Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-07-12 / 28. szám

HL évfolyam. Pápa, 1908. julius 12. 28. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész érre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI K X T H. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vez • >e • StJLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket frlvesz Hajnóciky Árpád és VajditS Károly könyvkereskedése A vallás és szociáldemokrácia. „Meg kell nekik magyarázni, hogy mikor keletkezett és kiknek jó a vallás." E néhány szó után biztosan azt várja a tisztelt olvasó, hogy ezt fogom mondani: „Igy vettem fel e szent igéket a mostan olvasott evangéliumból." Pedig dehogy! Szerdán este, a mikor a szocial-demokraták munkás otthona előtt elmentem, hallom, hogy nagy hangon, kézzel-lábbal gesztikulálva magyarázta valami ideszalajtott ludbőrös atyafi, — néhány elvtársának, a fentirott igéket Szegény munkás testvéreim! Ti nem vettétek észre, pedig a hangja rezgéséről is meg lehetett tudni, hogy azzal a néhány szóval is hazudott és félrevezet benne, mert ha igazat akart volna mondani, akkor igy szólt volna : Meg kell magyarázni, hogy mikor keletkezett a • szegény nép kárvallása stb. ..." Ezt nem kellett volna olyan nagy hangon magyarázni, mert higgadt megfontolás után magatok rájöttetek volna, hogy bizony akkor keletkezett a kárvallás, mikor kötélnek álltatok néhány, — a ti filléreiteken élősködő, — Jakaboknak. A vallás már a történelem előtti időben élő emberek lelkét magával ragadta és élt bennük egy hatalmasabb lénytől való függés tudata s a mai korig élő legtudósabb emberek SZclZcil és ezrei, kénytelenek voltak elismerni, — ha életükben nem is — a halálos ágyukon, amikor a halál készült kirántani alóluk a gyékényt: az Isten létezését. Ott voltak a hires bölcselőek (Dante, Petrarka, stb . .) akik halálukkal meghazudtolták egész életüket Mik vagytok ti ezekhez képest. És ti akartok vallásról beszélni? Hiszen ha józanul gondolkodni tudnátok, rá kellene jönnötök, hogy a ti Istentek, maga a „nagy természet« hazudtolja meg haszontalan állításaitokat. — Ismer-e a természet olyan értelembe vett egyenlőséget, amilyennel ti telebeszélitek szegény munkáfetestvéreink gyomrát ? Ugy-e nem ! Mennyit kell a kertésznek ollójával a fák ágait visszanyesegetni, hogy azok legalább részben arányosan fejlődjenek. Pedig az ágak egy törzsből hajtanak, egy anya táplálja őket és mégis mindegyik elüt a másiktól. Hát az emberiség Aki anyiféle törzsből ós annyiféle anyától származik! ... És ti ezt az emberiséget akarjátok i balga tévtanaitokkai '"egy kálap aiá vonni? Szeretném én! látni, hogy annak az embernek, a ki tán szellemileg vagy erkölcsileg felülmúlja a másikat, hogy tudnátok az eszéből lenyesni egy darabkát, hogy a,kissé tudatlanabb embertársával egy fokra szálljon le. Ha ez egyenlőséget ki tudnátok vinni, akkor hiszem, hogy nem lenne semmi különbség közöttünk, ámde viszont Jakab uraimóknak is megszűnne a piszkos kenyérkeresetük, mert csak oly ostobák lennének, mint azok a szegény munkástársaink, akiket Ok most orruknál fogva vezetnek. Ámde a vallás, a melytől ti meg akarjátok fosztani szegény munkástársaitokat, igen is egyenlővé tesz, bennünket. A halál hideg karja csak épp ugy utoléri a koldust, a munkást, mint a gazdagot és uralkodót. A halál ellen nem rendezhettek sztrájkot, sem Blaumontagot. Az Ur Isten előtt csak a tettek fognak beszélni, melyről ti bizonyosan nagyon sokat tudnátok fecsegni, hogy imitt-amott hogyan dolgoztatok munkástestvéreitek kárvallása mellett. Tudom, hogy a teljhatalmat a félrevezetett munkásság felett még a vallás miatt nem tudtátok magatokhoz kaparitani. Ez fáj a ti érző kebleteknek. Ezért akarjátok belőlük kiirtani azt, ami 1 piszkos munkátokat meggátolja. De ne ne higyjétek ám, ha sikerülne is megfosztani a népet egyedüli menedékétől, — a vallástól, — hogy akkor ti a hatalmon maradnátok! Óh nem ! A minden vigaszától, eszményétől megfosztott és feldühödött nép első sorban titeket tiporna el s semmisítene meg, mert nem tartana attól, hogy tetteit egykor számon kéri az, akit ti piszkos ajkatokkal uton-utfélen ócsároltok. Tegyük fel azonban, hogy ha ki is tudnátok ölni az emberéségből a legnemesebb és legmagasztosabb lény, a legszeretőbb Atyának, az Ur Istennek képét, mondjátok, mit tudnátok érte cserébe adni, a szerető hitvesnek, aki hitvestársa koporsója fölé borulva, kétségbeesetten tördeli kezeit és akit ez ideig csak az vigasztalt, hogy valaha majd ismét találkoznak egy jobb hazában. Vagy állj oda. ha kiirtod belőle az Ur Istent, a vigasztalhatatlan özvegy elé, aki árváival együtt megtörten csókolgatja a munkától megkérgesedett, de már hideg kezet, amely megkereste számukra a mindennapi kenyeret — és beszélj nekik az egyedül üdvözítő, választói jogról, mely szerintetek jólétet, boldogságot fog hozni ós a mely megmenti őt is a kétségbeeséstől. . . . Marad-e egyébb e szegény özvegynek ós árvának, mint bizni, remélni az árvák Atyjában ? Vagy vigasztald a szerencsétlen apát, aki valaha jó módban ólt, de vagyonkáját, hogy gyermekeinek jobb jövőt biztosithasson, rájuk költötte és most öreg napjaira gyermekei bezárták előle az ajtót s koldulásból kénytelen fenntartani magát. Épp ma volt nálam egy ilyen szerencsétlen apa, aki valaha jómódú kovácsmester volt Somlyóvásárhelyen és vagyonkáját három .«yermekóre költötte, akik most jómódú vagongyári munkások Budapesten. A 3 gyer-