Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-13 / 37. szám

2. PAPA és VIDEKE 1908. szeptembe

r 13 korától fogva a mai napig a római kath. egyház hatalmi törekvései voltak az okozói. A sok bajt ismeri a vall. és közokt. miniszter is, de nagyot hall, m kor a vallási törvényekre hívjuk fel figyelmét. ő Fel égéhez kell fordulnunk, mert egyedül ő képes rajtunk segiteni« stb. Folytathatnók a cifrábbnál-cifrább idézéseket, de nem tesszük. Egyszerűen örömmel konstatáljuk, hogy a komoly sajtó a legerősebb hangon Ítélte el Zsilinszky Ízléstelen kirohanását. A kath. lapok cikkeit mellőzve, egyszerűen hivatkozunk a »Budapesti Hirlap« szept. 11-iki cikkére. Ez a lap épen nem mondható »klerikálisának. »Nem a miniszter hali nagyot, hanem a volt államtitkár lát rövidet.«. »Régóta észlelem azt az igazságtalan elfogultságot, mellyel Magyarországon épen csak a kath. vallással és hű követűivel szemben lépten-nyomon és különösen a publicisztikában is találkozunk. Azt a szép elvet, melyet t. szóvá tett beszédben hangoztattak; »ami az egyiknek szabad, az a másikat i

s megilleti«, a különböző egyházfelekezetek és hivőik magatartásának megítélése alkalmával hiába keressük. Ami itt érdem és kötelesség, az amott fanatizmns és klerikális izgatás Ha a protestáns, vagy a zsidó ember egyházának igaz hive, ki sziveseu látogatja templomát és élénk részt vesz az egyházi életben: dicséret és elismerés éri, hogy közéleti és társadalmi elfoglaltsága mellett időt szakit vallásának szolgálatára is. De a katholikus államférfinak jaj, ha misét hallgat, ha kath. körnek tagja: ö csuhás jezsuita, veszedelmes ultramontán, ki az államot és társadalmat Rómának rabigájába hajtja, stbA kulturharc — fájdalom — kikerülhetetlen nek látszik az ilyen »védekezés* és harcmodor mellett, mert lehetetlen fültenni, hogy a magyar katholikusság ezt a kihívást egysze. rüen tudomásul venné. Ezen a nyomon hadani tiz párduc. Élükön a mester. A kezében egy rozsdás flinta, az orrán pápaszem. A többiek is mind fel valának fegyverkezve asóval, kapával, kaszával, balaskával fejszével, furkósbottal beretvával, partvissal, főzőkanállal. (Egy öregasszony a nyelvét akarta odaadni s a rossz májuak azt mondják, ennek vették volna legnagyobb hasznát, mert élesebb a hétélü kardnál . . .!) A falu végén megálltak. Mint jó keresztényekhez illik, Istennek ajánlották lelküket aztán usgye, neki a bestiáknak ! Láttak e krokogyélust, én bizony nem tudom, de az bizonyos, hogy a mester ur sörétje visszapattant az »acélhátu« szörnyetegről. A többiek is nekiestek, ütötték, vágták, sarabolták, kaszabolták, darabolták, de a bestiák nem engedtek. Sziszegtek, fújtak,, lángokat okádtak, ugy, hogy egészen meghűlt a vér a rettenthetetlen harcosokban. — Usgye! Vesd el magad! — adta ki a jelszót a mester ur s a tiz dalia kétszázhuszonhárom s fél felé szaladt. A mester ur orráról leesett a pápaszem, igy aztán eltéladva, ennek a harcnak meg kell lennie és ilyen réven Zsilinszky Mihály neve, kilépve a történetirók sorából, belekerül a szomorú és gyászos történetcsinálók körébe. Aki a békének őszinte hive, az ne szónokoljon országos izgalomról, mely tegnapelőtt még nem volt és vallási háború kitöréséről, melynek nem lehet erősebb mozgatója, mint az ilyen felekezeti szűkkeblűség, elfogultság és gyűlölködés! Ez a beszéd nem védekezés, hanem kíméletlen és párját ritkító támadás az egész kath. egyház és szervezete ellen, amelynek fejét a guny, meggyanusitás és sértések célpontjának választotta és ezzel oly érzelmeket sértett, melyekhez hozzányúlni, amelyekben kegyeletlenül gázolni senkinek joga nincs, protestáns embernek pedig legalább is nem illik. Bárkinek több joga van a szeretet vallásával hivalkodni, mint a volt államtitkárnak. Mert. ha valaha bűnös kézzel tüzcsóvát vetettek a szenvedelmek felháboritására: ő tette meg múltkori beszédével. Vállalkozása annál rútabb, mert nyilvánvaló, hogy »gyűlölködés, emberi hiúság és hatalmaskodás« volt a rugója«. Ezt is folytathatnók, de nem teszszük. Csak egy kis tájékoztatást akartunk nyújtani, hogy vélekednek a volt államtitkár szerepléséről a nem kath. lapok. Zsilinszky is elfeledte ypt az arany igazságot: »Zsilinszky támad, Zsilinszky bánja.« A dákai futtatás. — Lovassági lóverseny. — A pozsonyi lovashadosztály szept. hó 8-án Dáka mellett f. hó 8-án tartotta meg verseny-futtatását. Már a kora ebédutáni órákban nagy számban gyülekezett a nézővesztette az utat s a helyett, hogy a faluba menekült volna, egyenesen a bestiáknak rontott. Mire észrevette, hova jutott, már késő volt. A bestia haragosan zúgott a feje fölött, fujt, sziszegett, fütyült. A szegény mester dehogy mert volna mozdulni. Oldalán érezte a bestia acéltestét. Várta, mikor jut Jónás sorsára. De csudákcsudája ! A fenevad nem mozdul. A mester se mozdul. Csak nagynehezen — órák múlva — meri a szemét felnyitni. S uramfia mit lát? A szende, mosolygóképü — holdvilágot. Hát a bestia? Az is ott van mellette. Egy hatalmas — tölgyfa. S a sziszegés? Az sem hiányzik. Csúfondárosan kacag a szellő a lombok között: De valami csak volt? Hát persze hogy volt. A gyepüből sziszegés hangzik. De igazi sziszegés ! Megrogy a mester ur térde, de csakhamar földerül a képe. Megvannak a bestiák! Meg. Két kis réti »kégyó. Akkorák mint az öklöm. közönség a Nyárád melletti rétségen, kociskon és gyalog egyaránt. A vidékről, valamint városunkból is nagyon sokan rándultak ki, végignézni és élvezni a futtatás izgalmait! Három óra után néhány perccel kezdődött az első futam. Az egyes versenyek között félórás szünetek voltak, melyek alatt katonazene szórakoztatta a közönséget. Általános eredményként elmondhatjuk, hogy a 9. huszárezed tisztjei ragadták el a versenyből a babért. Ők vitték el a legtöbb dijat, de meg is érdemelték. A zsűri tagjai voltak: Frigyes kir. főherceg, Schönauch és Steininger táborszernagyok, Brudermann lovassági tábornok, Potiorek altábornagy, Batthyány Elemér gróf, Böhm Frmalli, altábornagy, Tersztyáuszky és Sagburg, tábornokok, Abele gróf, Pallavicini őrgróf, Cappi gróf, Horváth, Henrignessz és Máriássy ezredesek, Hóhenbühel báró, alezredes és Uherek őrnagy. A vendégeket a tisztikar 5 tagja fogadta. Összesen 4 futam volt. 1. futam: Félvér lovakkal. Távolság 4000 m. Volt 6 tiszteletdíj. azonkívül az első beérkezőnek 400 K, a II-nak 300, a III.-nak 200 és a IV.-nek 100 K. Elsőnek érkezett Gartner főhadnagy a 6. huszárezredből »Lucky« nevü lovával. II. volt Fekete hadnagy a 9. h.-ezredbőI,Csesznák' nevü lovával, III. Szentkirályi főhadnagy a 16. h.-ezredből ,Ibla' nevü lovával, IV. Bess hadnagy a 9. h. ezredből ,Egmont' nevü lovával, V. Gyumörey kapitány a 16. h.-ezredből ,Bandi' nevü lovával, VI. Szűcs kapitány a 11. h-ezredből ,Fiion' nevü lovával. II. Futam : Tiszti szolgálati lovakkal, távolság 4000 m, futott 27 ló. Volt 6 tiszteletdíj, azonkívül az I. dij 300 K, II. dij 200, III. 100 K. Első Reimer, hadnagy (9. h. e.),

Franz' nevü lovával, második Cernin hadnagy (5.) ,E-dur' nevü lovával, harmadik Franca főhadnagy (9.) ,Fivér

! nevü lovával, negyedik Hanvay hadnagy (9.) ,

Fallot' nevü lovával' ötödik Keresztes hadnagy (11.) ,Czeres' nevü lováS ezek tartották 14 órán át rémületben egy község lakosságát. Azt hiszed tréfálok, oh (oh, oh !) nyájas olvasóm? Nem! Amit itt elmeséltem, tényleg megtörtént. Nem is olyan régen. Az Ur 1908-ik eszendejében. Annak is julius havában. Még pedig 13-án, Margit napján. A község nevét nem árulom el, mert agyon vernek, ha még egyszer beteszem a lábam. * Utólag csak annyit jegyzek meg, hogy ennek a tárcának előbb kellett volna megjelennie, mint a feredői levélnek. De a szörkesztőségbe fölcserélték a sorrendet. Most tehát kénytelen vagyok még egyszer megmagyarázni a dolgot. Az egész krokogyélus históriát a falu furfangos nótáriusa eszelte ki, akinek a földjéről jóképű műkedvelőt folyton elemeltek egyet-mást! Hogy elriassza őket, azt a hirt terjesztette, hogy mérges kigyók tanyáznak a földjén. Ebből keletkezett a krokogyélusos tragiko-komédia. s