Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-13 / 37. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908

. szeptember 12. 37 szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Feleló's szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vez » ; SÜLE GÁBOR, . iasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket f-Ivesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése ízléstelen kirohanás. — Támadás a katholicizmus ellen. — Zsilinszky Mihály nagy ur. Nem is olyan régen államtitkár volta közoktatásügyi minisztériumban. Valóságos belcő titkos tanácsos. A hazai lutheránus egyház egyik vezérembere. Kerületi felügyelő stb. Attól az embertől, akire ennyi méltóságot ráruháztak, méltán el lehet várni, hogy egyházának közgyűlésén ne viselkedjék demagóg-módra. Attól az embertől, akit történetírásunk egyik »kitűnőségének« szokás nevezni, jogosan megkövetelhetjük, hogy ne ferdítse el a maga szája ize szerint a történelmet. De »más fej állott a kihunyt helyére«, kesereg a v. b. t.. t. ur. Más kormány került az előbbi helyére és Zsilinszky urnák távozhia kellett az államtitkárságból. Ezért látja oly sötétnek a jövendőt, ezért »nehezült meg az idők viharos járása fölöttünk«. A támadás politikai részéhez semmi közünk. De az ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hogy itt bárki is felekezeti harcot idézzen elő. Már pedig az a beszéd, melyet a ny. államtitkár ur jónak látott elmondani, valóságos olaj a tűzre. Mit is mondott a v. b. t. t. ur ? »a vallás némely képviselői a római egyház külső tekintélyének, fényének, hatalmának és régi, középkori uralmának fenntartására törekszenek. A szemünk előtt folyó társadalmi harcokban voltaképen nem a vallásos hit került ellentétbe a kutató észszel és tudománnyal, hanem a római egyháznak látható feje, akit gyarló emberek a lózan észszel ellenkezőleg, csalhatatlannak és minden emberi ész és hatalom bálványává tettek. Mi — határozottan ellene szegülünk minden római szent inkvizíciónak, dekrétumnak, Sillabusnak és indexnek, melyeket a felvilágosodás emberei méltán nevezhettek el szellemi quillotinoknak . . . Sajnálattal kell kijelentenem,hogy mini den klerikális mozgolom. mely néhány év óla izgalomban tartja hazánk lakosságát és már-már a vallási háború kitöréséig juttatta közállapotainkat, Rómából kapja táplálékát. . . . Türelemmel néztük a fejleményeI ket, egészen azon határig, amelyen tul már egyházi érdekeinknek elárulása és hivatalbéli eskünk megszegése kezdődik. Összetett kezekkel néztük és hallgattuk r. kath. testvéreink szervezkedését . . . vezéreik szónoklatait, hogy . : . vége legyen a szavaló katholicismusnak, most már a tettek katholicizmusa kezdődik. És a tettek csakugyan bekövetkeztek. Napfényre került a papi mozgalmak titkos rugója és valódi mozgatója, a római pápa, aki az egész világ előtt' nyiltan kérkedik, hogy . . . yissza akarja idézni a XVI. századbeli gyűlölködést minden átkával együtt. Kifogásolja a felügyelő ur, hogy azt a mai világban meg nem tűrhető eskü formát melyet a »magyar állam kenyerét élvező római püspökök is letesznek a pápa kezébe, azt fogadván, hogy az eretnekeket, schizmatikusokat és rebelliseket, vagyis a protestánsokat üldözni fogják. (A felügyelő ur hallott valamit, harangozni, de rosszul. A püspökök esküje t. i. az egyház belső életében előforduló eretnekségek megszüntetésére vonatkozik, ami szent kötelességük is, nem pedig a protestánsok üldözésére!) Kikel azután a »Ne temere-féle »vakmerőség ellen s »történelmi« alapon felsorolja azt a töméntelen sok bajt, aminek Árpád Krokogyélusok Somogyban. Boronka, 1908. jnlius. (*) Azt mondják, nem történnek manapság csodák. Nem-e-he? Hát akkor hogyan változott babbá a savanyucukor az én malaclopómban, mikor pünkösd-keddjén kirándultam Somlyóra? . . . De erről a csudálatos átváltozásról kevesen tudnak. Hanem, amit most elbeszélek, azon egy pár nap múlva már egész Somogyország nevet! A rátótiakhoz méltó históriát melegen ajánlom a Kath. Kör derült kedélyű háznagyának figyelmébe. Azt olvastam a múltkor a »Világlapban« (P. és V.), hogy a háznegy ur egyebek közt óriási kígyókkal akarja szórakoztatni a közönséget a Kath. Kör népünnepélyén. Szeretettel kérem: ne tegye. Veszedelmes dolog az; könnyen lehet belőle skandalum. Maradjon csak meg a sárkányeresztésné); ez olcsóbb mulatság is, meg népszerűbb is. Sok férfi fogja áldani, ha az anyósát szélnek ereszt)! . . . Tisztelet adassék a kivételeknek! Hát úgy történt a dolog, hogy tegnap reggel rémült arccal állit be hozzánk egy atyafi. Ugy reszketett, mint az a bizonyos béka a kocsonyában. Hogy aszondi baj van ! — Aztán mi haj van? Az atyafi csuklott egyet, kettőt, hármat, százharminchármat. Remegve nézett az égre, a (öldre, a házra, a boros üvegre, a serpenyőre, A pélpát a szájába tette, kivette, betette. A homlokáról akkora cseppek hulltak, mint az öklöm. Krákogott, horákolt, pöfékelt, de csak nem akart megszólalni. Pedig ugyancsak biztattuk: Rózsi, Rózsi, mi bajod? Mért nem akarsz szólni? Végre nagynehezen nekifohászkodott. De előbb halálra itélt egy liter bort. Mig be nem kebelezte, meg nem szólalt volna egy vak lóért sem. — Nincsenek itt jaz kégyók? Körülnéztünk. Átvizsgáltuk a falat, az ajtót, a függönyöket, a gomblyukakat, de »kégyót« nem találtunk. No akkor belekezdek ! S belekezdett a rémes mesébe. Még most, is vacog a fogam, ha rágondolok. Az egyik szomszédos községben az a rémhír terjedt el tegnap délután, hogy fenevadak varnak a faluvégen. Senki sem tudta, mifélék, ki micsodásak, de azért mindenki tudott róluk valamit. Akkorák, mint egy mestergerenda. Lapátfülüek. A szeműk ugy ugrál mint a döglött birka farka; a lábukon akkora köröm van, hogy három méteres árkot hasítottak vele, stb. Mig a nép az utcán rémüldözött, azlatt a biró tanácskozásra hívta a község érdemes képviselő-testületét. Sokat beszéltek, sokat vitatkoztak, de a határozatot titokban tartották. Csak annyi szivárgott ki az egészből, hogy a falu eszének, a mester urnák sikerült kisütnie, hogy vagy nincsenek vadállatok a falu végén, vagy ha vannak, nem lehetnek mások, mint krokogyélusok ! Mivelhogy a múltkoriban egy menazséria járt arra. Este felé 10 elszánt férfi — képviselő valamennyi — indult a falu végére. Sötéten mint az éjfél, bőszen mint egy, akarom mon_