Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-07-12 / 28. szám
4. PÁPA és VIDÉKE 1908. a ug u sztus 198 . mek 5 hétig birta csak az öreg édesapát tartani, aztán kiadták neki az utat, gyalog kellett Budapestről idáig vándorolnia. Beszéljetek a nemzetköziség üdvözítő eszméjéről az ilyen szerencsétlen apának és vigasztaljátok vele! Ugy-e nem tudnátok a boldogtalanokat megvigasztalni, mert ajkatokra fagyna a szó. Lássátok, szegény, megtévesztett munkástársaim, nemcsak papoknak és uraknak való a vallás, hanem minden rendű ós rangú embernek, mert boldog nélküle soha, de vele igen lehetsz, még e földön is. ha szorgalmasan dolgozol és kevesebb biaumontágot csiuálsz. Zsilavi Sándor. Bucsu-bankett. (*) Nagyon is kellett a vasárnapi eső. Hiszen a föld szinte repedezett már a rettentő szárazságtól. A katholikus kör derék háznagya mégis aggódva csóválta a fejét. Hogy aszondi, nem sikerül a bankett. Pedig hálát adhat a háznagy ur az Istennek, hogy hűvös volt az idő, hogy szakadt az eső. Mert ha tiszta, csendes, csillagos éjszaka lett volna, telidestele lett volna a kert vendégekkel. S akkor zavarba jött volna mindenki az elnöktől kezdve le az utolsó — »alkalmazottig«. Különösen a hirlapok voltak harcias hangulatban. Hogy ők nem vehetnek részt a banketten? Egyszerűen lemennek 6 óra tájban a kertbe. Fél 9-kor vacsorát rendelnek és ott maradnak, aztán punktum. Szeretnék látni azt az elnököt, vagy háznagyot, aki' kiküldi őket. Hát nem is küldte ki őket senki. Nem azért, mert — nem voltak ott (szivesen látta volna őket mindenki), hanem azért, mert az a fenyegetés úgyis csak olyan ijesztgetés volt, amit nagyon is megszokhatott már mindenki, a mi zsörtölődő, de aranyos szivü háznagyunktól. A szakadó eső keresztülhúzta a számításukat. Hűvös volt az idő, borongó, csillagtalan az éjszaka. Valami fáradt, ködös, fájdalmas érzés — szomorú hangulat ringott a levegőben, ami önkénytelenül is ránehezedett a lelkünkre. Nem csuda! Hogy is monta Varga Rezső? »Abból az aranyláncból, mely a Kath. Kör tagjait összefűzi, kiesett két ragyogó drágakő« . . . Bucsuztunk. Temettünk . . . Dacára a szomorú időnek és dacára minden dacárandónak, mégis 68-an voltunk. A katholikus ügyek két önzetlen katonájának | tiszteletére minden katholikus egyesület elküldötte a maga képviselőit. Az asztalfőn az ünnepeltek. Előttük egy gyönyörű csokor. Köröskörül az intelligencia és az iparososztály legkiválóbb tagjai. A pecsenyénél föláll Botka Jenő. Iíöny csillog a szemében. Poharat ragad s az igaz szeretet bensőséges hangján búcsúzik Szekeres Bónistól. Azután lakács Gedéon kerül sorra. Mind a két beszéd után fölzug az éljen. De szomorú, tompa a hangja. Felzokog a cigány húrján a nóta, az édes-bus magyar nóta: »Messziről zúg gyászos ének, Mintha-mintha temetnének!« ... Az ünnepeltek közül Szekeres Bónis szólal fel először. Máskor könnyedén, folyékonyan beszél, most minduntalan elakad a hangja. Arra kéri a pápaiakat, igaz barátsá- t gukat, szeretetüket ne vonják meg tőle a távolban sam. Takács Gedeon jobban tud magán uralkodni. De, akik igazán ismerik, tudják, hogy csak óriási önuralommal birja elfojtani érzéseit. Büszke önérzettel mutat rá arra a körülményre, hogy a »Pápa és Vidéke« minden püspöki és káptalani támogatás nélkül is fenn tudta magát tartani, mert Pápa városának derék katholikus világi közönsége biztosította fennállását. Erre az önzetlen, hitben erős közönségre üriti poharát, Varga Rezső' mondott ezután talpraesett, nagy szónoki hévvel előadott beszédet, melyben a szent Bwiedek-rendet éltette. »Mi, akik tömör sorokban állunk, bizalommal és szeretettel várjuk elvesztett vezéreink helyébe az uj vezéreket.« Nagy lelkesedést keltett Botka Jenő azon kijelentése, hogy az uj társelnököt máris sikerült megtalálni Jándi Bernardinnak, a bencés gimn. köztiszteletben álló igazgatójának személyében. Riadó éljenzés közt állt fel Jándi Bernardin. Rögtönözve beszélt, de beszédje tele volt mélyen szántó gondolatokkal, eleven képekkel, ragyogó hasonlatokkal. Szívből fakadt szavai utat törtek a szivekhez. Hosszas, meleg taps és éljen követte beszédét. Különösen Varga Rezső szép beszédére reflektált. Pápa városának derék, katholikus érzelmű társadalmát éltette. Ezzel a szép, fölemelő akkorddal véget is ért a bes édek sorozata. A menü kifogástalan volt s igazán becsületére vált özv. Freiszberger Vilmosné kitűnő konyhájának (borjupörkölt, libapecsenye, rántott csirke, túrós és káposztás rétes). . Asztalb^ntás után kisebb csoportokra szakadt a társaság s gyönyörűséggel hallgatta Makay primás szebbnél-szebb nótáil. Csak éjiéi után kezdett oszlani az illusztris közönség, de egy kisebb töredék kitartott 3 óráig. Bensőséges, meleg volt a hangulat, akárcsak az az érzés, mely a mi derék, távozó társaink szivét hevítette. Isten áldása kisérje őket a távolban'is,— Pápa varosának lelkes, katholikus társadalma tisztelettel és szeretettel őrzi emléküket. Szenzáció! Népünnepély a Kath. Körben I Konfetti, szépségverseny, világpósta, tombola, rakatta. Katonazene! rs ! Sárkányeresztés óriási kígyó ! Pesti plakátok! (*) No, kedves háznagy ur, megtettem a kívánságát! Azt hiszem, meg van elégedve a reklámmal . . . Akárcsak a Napot olvasná ! A Lengyel Zoltán szerelmetes »Nap«-ját. Hát ugy történt a dolog, hogy kedden d. u. titokzatos arccal int a mi derék háznagyunk. Hogy aszondi, gyerej de ! Legyen már egyszer abban a lapban valami okos dolog is! Augusztus 2-án nagy ünnepély lesz itt a kertben. Lesz virágcsata, sör- és borcsata, konfetti, világpósta, sárkányeresztés, tombola, katonazene, esudaember, óriási kigyó, szépségverseny (Te ide ne told azt az elkánficsorodott képedet!), este rakettázás, tánc, mi fene. Meg aztán hatöles plakátok. Mivel pedig Pápán nem tudnak ilyesmit csinálni, majd Pesten rendelek. Hát menj haza és irj alkalmazott, aztán punktum ! Tudom, hogy nem jó tréfálni a háznagy úrral, mert nem marad adósa senkinek, azért hát kénytelen-kelletlen irok. Féllábam már künn van a vasúton. Tehát mi is kell ehhez a mulatsághoz? I. Mindenekelőtt jókedv. Tiszta, hamisítatlan, szívből fakadt jókedv. II. Pénz. Nem tesz semmit, ha nagyon nyomja is az ember zsebét. Mire hazamegy, úgyis megszabadul tőle . . . III. Tombolatárgyak. Mert tombolajátéka van a Kath. Körnek, csak tombolatárgyai nincsenek. Tehát olyanformán vagyunk, mint az egyszeri ember, akinek volt gombja, csak a nadrágja hiányzott. De ha nincsenek tombolatárgyai a Kath. Körnek, annál több van a kör tagjainak. Nincs senki, akinek ne volna valami kis csecsebecséje. Olló, nyakkendőtű, virágváza,levélpapír, szivardoboz, nipp, kép, festmény, kézimunka, sonka, szalámi és egyéb dísztárgyak. Azt mondja az írás : kérjetek és adatik Legelismerte'frb c*g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme Ä PA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabás« ggo fórfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, §s 3 nek, postásoknak, vasutascknak, erdőőröknek, «9 úgyszintén minden po egyenruhát viselő tespa tületnek egyénruhák gig legelegánsabban inertek utá n
