítsék meg és a családhoz intézzenek részvétiratot. A közgyűlés ezt egyhangúlag elfogadta. Egyben jelenti a polgármester, hogy az ügyészi teen­dők ideiglenes vezetésével a városi tanács Baranyai Zsigmond h. ügyészt bizta meg és indítványozza, hogy az ügyészi állást egyelőre ne töltsék be, mivel néhány hónap múlva úgyis általános tisztújítás lesz. A közgyűlés ily értelemben is határoz. Dr. Lövi László azt indítványozza, hogy a város szakadjon el Veszprémmegyétől, mivel úgyis sok kellemetlenséget okozott már a megye városunknak és kéri indítványának már a legközelebbi közgyűlésen való tárgya­lását. A közgyűlés az indítvány napirendre tűzését elfogadja, előbb azonban az indítványt az illető szakbizottságnak adja ki. A polgármester jelenti, hogy az alispán Aáamovics Lászlót kinevezte városunk kép­viselőtestületi tagjai kőzé. A közgyűlés ezt tudomásul veszi. Ezután a közel jövőben megtartandó képviselőtestületi tag választásokhoz a szava­zatszedő bizottságot választották meg, mely­nek eredménye, hogy az I. ker. D. Kende Adám és Hanauer Zoltán, a II. ker. Bottka Jenő és Ács Ferenc, á III. ker. Kovács Já­nos és Pados József, a IV. ker. dr. Körös E. és Halász Mihály választattak meg. Ezután a polgármester felel Halász Mi­hálynak a mult ülésen hozzáintézett interpel­lálására. A választ ugy Halász Mihály, mint a közgyűlés tudomásul veszi. Ezután áttértek a tárgysorozat tárgya­lására. I. A malom-utcai lakosok vízvezetéki közkutat kérnek. — A közgyűlés a kérelmet elutasítja. II. Több városi lakos a vízvezetéki háló­zatnak a Temető-utcára való kiterjesztését kéri. — Az áll. választmány javaslatát fogadta el a közgyűlés, mely szerint az utca közepéig beviszi a vízvezetéket, de a másik felébe csak abban az esetben hajlandó átvezetni, ha az utca másik felén lakók negyobbrésze kö­telező nyilatkozatot ad, hogy a vízvezetéket bevezetteti a lakásába. III. A kisasszonynapi vásár elhelyezésé­ről élénk vita indult meg. — Az áll. választ­mány javaslata az volt, hogy a kisasszony­napi vásár tétessék át október eleiére. Vágó László, Marton Antal, Hajnóczky Béla. Koréin Legelismertebb cAg. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme Ü^Apa, Fő-tér. 53. nám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. KifogástaJa» szabi«» fóríiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu­tasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő tes­tületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n

Next

/
Thumbnails
Contents