Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-08-09 / 32. szám

ÜL évfolyam. Pápa, 1908. augusztus 9. 32 szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50K Egyes szám ára 24 fillér. HEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős, szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőseg: Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vex I 'e : SÜLE GÁBOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket f lvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Téves tanok. Irta: Lisztner Antal. Mióta Magyarországban megindult a keresztény restauráció nagy munkája, minduntalan találkozunk oly társadalmi jelenségekkel, melyek azt tanúsítják, hogy erre a restaurációra nálunk már valóban nagy szükség volt. Az igazi felvilágosodottság, a tisztán látás, a nemesebb értelemben vett emberi haladás s a békés emberi mnnkálkodás ellenségei ádáz gyűlölettel harcolnak minden ellen, ami a tapasztalat és hagyomány tanúsága szerint mindenkor az emberiség javára volt. Harcuk indító okai a legtöbb esetben az egyéni érvényesülés és a feltűnési viszketegség. Ütőkártyájuk egy tetszetős formába öltöztetett frázis, melyet a tudomány már réges-régen megdöntött. Ilyen frázis a leszármazási elmélet is. Miből lettem, mivé leszek ? Ez egyike azon kérdéseknek, melyekkel a gondolkodó ember ősidőktől fogva foglalkozik. A hittel biró lélek megnyugvást tatái abban a gondolatban: Isten teremtett, Istenhez térek. A modern tudomány azonban mást hirdet. A természettudományok fejlődése, az őslénytani ismeretek bővülése és a bonctan haladása azt a véleményt hozták létre az ember eredét illetőleg, hogy az ember nem önálló, nem kiváltságos teremtmény, hanem a szerves lények, az állatországnak legfejlettebb osztálya, mely az állatok rendjéből különböző feltételek és körülmények közreműködése folytán természetes fejlődés utján jöt létre. Ez az úgynevezett evolúció, melynek hivei és követői alaptételükhöz képest, az emberi életet is csupán az anyagi élet szabályaihoz képest akarják berendezni. Ebből táplálkozik a szabadkőművesség, a nemzetközi szociáldemokrácia, az anarchizmus és minden társadalombontó hitvallás. Maga e feltevés nem ujkeletü. Már a görög Anaximander (élt Kr. sz. e. a hetedik században) is tanította az embernek állatokból való eredését. Schubert és Ohen, Kant és Lamarck, Darwin és Wallace mind e nézetet valották. Ujabban Straus, Lyell, Vogt, Lombroso, Cotta, Kohn, Lläckel, Pfleidezér, Perty, Gerland és Fechner ugyancsak e teóriának hódolnak. Véleményük azonban az ember leszármazását illetőleg nagyon eltérő. Igy Anaxiander, Schubert és Okén az embert viziállattól származtatják; Kant, Lamarck, Darwin, Wallace, Straus, Lyell, Vogt, Lombroso, Cotia, Kohn, Häc.kel, Pfleiderer a majomtól és végül Techner nem az embert származtatja a majomtól, hanem megfordítva, a majmot az embertől. E sok teóriának egy közös alapgondolata van, az t. i., hogy az ember nem közvetlen Isten teremtménye, hanem közvetlen a természet munkája, alkotása. De egyúttal közös hibája is van, az, hogy még eddig egyetlenegy természettudósnak sem sikerült az embernek az állatoktól való leszármazását kézzelfoghatóan • bebizonyítani. És ez sohasem is fog sikerülni, mert megcáfolja az ember testalkotása és szellemi élete. Beigazolást nyert. t. i. az, Middleton doktor. Amerikai történet. Fordította Szeberényi László. Egy szép, hideg februári délután egy magányos egyén lovagolt a kietlen prairien keresztülmenő uton, mely az északamerikai Illinois állam egyik kevésbé jeleptős városából, B.-ből indul ki. Meleg, téli köpönyegbe volt burkolózva, ugy hogy csak a hideg széltől kipirosodott arca látszott, melyről nemes jellem és szivjóság sugárzott le! Válláról jó fajta Kentuclty-fegyver lógott, bár ugylátszik. nem szándékozott vadászni, mert a lovától felriasztott foglyokra ügyet sem vetett. A végtelennek látszó prairie, melyet gyéren fedett a fagyos, elsárgult fü, kietlen, elhagyatott állapotban volt és a jéghideg északi s. él süvöltött rajta végig. Csak egy másik lovas ügetett az ulon, kit a mi 27 évesnek látszó fiatal emberünk elérni igyekezett. — How do yondo? Hogy van, doktor u

r? — kérdé vidám hangon az ismeretlen, midőn fiatal emberünk hozzá közeledett és üdvözölte. — Ön is a városban volt ebben a nagy hidegben? — Igen — válaszold a fiatal lovas, kezét nyújtva az idegennek; — de mondja csak, Smith Field, nem fázik, hogy még a gallérját sem türi fel, hisz én csaknem megfagyok. Smith Field, derék, jószivü öreg ur volt. Vadászruhába öltözve, könnyedén ült paripáján, arcát és nyakát vörösre csiple a hideg, amellyel azonban semmit sem törődött. A két lovas ezután, kik ugylátszik, igen jó ismerősök voltak, lassan haladva, nyugodtan beszélgettek. Különösen a legközelebbi választásokról tárgyaltak és ugyancsak lebiralták a Wighpártot. amelynek bukását egészen természetesnek és biztosnak vélték. — De mondja csak, doktor- ur, miért viszi azt a puskát, mikor ön nem szokott vadászni? — kérdé az öreg. A fegyverkereskedésben voltam reggel és revorvergolyókat vásároltam, ekkor kért a kereskedő, hogy vigyem magammal a puskát és juttassam John Singershez. John Singers? Hisz a múltkor egész éjjel vele voltam az erdőben; éppen ezen puska volt nála; azért nem ismertem, hát rá először! Mindig mondtam neki, hogy a rézzel befoglalt puskaagy sohasem alkalmas, mert nagyon csillog, ha rá süt a nap; ugylátszik, megigazittatta. Különben, ha óhajtja, doktor ur, szivesen elviszem a fegyvert; John Singers alig félmérföldnyire lakik tőlünk és kisebbik fiam, Jim, könnyen elviheti hozzá. — Valóban nagy szolgalatot tesz nekem —. monddá a fiatal orvos, mert ugyancsak huzza a vállamat ez a nehéz fegyver. — De, kedves doktor ur, viszonzásul ön is tehetne nekem egy szívességet. Rosenberg kereskedőnél 105 dollár adósságom van; kérem, vigye el hozzá; fáradságos úttól szabadit meg vele. De kérjen tőle irást is, mert én nem igen bizom ebben a németben. — Nagyon szivesen—válatzolá a fiatal orvos; s e közben tovább lovagolva, odaértek, ahol az ut szétágazik és itt elvált egymástól a két jó ismerős.