Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-25 / 43. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. október 25. 43 szám. P ÄPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24- fillér. MEGJELENIK. MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vez •• >e : SÜLE GÁBOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé s Züllött állapotok. Rendőrruhába bujtatott hivatalszolgák. (*) Mikor piros pünkösd éjjelén a város közepén megöltek egy embert, általános volt a megdöbbenés. A kö­zönség, amely a hasonló esetek megis­métlődésétől egyrészt a saját biztonsá­gát, másrészt a város jó hírnevét fél­tette, szinte csudálatos egyöntetűséggel követelte, hogy a rend fenntartására hivatott közeget, a rendőrséget, ha kell, áldozatok árán is fejlesszék, helyezzék végre valahára a modern kor színvo­nalára. De mikor eltűnt a meggyilkolt ember véres árnya, egy csapásra lelo­hadt a nagy föllobbanás. Aludtunk egyet s az egész borzalmas gyilkosság ugy kirepült a fejünkből, mint a madár a fészekből. A mult hónapban ismét felkötöt­ték a nagykolompot. Mikor a költség­vetés tárgyalásakor a rendőrkapitány azt a szomorúan jellemző kijelentést tette, hogy ő »nem csodálná, ha a mai csekély rendőri létszám és anyag mellett fényes nappal megnyúznának valakit a városháza kapuja alatt,« ak­kor ismét reformokat emlegettünk, a közönség áldozatkészségére apelláltunk, de tenni — nem tettünk semmit. No, hát tettek a mult vasárnap mások. Részeg suhancok késekkel és ólmos botokkal rontottak neki a rend­őrségnek a Tirolban. A szorongatott, rendőrök segitségeré siető Kovács Dé­nest leszúrták s a gyilkosnak lett volna arra is ideje, hogy elmeneküljön, ha egy bátor huszár nyakon nem csipi a város határában. Ugyancsak vasárnap hat-hét vendéglőből is kértek rendőri segítséget. A Győri- és E.-terházy-uton ólmos botokkal, bicskával és revolver­rel fenyegették a békés járókelőket a tirol-beli hősök. Este pedig egy nagy­reményű ifjú revolvert akart szegezni a rendőr mellének, mert ez kötelessé­géhez hiven figyelmeztette, hogy ne ordítson tele tüdővel. Mi ez ? Züllés ! Még annál is rosszabb. Praeludium az anarchiához. Szégyene a városnak, hogy ilyesmi is megtörténhetik. Piruljanak érte azok, a kiknek kötelességük volna segíteni ezen a felfordult állapoton, de kénye­lemszeretetből, vagy miből nem látnak, nem hallanak, hogy tenniök ne kelljen ! Amilyen szelíd, becsületes, józan nép lakta azelőtt, városunkat, époly ra­koncátlan, izgága n mai nemzedék egy része. Számra nem nagy. ez a csoport, de annál nagyobb a szája. S elég szo­morú, hogy a város tisztességes, józan társadalma úgyszólván egészen ki van szolgáltatva ennek a tele pofával ordí­tozó malacbandának. Azt mondják, a kapitánynak a kötelessége, hogy a rendre felügyeljen. Igaz. De van-e Pápán rendőrkapitány? Nincs. Mert az a rendőrtisztviselő, akinek még annyi joga sincs, hogy ő vehesse fel és bocsáthassa el a legénységet, fe­gyelmi ügyeikben ő Ítéljen, az a tiszt­viselő — nem rendőrkapitány. Kapitánya éppúgy nincs a rend­őrségnek, mint ahogy a városnak nics rendőrsége. Nincs rendőrség Pápán ? Nincs ! Rendőrruhába bujtatott hivatal­szolga van tizenöt. Sőt mindenhez ér­tenek, csak ahhoz nem, amiért a fize­tésüket húzzák. Van köztük henteslegény, aki vir- ! slit szállít; pincér, aki sörért rohan; j hordár, aki csomagokat cipel be a va- i sutról; tratikosinas, aki cigarettáért sza- | lad; levélhordó, aki bélyegeket nyal. i Szóval van ott minden, csak rendőr nincsen. (A tizedesekről ne essék szó. Mert azok egész nap kézbesítenek.) Rendőri kiképzésük nincs. Nem is érdemes velük vesződni. Egyrészt mert nem megfelelő az anyag, másrészt mert oly gyakori a változás, hogy mire belejönne egy kissé a rendőr a teen­dőibe, akkorra már bucsut is mond az állásának. S ez a bucsu nem lehet valami fájdalmas, mert még egynek sem hasadt meg a szive. A fizetésükről jobb nem is be­szélni. 70—75 krajcárt keresnek na­ponként, Azért a verejtékes munkáért, amit el kell végezniök, nevetségesen csekély összeg Tessék ebből családot eltartani. Nem csuda, ha két kézzel kapnak az alkalmon, hogy megszaba­duljanak mostani állásuktól . . . Hogy mennyire népszerű ez a mesterség, hogy mennyire törik magu­kat az emberek utánna, semmi se bi­zonyítja jobban, mint az, hogy valóság­gál kötéllel kell rá fogni az embereket. Mert a pályázatra a fülét sem billenti senki. Tekintélyük nincs. Mindenki tudja róluk, hogy hivatalszolgák, nem rend­őrök. Ellenőrzés sincs. Nem is lehet. Meri a mai rendszer mellett, mikor hol ide, hol oda kergetik őket, maga a ka­pitány sem tudja őket számontartani. Ha összetűzésre kerül a sor, se­gítségre nem számithat az a szegény rendőr. A közönség, ahelyett, hogy tá­mogatná, akárhányszor ellene fordul. A szolgálatuk rendkívül terhes. Átlag csak kétszer aludhatnak otthon hetenként. Éjjel három van készenlét­ben a városházán (ha ugyan van!) és 4 künn a városban. Már most hogyan tud eleget tenni ez a négy szegény ember a kötelességének, mikor egész nap ide-oda kergették. Kinn didereg­het egész éjjel. Mert arra ugyan hiába vár, hogy valaki felváltsa. Nappal állandóan két rendőr áll

Next

/
Thumbnails
Contents