Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-04 / 40. szám

2. PAPA és VIDEKE 1908. október 4. fogható elem minél előbb beálljon közénk, nem kellene visszariadni még attól sem, hogy a kör elnöksége, tisztikara és választmánya felosztva maga között a teendőket, személyesen fáradna el az illetőkhöz, hogy a dalárdába való belépésre fölkérje. Á körnek legalább is még 40 olyan tagja van, kiknek semmi sem állja útját, hogy a dalárdába beiratkoznának. Ha ez sikerül, — ós miért ne sikerülne? — akkor bátran a szemébe merünk nézni azoknak, kik ezelőtt egy félévvel gúnyos mosolylyal fogadták szervezkedésünk mozgalmát; akkor büszkén, nyugodt lelkiismerettel folytatjuk működésünket, mert célunk nem látszik többé elérhetetlennek és a siker reményével vehetünk részt a legközelebbi, 1909-ben Keszthelyen tartandó dalversenyen, miáltal a Pápai Kath Kör, mely eddig is a hasonló körök legelőkelőbbjei közé küzdötte fel magát, jó hirnevét csak gyarapítani fogja. Szentgyörgyi Sándor. Hajsza Görcsöni Dénes ellen. A budapesti városházán Hecht Ernő fővárosi bizottsági tag azt kivánta a polgármestertől, hogy csapja el Friedreich István fővárosi reáliskolai tanárt, mert a nyár folyamán azt irta az Alkotmányba, hogy »a zsidógyerekek legnagyobb része piszkos füllel jár az iskolába és hogy a zsidógyerekeknek nagymérvű tódulása a középiskolába veszedelem a keresztény magyar társadalomra nézve«. Görcsöni Dénes a katholikus sajtó egyik legkiválóbb erőssége, igazi oszlopa. Fiatal, de rendkivüli tehetséges, páratlan szorgalmú, nagytehetségű ember. Kitűnő tanár és kiváló iró, aki irodalmi téren nem egy féi.yes sikerre tekinthet vissza. Ez még nem volna baj. Bátor szókimondása, szilaj temperamentumos harcmodora, tollának éles, szinte metsző pengéje, erős katholik s érzése a baj. Itt a bibi. A fővárosi nem keresztény uraknak az fáj, hogy Görcsöni egyik legkedveltebb szónoka a kath. nagygyűléseknek; bántja őket, hogy az ország számos helyén ő bontotta ki a népszövetség zászlaját, hogy megtámadta az »irodalmi szarkákat, a szinpadi malacokat, a tisztességtelen vagyonszerzést«, a könyvekkel űzött visszaélést. Ezért kiáltanak halált a fejére I Felekezet elleni izgatást követett el Görcsöni? »Egész csomó fővárosi tanitó van a cionista mozgalmak élén és ír, vagy szónokol a forradalmi szociáldemokratáknál«, konstatálja az Uj Lap. De azért senkinek sem jut eszébe, hogy elcsapja őket. Minket piszkolhatnak, rúghatnak: a Lipótváros és a szabadkőmivcs páholyok nyugodtan nézik a gyalázkodást. De ha egy kaíholikus tanár rálép egy kissé a tyúkszemükre, azonnal oda a felekezeti béke, veszélyben a haza I Nevetséges volna Görcsönit a hazafiatlanság ostoba vádja alól mentegetni. Kevés olyan színmagyar irója van az országnak, mint ő. Akik pedig felekezet elleni izgatással vádolják, ne felediék el, hogy az izgatás ott kezdődött a másik, táborban s ha a kathújságírók néha kénytelenek erősebben megnyomni a tollat, annak csak az ő minősíthetetlen piszkolódásuk az oka I Orsz. Vallásegyenlősógi szövetség. Hát ez mi a csuda? A Protestáns Népszövetség. Eleinte Evangéliumi Szövetségnek akarták elkeresztelni s céljául azt tűzték ki, hogy teljes erővel küzd minden hazafiatlan és vallástalan törekvés ellen. Érre lett volna szükség! Micsoda áldásos működést fejthetett volna ki; micsoda megdönthetetlen oszlopa lett volna annak a hatalmas épületnek, melynek Keresztény Magyarország a neve. De az elfogultság, a türelmetlenség ismét halomra döntötte a jószándékot. Protestáns atyánkfiai, a lelki pásztorok ismét a klerikálisok (értsd katholikusok) ellen szervezkednek. Csak aztán meg ne bánják ! Mert könnyen megeshetik, hogy mig a tiszteletes urak tele tüdővel mennydörögnek az átkos középkori fekete had ellen, azalatt a nép, az istenadta nép szépen átvándorol a hazátlan, vallástalan demokrata táborba. Ez igy van az, mikor a vezérek riadót fújnak ahelyett, hogy velünk, katholikusokkal karöltve igyekeznének megalapozni egy egészségesebb, hazafiasabb és keresztényebb társadalom megteremtését. A pápai lóversenyek. A mult vasárnap érdekes látvánnyosságot nyújtott a városunkból és vidékéről nagy számban öeszesereglett közönségének a Pápa és Pusztagyimót között megtartott lóverseny, amely az eddigi városunkban tartott versenyeknél sokkal érdekesebbnek ígérkezett már csak azért is, mert az utolsó futam, városunk De az ész mégis kételkedni kezdett. Hátha mégis? hátha mégis? Elhatározta, hogy pontosan utána jár a dolognak. Es utána járt . . . Másnap délután, szokásához híven, jött a boldog vőlegény. Vilma kisasszony fogadta. — Isten hozta, Gyula! Tessék, foglaljon helyet! Ejnye, nézze csak, most épen eszembe . jut, hogy nem is kérdeztem meg magától, mit csinál a kis Micike? Tudja, az a csinos trafikoslány ? Hát a Fiume-kávéh'áz kaszirnője? Az a -szőke szépség? Azután Bévész Flórika? Még arról sem beszélt. Mind egy-egy »hódítás« áldozata. Bánkay ur minden gyakorlottsága mellett is elsápadt. Igen váratlanul jött a támadás. Egy pillanat alatt latta, hogy itt tagadás semmit sem használ. Erőltetett mosolylyal kezdett beszélni. — Ugyan kedves Vilma, csak nem veszi komolyan ezeket a régmúlt csekélységeket? Melyik férfi nem botlott volna ifjúkorában, mikor heves a fiatal vér. Vilma fölállt. — Itt van. uram, a jegygyűrűje! —Az is fiatalkori csekély jnotlás ugyan, hogy pusztán fogadásból akart velem házasságot kötni? Persze a nyert összeg, meg a hozomány jó lett volna a további, hódításokhoz. Hogy ezáltal egy könnyen hivő lányt egész életére boldogtalanná tett, azzal miért törődnék őn ? —- Menjen, távozzék innén. Ugy áldja vagy verje meg az Isten, amint megérdemli! Ez volt utolsó szavam önhöz ebben az életben. Azzal elfordult tőle és nagy nyugalommal kezdett dobolni ujjával az ablakon. Az a hitvány ember szó nélkül, vert kutya módjára sietett ki a házból. Az utcaajtó nagyot csattanva csapódott be utána. Vilma ugy éqezte, hogy a kriptaajtó csapódott be és ebben a kriptában az ő boldogsága van eltemetve. Elfordult az ablaktól és megtörve roskadt egy székre. — Vége . . . vége ! , . . Ugy fájt, ugy sajgott az az engedetlen, rossz szive ós az ós,z, a képzett tanult ész egy árva szóval sen? tudta vigasztalni. Igaz, nagyon szerette azt a gonosz; embert. De most már nem, nem szereti többé, utálja, gyűlöli. Hát miért fáj még mindig az a bolondos sziv ? Feleletet az édes anyja sem tudott adni. De hogy keblén kisírta magát, mégis csak megenyhült egy kissé és nyugodtabban keddett dobogni a szive. Azután eltelt egy év és még két másik. Lassankint csak keserű megvetés maradt Vilma szivében a régi fájdalomtól. Keményen föltette magában, hogy soha, de soha többé nem hisz egyetlen egy férfinak sem, bármennyit esküdözzék is. Akiben legjobban bízott, az rutul megcsalta, többször nem . teszi ki magát ilyesminek. Történt, hogy uj századost helyeztek át a háziedredhez, Bác Imrét. Özvegy ember volt, négy-öt évvel előbb halt meg a felesége. Mondják, igen nagyon szerette. Mivelhogy a tisztek jó része járatos volt Pereszteiékhez, ő is csakhamar megismerkedett velők. Megint elmúlt egy év, Bác kapitány egy késő decemberi délután egyedül volt Vilmával a szalonban. — Megenged egy kérdést kedves Vilma ? — Tessék kapitány ur! LersMsmerte'bb c*g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme Ä FA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabás» férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mértéle utá n