Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-20 / 38. szám

2. PAPA és VIDEKE 1908. szeptember 13 gét, hogy teremt valamit, hogy alkot s hogy ujat tud gyártani. Amig gépiesen gyártja a padozatot, amelyen állunk, vagy gépiesen 1 veri ki a traverzákat, amelyek a boltozatot a fejünk fölé eme­lik, addig csak gép ő; de ha tervezi ezt, ha önmaga alkotta meg, ha ő jön rá, akkor már öntudatos lélek, amely maradandót alkot és amelynek alkotása magán hordja külsőségeiben és belső tartalmának erejénél fogva is azt az isteni valamit, amit csak a lélek adhat meg, amit csak a lélek lehelhet belénk. Tisztelt kongresszus ! Neküqk mi a kötelességünk? Mi a Népszövetséget nem azért alkottuk meg, hogy végig­kunyeráljuk az embereket és pénzt gyűjtsünk; mi azért alkottuk meg, hogy mindenki egyformán tagja legyen. A szegény, azt az egy koronát lefizetve, épp olyan legyen, mint a gazdag. A hatalmas, a nagynevű, épp azokat a jogokat gyakorolja, amelyeket a legsze­gényebb is; a különbség csak abban van, hogy arra a gazdagra, arra a mű­veltre terheket ró ez a népszövetségi tagság, azt a terhet, hogy segítsen a a szegényen, a gyámoltalanon, az együ­gyün, a jámboron, azon, aki magát az élet dolgaiban, hit- és erkölcsi viszo­nyaiban, társadalmi pozíciójában, anyagi kérdéseiben megértetni, kifejezni nem tudja. (Igaz ! Ugy van!) És ha mi összeálltunk és megcsináltuk ezt a szö­vetséget, csináljuk azért, hogy öntudatra keltsük a lelkeket, arra az öntudatra, amely az iparosnak, amint az előbb vázoltam, megadatik, ha gondolkozik, ha érez s mely megadatik a földmivelő­nek, ha okszerűen műveli a földjét. Ezt adjuk meg társadalmi szempontból is a lelkeknek, hogy öntudatra ébredve álljanak erőben, sziklaszilárdan. Ami egyesületünknek eszközei vi­lágosak és tiszták, mint a kristály; cé­lunk olyan, mint a fénylő nap; sza­bálya törvény, amely szét kell, hogy terjedjen a lelkeken, erő, amely vonz a szeretet melegségénél fogva, szikla, amelyet egy isteni sugallat lökött ki a lelkek mélyéből ide a világra, hatalom, amelyet meg nem dönthet senki, sas, amelynek egyik szárnya ott lebeg a Kárpátok tetején, mig a másik az Adria gyöngyének tengerét csapkodja. (Élénk tetszés és taps.) És, t. kongresszus, jól jegyezzék meg, hogy az arany sem terem ugy, mint a szikla, vagy a föld a földtekén. A búzát meg kell művelni, mig a giz­gaz buján tenyészik. A rőzsa, hogy illatával kedveskedjék nekünk, műve­lést igényel. A lélek is ilyen. És mi ezeket a lelkeket kívántuk megművelni. Miért? Azért, hogy amint a szociáldemokrácia azt mondja, hogy a világ proletárjait egyesíti, mi azt mondhassuk: Egyesit­jük a világ katholikusait, a világ lelki demokratáit, megalkotván a a keresztény-szocializmust, (Élénk él­jenzés.) ahol mindenki egyforma. A legfőbb, a leghatalmasabb gondolat az, hogy egyformák legyünk lélekben, gondolkodásban, tettben, cselekedetben. (Ugy van ! Éljenzés.) és akkor, ha egyesülünk, ha öntudatunk van, akkor vészt és vihart kiállunk. Mert furcsa dolog az, hogy ben­nünket népszövetséget támadnak azért, mert meg mertünk aiakulni. Rámuta­tatott elnökünk, Rakovszky barátom, (Éljenzés.) hogy hogyan és miért ala­kultunk, hogy az alakulás pillanatá­tól kezdve hangoztattuk-. Senkit sem akarunk támadni és bántani, csak magunk jogait akarjuk megvédeni. (Ugy van!) És ime gonosz, botor, ostoba beszédek hangzanak el és e beszédek­ben azt vetik szemünkre, hogy mi — Akkor füllentett a fiad! — Tőled tanulta! Láttam, hogy tanácsosabb lesz hallgatni. Bementem a szobába, elringattam a kis Feri­két, aztán elbúcsúztam. Öreg este volt már, mire hazaértem. Az akácfák valóságos erdőt alkotnak; nem csuda hát, ha tavasszal tele van a falunk akácfa­virággal, akác virágjának édes illatával . . . Alig láttam már a templomot. Csak el­mosódó körvonalai tűntek föl az egyre jobban aláboruló éjszakában. De, ahogy megpillantottam, önkéntelenül is elmosolyodtam,- pedig ugyancsak nem volt nevetni való kedvem. Eszembe jutott egy-két jóizü történet, mely hozzá fűződik. A mi templomunk nagy arányaival, óriási méreteivel már messziről magára vonja a figyelmet. Belefér vagy — 150 ember. A prédikáló-szék elég nagy volna egy embernek, csak az a baj, hogy örökké izeg-mozog. Min­dig attól félek, mikor prédikálok, hogy egy­szer csak kedve kerekedik a sétáláshoz s ak­kor én — lepottyanok. De a fürgeségén kivül van még olyan tulajdonsága is, amilyent sehol a világon nem láttam. T. i. nincs felvezető I lépcsője. Hát akkor hogyan megy föl a pap ? Nem kell félteni a boronkaiakat: van azoknak magukhoz való eszük. (Talán több is, mint kellene!) Prédikáció előtt odatesznek a szó­szék alá egy hatalmas széket, melyre valósá­gos művészet fellépni; kinyitják a szószék ajtaját s azt mondják: tessen, kérem be­lépnyi! Van azonban a mi templomunknak még egy élő nevezetessége is. A Csana bácsi, a sekrestyés. Nagyon okos ember. Kisbíró, pos­tás, harangozó, sekrestyés, temetőőr és halot­kém egy személyben. A harangozás terén valóságos ezermester. Három harang lóg a toronyban. Ha be kell harangozni, egyszerre huzza mind a hármat. Ő maga. Igaz, hogy nem egészen akkorák, mint a moszkvai nagy harang, de azért lehetetlen tőle elvitatni az ezermesterséget. Juliusban az egyik nap rosszul éreztem magamat. Fölizentem a Csana bácsinak, hogy nem misézek, menjen egész nyugodtan dol­gozni. Később, ugy kilenc óra tájban kissé jobban lettem. Nem ettem még egy falatot sem, nem ittam egy kortyot sem, — nem volt semmi akadálya a misézésnek. A sekrestyés persze nem volt otthon, de a lánya ott játszott a porban. — Hol van a templom kulcsa?—kér­dem tőle? — Alighanem ott lesz a tanyiszrába. Bementem a konyhába. S legnagyobb örömömre azonnal ráakadtam a tarisznyára. Ott lógott a falon, a csutora mellett. Hama­rosan kivettem a kulcsot és fölsiettem a templomba. Miniszterem persze nem volt, mert az csak a harangszóra szokott előugrani a szomszédból. Mit csináljak2. Gondoltam merészet és nagyot: megragadtam mind a három kötelet s megrántottam Isten igazába. A harangok jajgattak, sikongtak, kongtak, de legalább — szóltak. S ez a fő. Aztán szépen előkészítettem a vizet és a bort, meggyújtottam a gyertyákat és — vártam. Egyszerre csak beront nagy robajjal a a minisztergyerek. Álmosan, szutykosan, mint ahogy egy vakációzó másodikos gimnázistához illik. Akkorákat fujt, hogy majdnem elaludtak a gyertyák. Sebaj! Csakhogy itt van! Hama­rosan előkerestem a miseruhákat, felöltöztem és kimentem misézni. (Folyt, köv.) •i - 09 Kifogástalan szabás« —— \ J* __ ff «O fórfiruhák, papiruhák Legelismertebb c Y V ÁG O DEZSŐ ^»^tüntetvol | —{£££££ 1 r • X» ' O 1 • j_j_ , Él tasoknak, erdőőröknek, első pápai fern-divatterme | eÄ3t i . So tületnek egyenruhák 1APA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek, m legelegánsabbanmertekmá n I

Next

/
Thumbnails
Contents