Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-08-02 / 31. szám

2 PAPA és VIDÉKE 1908. augusztu

s 2. gényegylet mulatságára. Szeretem a a fiatal kereskedő- és iparosifjuságot. Édesatyám kereskedő volt: eszemágában sincs szégyenleni a származásomat! Mikor először vettem részt az ilyen mulatságon, azzal a naiv hittel mentem oda, hogy ott fogom találni Pápa legtekintélyesebb iparoc-családjait. Naiv voltam. Nagyon naiv. Háromnégy önálló iparost láttam csak ott. S mikor megkezdtem, hol a többi, azt felelték: otthon. Nem teszek szemrehányást senkinek. Nincs is hozzá jusom. Csak azt kérdezem: ki tartozik első sorban megbecsülni azt az iparos-segédet? Néma saját munkaadója ? Régente a családi élet édes melege vette körül az inast, a segédet a mester házában. Manapság — tiszteleg a kivételnek — a munkás nem lát mást a munkaadóban, mint a gyűlöletes tőke képviselőjét, akinek azért dolgozik, hogy pénzt kapjon tőle. Viszont a mestere se Iái. a munkásban mást, mint élő gépet, melynek a munkáját megfizeti. Tehát nem fűzi őket össze más, csak a rideg anyagi érdek, Hol marad a sziv? Szeretetre vagyunk teremtve; ha az egyik oldalon engednének egy kicsit a gőgtől, a másikon meg a bizalmatlanságból, sokkal főbbre mennénk, mint az örökös osztályharccal s a vagyoni különbség bántó felfogásával. Azután ott van a nemzet gerincét alkotó gasdaosztálg. A »bagósszáju paraszt.« Általános a panasz az urak közt, hogy »huncut a paraszt, mihelyt egy araszt!« Hogy nem lehet benne megbízni. Hogy ravasz; még a szemevilágát is kicserélné az embernek. Ez is túlzás. Tény, hogy a gazdaosztály bizalmatlan az urak iránt. De nincs rá oka ? Hogyan bizzék a paraszt abban az urban, aki csak akkor törődik vele, mikor az érdekei ugy kívánják ? Választásokkor — huj ! csak ugy döhöng a demokrácia ! — akkor parolázunk. Cvikipusziszkodjunk, brúdert iszunk a »bagósszáju paraszttal.« A választás után ? . . . Hogy is mondta I az a demokrata nagyságos ur ? Fütyü' lünk rá. Ha hatöleset köszönt, akkor se vesszük észre. Ne csodáliuk hát, ha a gazda( osztályban mélységes bizalmatlanság vert gyökeret az urak iránt. Mióta a Felsővárosi Kath. Kör élén állok, bőséges alkalmam volt megismerni a népet. Ismerem ügyes-bajos dolgait; tanulmányoztam a lelkét, megértettem a gondolkozásmódját. S ahogy megismertem, meg is becsültem, meg is szerettem. Nem ravasz a mi népünk. Becsületes és jólelkű. Nem is együgyü. Nagyon is értelmes. Megbecsüli, aki vele foglalkozik. Szivébe zárja, akinek a lelkéből szeretet árad feléje. De megkívánja — s joga van hossá — hogy az urak necsak akkor foglalkozzanak vele, mikor a saját ér» dekük ugy kivánja. Egymásra vagyunk utalva. Az intelligencia a vezér, a nép a tábor. Tartson időnkint szemlét a vezérkar; leheljen lelket a seregbe. Ügyes-bajos dolgaiban támogassa — ölelje a szivére ós mindjárt nem lesz megbízhatatlan a paraszt. Legyünk már egyszer demokraták a szó szorosabb értelmében és becsüljük meg azt a jólelkű népet, amely a mi jóvoltunkért izzad, fárad napestig az aranykalászos mezőn. Ha összetartunk: biztos a győzelmünk. Ha pedig továbbra is külön-külön portyázunk, mérget vehetünk rá, hogy — irgalmatlanul elpüfölnek bennünket ! B. Zs. Az uj ipartörvény. ( o ) A keresk. miniszter a készülő uj ipartőrvény részletteit nyilvánosságra bocsátja, hogy mikorra a törvényjavaslat tárgyalásra kerül, mindeu oldalról meghányva — vetve, a lehető legjobb törvényt alkossák belőle. Az inasképzésről, ezzel kapcsolatban a kontár munkáról már mi is megemlékeztünk a törv. jav. nyomán, most pár sorban az ipari és keresk. egyesületekről, a munkásügyi választmányokról és a munkáskamarákról szólunk. Szigorítja a készülő javaslat az ipari és kereskedelmi testületekbe való tömörülés kötelezettségét. Minden r. t. városban, avagy járásban meg kell alapitani az ipartestületenos demokrata képviselő ur túlságosan okos kis fiacskája, én is azt mondom, amit ez a kis bölcs mondott egy ilyen családi jelenet után a papájának: elhiszszem, hogy neked is fáj, ha megversz, de nem ott, ahol nekem. Hát azért nézek én olyan szent áhítattal a teknőre . . . A múltkor már emiitettem, hogy milyen szenzációt keltettek itt Somogyban az óriási kígyók. Most aztán kisült, hogy vaklárma volt az egész. A község jegyzőjének agyából pattant ki (kitűnő bohózatiró veszett el benne!). A falu nótáriusa már évek óta azt vette észre, hogy a földjén bőségesen terem ugyan a kukorica, káposzta, kolompár, de — másnak. Mert egyes, túlságosan jólelkű emberek gondoskodtak róla, hogy a jegyzőnek ne legyen sok baja a termés betakarításával. Sokat gondolkodott a jegyző, mitévő legyen. S addig-addig gondolkodott, mig ki nem sütötte, hogy az ő földjén óriási kigyók vannak. Nem is megy ám most oda senki; a jó lelkek megkemé lyitették a szivüket s messziről elkerülik a nótárius-földjét, vagy keresztet vetnek, ha a balsorsuk arra vezeti el őket. Egyébbként voltam feredőben is. Még pedig Keszthelyen. A vendéglősök panaszkodtak, hogy kevés a fürdővendég. Csudálom — mondok — ilyen szép helyre szívesen jön az ember. , Amikor fizetésre került a sor.s három darab — pörköltnek csúfolt — mócsingért csak egy koronát számítottak, odahívtam a vendéglőst. — Mennyi fürdővendég van most Keszthelyen? — Csak fele, mint máskor, krem-lássan. — Sok, nagyon sok! — Szóltam csendesen. Fizettem ós távoztam. Undorral. Lenn a Balatonparton javában szólt a zene. Ismerősök után néztem. És mert megvagyon irva, hogy aki keres, az talál, hát én is megpillantottam Jankó Lászlóékat. A Balatonról felmentünk (t. i. a sógorom, a Rózsika és Annika húgaim) a cukrászdába. Ahogy fagylaltozom, egyszerre csak irgalmatlanul elkezd zakatolni az óra a zsebemben. Hátrafordulok s ott latom a Herzné őnagysagát. Hát persze, azért ugrált annyira az órám ... Nagyon megörültem, amikor Szentgyörgyi Sándor bukását olvastam. Habár nem volt már előttem újság, mert én még aznap megtudtam a vasúton. Hiába, a Bottka Jenő nem tud _olyan szépen búcsúztatni, mint a Szentgyörgyi Sándor. Mert akit a mi derék karnagyunk elbúcsúztat, az többé vissza nem jő. Az a fő, hogy köztünk marad. Nagyszükség lesz rá a jövő szezonban. — Hát megírtam a feredő levelet t. Takács ur ! Kérem a folytatását I Legelismertebb c^g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! eisö pápai férfi-divatterme Ä Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabása gs fórfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasúig tascknak, erdőőröknek, ggj úgyszintén minden ^ egyenruhát viselő testehetnek egyenruhák gj2 legelegánsabban merték utá n